A szegedi gyógyfüveslány története

2. rész

A kunyhó eléggé szűkös, ám pont elegendő nagyságú volt ahhoz, amilyen szükséget szolgált. Mikor a kunyhó elé értem, elő kerestem a kosaramból a viskó nagy, rézborítású kulcsát és kinyitottam a deszkaajtót. Ekkor Ánízs ugrott ki a kosaramból, ezzel könnyítve a terhem. A küszöböt átlépve megcsapott az erőteljes fűszer és az enyhén füstös kandalló illata. Belépve letettem kosaram, levettem a csipkekendőm és felakasztottam mindkettőt a fogasra. Ezután a kandallóhoz léptem és tüzet raktam benne. Egy percig az gondolhatnánk az ember, hogy ez teljesen felesleges, mivel nyár vége felé járunk, de belegondolva, hogy egy jópár embernek mára igértem a főzetét, így magától értetődő, hogy nem volt felesleges cselekedetem. Mikor azonban gondolatom végére értem, és Ánízs majdnem felborított egy szegfűszeggel téli üvegcsét, megérkezett aznapi első ügyfelem.
- Adjon Isten szép jó napot! - köszöntöttem tisztelettel vendégemet.
- Adjon Isten, kedveském! - köszönt vissza a görnyedt hátú, alacsony, ráncos őregasszony.
Vendégem egy szomszédos faluból való, megözvegyült nénike volt, aki kencékért járt hozzám.
- Hogy tetszik lenni kedves néném?
- Hát tudja kedves lányom, én szakácsnő volnék egy pénzesebb úrnál a faluban és egész nap állnom kell a konyhában, de a lábam folyton-folyvást sajog. - ekkor a néne befejezte mondandóját és a szemembe nézett öreg szemeivel.
- Értem, tessék csak leülni abba a székbe, addig kitalálom, hogyan tudnék segíteni magán. - mondtam, de ekkor, mikor páciensem leült a székbe, megipihentetni fáradt lábait, szemet szúrt a megemelt szoknyája alatt a lábán valami furcsa. A lábán kidudorodó visszerek és a lábfájdalom visszér gyulladásra engedett következtetni.
- Tudom, mi a megoldást! - csattantam fel és rohantam a polcom felé.
Már is tudtam, hova kell nyúlnom: levettem egy üveg disznózsírt, egy üveg körömvirág macerátumot, és egy kis zsák szárított körömvirágszirmot. Majd a tűzhely mellé robogtam és leemeltem egy kisebb rézüstöt. Az üstöt felakasztottam egy rúdra a tűzhely felett és beleraktam négy evőkanál disznózsírt, majd ezt hagytam felolvadni. Aztán elkezdtem hozzáadagolni egy kis körömvirág macerátumot és mikor éreztem, hogy elég, akkor elkevertem. Majd, mikor egy homogén állagot kapott, leemeltem egy sütőkesztyű segítségével az eszközt a tűzhelyről és hagytam besűrűsödni. Fogtam egy üres agyagcsuporba és belepakoltam az elkészült krémet. Majd végül egy vászonzsákba raktam a tégelynyi krémet és egy kis üveg szárított körömvirágszirmot.
- Kedves néném, elkészültem az orvosságával! - szóltam és odaléptem hozzá.
- A kisedényben lévő krémmel tessék minden nap bekenni a lábát és igyon meg minden reggel egy bögre teát, amit a szirmokból készít, amit az üvegben talál és a lába sokkal jobban lesz.
- Igazán köszönöm, édes lányom! - szólt a néne és kedvesen elmosolyodott.
Majd átadtam neki a csomagot és kikisértem az ajtón, majd búcsút vettünk egymástól.
- Isten áldja, kedves lányom! - szólt integetve.
- Isten áldja! - szóltam, majd hozzáfűztem - Ha elfogyna a készlet, tessék csak levélben üzenni nekem és én kézbesítem a szomszédos faluba!
- Rendben, kedveském. Isten áldja a nagylelkűségéért!
- Isten áldja! - köszöntem el, majd visszamentem a kunyhóba, a kosaramért, hogy el tudjak menni az erdőbe gyógynövényekért és gombákért.