A szegedi gyógyfüveslány története

5. rész

Elindultunk. Ahogy jött felénk a tömeg, úgy öntött el az izgalom. Mikor elénk ért az emberek serege, akkor mi is csatlakoztunk. Barátosném, Anita az emberek sorának nagyjából a közepe felé helyezkedett el, tehát arrébb kellett araszolnom, miközben jó párszor megbotlottam. Éreztem is, hogy lángol a fejem rendesen, úgy nézhettek ki, mint egy jól megtermett paradicsom.
- Na tessék! Lángcsóva királykisasszony is megérkezett. - szólt Anita roppant humoros stílusában. Kínomban nem szóltam semmit, csak nevettem.
Végig vonultunk Szeged falu részén és csak akkor kezdtünk el a mulatóhely felé menetelni, mikor már mindenki csatlakozott hozzánk. A mulatóhely a falu házaitól egy kicsit esett messzebb. Egy nagy sátor volt a mulatóhely, ahova mindenki vitt ételt, italt és jót táncolt. A Miska bácsi játszott a hegedűjén, de úgy, hogy az eltemetett halott is hajlandó lett volna még egyet vigadni. Anitával, az asztalunk mellett ácsorogtunk és figyeltük a többi embert. Ekkor viszont a kedves barátosném oldalba bökött és rámutatott az öregasszonyokra.
- Kamilla!
- Tessék?
- Látod a kökénykékruhás asszonyt?
- Igen, de mi ebből a fontos?
- Az, hogy az asszony nem más, mint Kökényné. Ekkor megfagyott bennem a vér. Kökényné Nagy Anna Szeged egyik elismert bábája volt. Sokan azt híresztelték a hárpia természetű asszonyról, hogy boszorkány. Mint én. A vén megérezte a nagy vita közben, hogy szemem rászegeztem és ő az én szemembe nézett. Nagyon furcsa volt, ugyanis megéreztem, hogy milyen erők vannak az ő hatalmában. Egy pár másodperc leforgása után lefordította tekintetét és csatlakozott a vitához. Ekkor gyorsabb muzsikát kezdett a Miska játszani és elindult a páros tánc. Mielőtt észbe kaptam volna, Jakab már ott is termett előttem. A széles vállai és nagy magassága úgy meredtek felém, mint egy szikla szirt.
- Szabad lesz egy táncra? - kérdezte tőlem, de mielőtt kimondta volna én egy hangos és határozott igenlő válasszal nyugtáztam, hogy minden féle képpen tálncolnék vele. Ő felém nyújtotta a kezét, s én az övébe temettem az én tenyerem. Ekkor megszűnt körülöttünk a világ. Csak ketten voltunk és én a fellegekben éreztem magam. Majd a derekamra helyezte másik kezét és elkezdődött a tánc. Jakab igazán jól táncolt. Én úgy éreztem, hogy ügyetlen vagyok vagy, hogy csak botladozom, de ő megnyugtatott, amint meglátta a szégyenkezést sugárzó tekintetem. De akkor, mikor megbotlottam és ő elkapott, mint egy lovag, akkor éreztem magam a legszerencsésebbnek a világon. Lassan a lábamra igazított és kissé reakciómtól félve elkezdett nevetni. Én vele együtt nevettem, és ez még közelebb láncolt az ő szívéhez. A tánc után mondtam, hogy mindjárt visszatérek hozzá és kiléptem a sátorból. Amint viszont kiléptem a mulatóhelyről, tőlem tíz lépésnyire velem szemben állt a kökénykék szemű asszony...