A szegedi gyógyfüveslány története

6. rész

Megfélemlítő volt a látvány, mely fogadott a sátorból kilépve. Farkasszemet néztem Szeged leghirhedtebb boszorkányával. Éreztem az éji szellőt, mely szeptemberben fúj az éjszakák sötétjében. A telihold világított meg minket elképesztő szinpadias módon, s az özvegyasszony, mint a hollók magasztos úrnője állt előttem. Kékfestőre hajazó ezeréves ruhája, hátán egy szakadt, barna mellény, vállán egy fekete gyászkendő és fején egy sötétszürke főkötő díszelgett, s lobogott a fuvallattól. A szeme a ruhája mellett a telehold fényénél csak úgy sugárzott. A lábam földbegyökerezett és nem tudtam, mit tegyek, hisz láttam a szemében, hogy akar valamit.
- Élettel teli a Holdanyánk ma éjszaka, nemigaz, lányom? - mondta, majd vérfagyaszóan elmosolyodott. Megmutatkoztak az arcán azok a jól ismert ráncok. - De igaz, kedves néném.- mondtam bátran, ám a hangomon hallatszott, hogy remegek a rémülettől. Majd az öregasszony megindult felém és megragadta a kezem. Felfordította a tenyeremet, ránézett és már láttam rajta, hogy tud mindent. - Szép szál legény az a Jakab, az biztos. - mondta recsegő, vén hangján az agg. Megrémültem, ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, hiszen most láttam őt először és csak a legnagyobb bizalmasaimnak mondtam el a titkomat: Anitának és a macskámnak. - És milyen jól megáltek azokból a zöldségekből. Tisztességes ember ez a Harsányi úr, az is biztos! Noha nem a bájcsevej miatt jöttem. - majd elkomorodott az arca és kísérteties hangon kezdett beszélni. - Iszonyat közeleg kedves lányom. Tragédia, szörnyűség és veszedelem! Azt nem tudom pontosan, hogy mi, de miután az új esztendő beköszönt és a január hónapja derekára ér az Úr 1726. esztendejében, elkezdődik valami, ami megváltoztatja Szeged történelmét. Förtelem és botrány mindaz, ami most közeleg! - A néném honnan tudja mindezt? - kérdeztem, miközben több ezer kérdés született meg egyszerre a fejemben. - Ne játsszad nekem az ostobát! Tudom, hogy te benned is van valami, ami nem szokványos. Az év olyan szakában születtél, ahol a Földanya felébred és lángba borulnak az első mágják. Kos csillagjeggyel a tüzet hordozod magadban. - mondta lelkesen, de nem igazán értettem, amit mondott. - Mit is tetszett mondani a néném? A kosról, a csillagokról, meg a tűzről? - ekkor mégjobban megzavarodtam. - Azt, hogy mivel te április 17-én láttad meg a napvilágot, a tizenkettő jegy közül te a kost kaptad. Ezért is olyan tüzes a természeted, sőt, kissé sértődékeny. De boszorkány vagy, gyógyító és jósló. Ezért kell majd mentened az irhádat, ahogy azt megálmodtam. - Értem. Hogyan is álmodta meg ezt? - kérdeztem, de mire befejezhettem volna a mondatot, a kezem ügyébe nyomott egy kis üveg főzetet. - Ezt idd meg elalvás előtt, és a jövendő fog álmodban a szemed elé tárulni. Vigyázz magadra! - mondta, és ezzel el is lobogott méltóságteljesen, mégis sietve. - Kamilla! - szólt a hátam mögül Jakab kellemesen zengő hangja. - Már vége a páros táncnak, és égen-földön kerestelek. - Bocsánat, de levegőznöm kellett és eléggé el is szédültem. - füllentettem, de a legjobb szándékkal. - Hazakísérhetlek? - kérdezte, s felemelte a karját, hogy belékaroljak. - Persze! Igazán jó lenne.

...

Mire hazaértem, már mindenki vacsorázott. Leültem én is, majd az étkezés után mindenki elvonult aludni. Ám ekkor, mikor már a család aludt, én elővettem a kisüveget, melyet Kökényné adott nekem, kiittam a tartalmát, elraktam az üveget, majd elaludtam...