Verítéktől vizesen ébredtem fel, mikor a Nap elkezdett felemelkedni a távolban. Nem érzem jól magam, zaklatott és egyszerre álmos vagyok. Ám ez nem a megszokott, kellemes álmosság, amelyet minden este érzek. Ez inkább olyan, mint a teljes kimerültség, hisz most keltem fel (bár inkább nevezném megváltó felriadásnak), de mégis inkább végtelenül fáradt vagyok. Ebben az a legfurcsább, hogy nem tudok és nem is akarok visszaaludni. Borzalmas rémálmaim voltak az éjszaka és nem vagyok benne biztos, hogy nem attól az italtól jöttek-e, amit Kökénynétől kaptam. Azt mondta, hogy képes leszek megálmodni a jövendőt. A fiola, amiben kaptam az italt nem volt nagyobb egy szarvas bogárnál. Benne émelyítően erős tea, vagy inkább esszencia volt. Az íze és az illata a citromfűre, a levendulára és a körömvirágra engedett következtetni, de annyira tömény volt e három gyógynövény teájának elegye, hogy amint megittam, majdnem vissza is köszönt, olyan rosszul lettem tőle. Néhány pillanat után isteni nyugalom és álmosság tört rám és én menten álomra hajtottam a fejem. Viszont, amit ezután láttam, az a lelkem végtelenül megrázta.
Mivel hajnal volt, amikor felébredtem, ezért nem kellett csöndben lennem, hisz a szüleim korán kelnek, a húgom, Emese pedig nagyon mély alvó. Ezt megállapítva kikeltem az ágyból, rendbe szedtem magam, felöltöztem, befontam a hajam és bepakoltam a kosaramba mindent, amire szükségem volt aznap. Kimentem a konyhába, megreggeliztem a szüleimmel és megkértem őket, hogy aznap hadd menjek át Anitához. Megengedték, habár elég messze laknak tőlünk, ugyanis a falu másik felén laknak, nem messze a szatócsbolttól. Közvetlen szomszédjukban van a bolt, hisz Anita édesapja, az Ötvös Géza bácsi a szatócsbolt vezetője, aki jó kereskedő létére mindenhonnan hozza portékáját. Mivel a Géza bácsi sokat utazik, felesége, Anna néni árulja a sok holmit, amit az ura beszállít. Ebből elég jól megélnek ők, mert egész Szeged jár hozzájuk vásárolni, többek közt én is. Viszont vannak dolgok, amihez én ingyen jutok hozzá, például a számomra létfontosságú mindenféle nagyságú üvegek. A Géza bácsi az egyetlen kereskedő Szeged környékén, aki rendszeresen utazik az üveggyárba. 1710-ben II. Rákóczi Ferenc alapított egy üveggyárat Parádhután, ahonnan nagyon sok és sokféle üveget szerez be Anita édesapja. Csakhogy Anita a legjobb barántém, ezért ő mindig hoz nekem üvegcséket, amiben gyógynövényeket és főzeteket tárolok.
Útnak eredtem útitársammal, Ánízzsal és egy jó háromnegyed órás út után meg is érkeztem.
- Adjon Isten szép j... Kamilla! – kiáltotta nagy boldogan Anita, majd iderohant hozzám és átölelt.
- Adjon Isten, barátosném! – válaszoltam nevetve.
- De fáradtan nézünk ki. Ennyire sokáig vigadtunk Jakabbal tegnap éjszaka, vagy mi történt?
- Hosszabb történet ez, de, ha gondolod elmesélem.
- Gyere csak be, anyám a boltban dolgozik, apám pedig a csizmadiánál van, mert tegnap elszakadt a csizmája a tánc közben. Édesanya reggel sütött hókiflit is. – újságolta, tudván, hogy az a kedvenc süteményem.
Majd bementünk, én pedig elmeséltem az álmom.
Először havazott, beterített mindent a fehér pihetakaró. Olyan volt, akár egy festmény. Majd éreztem a csontig ható hideget, a sivárságot és a temető képét, ahol az őseim is nyugszanak. Láttam a Tisza-parti fát, mely oly göcsörtös, és egy levél sincs rajta, ám éjfekete varjak veszik körül. Sikolyokat hallottam, kínt és fájdalmat. Egy idős nő fájdalmas kiáltásait, akit vallattak. A nő tűrt egy ideig, majd megtört és vallott tizenkettőt. Még több kín és kiáltozás, férfi és asszony egyaránt. Majd láttam a Tisza partját, annak az erdőnek az egyik oldalát, ahol rét, a másikon a kunyhóm van. Rétet láttam, s azon három máglyát, melyek mindegyikéhez négy ember volt kötve és egy feküdt az egyik farakás tövében. Majd egyszerre mind lángba borult, s most az utolsó sikolyok felszólaltak. Egyre hangosabban szóltak a meggyötört hangok, s végül a lángokba láttam magam, amint megcsókol egy ember, akinek csak az alakját látom, ám magamat is csak a hajam miatt ismerem fel. Majd a lángok egyszerre kihúnynak, jött a nagy feketeség, a csönd, a gyász.
ESTÁS LEYENDO
A szegedi gyógyfüveslány története
Ficción histórica1725-öt írunk. Az 1710-es és '20-as években Szeged városát az aszály sújtja és ezt az ördög ágyasainak, a boszorkányok művének tartják, ezért megkezdődnek a magyar boszorkányperek. Főhősnőnk, Harsányi Kamilla titokban gyógyfüveket árul és jövendöl...