- Harry, engedj el kérlek.- Húzódok el tőle amennyire csak lehet.- Egyedül szeretnék lenni.
- Azt már nem.- Rázza fejét makacsul Harry.- Nem leszek mégegyszer olyan hülye, hogy hagylak kicsusszanni a kezeim közül. Épp elég nagy hiba volt tegnap megtennem.
- De Harry...-
- Ally, nem! Értsd meg, hogy most nem lesz az, amit te szeretnél. Szépen beülünk az autómba és hazakocsikázunk. Punk-tum.
Na, ez volt az, amit nem akartam tőle hallani. Ez volt az, amit ha lehet elkerülnék. Már csak az kellene az én szívemnek, hogy Harry csókolgasson és ölelgessen mint egy bolond. Harry ezzel csak azt érné el, hogy belészeressek, márpedig nálam az ellenkezője a cél. Nem gyengítheti meg megint az akaratomat, le kell koptatnom. Kerül amibe kerül, de én nem fogok beleszeretni egy Harry féle fiúba.
- Harry én nem akarok.- Rázom meg a fejem. Határozott vagyok és eltökélt. Ha kell össze is verekedek vele, de nem fogok beülni az autójába, hogy az egész veszekedés el legyen felejtve.
- Babuska, ne legyél ilyen makacs, kérlek...- Biggyeszti le alsóajkát Harry. Most még kedves, most még gügyög velem, de ha meghallja, hogy ellenkezem, ő is begurul és ordítani fog.
- Hazz...- szorítom össze a szemem. Most az én hibám lesz ez a veszekedés, tudom. Miattam fogunk összekapni ezen is.- Szünetet kérek. Pár nap szünetet.
- Hogy aztán megint azon agyalhassak, hogy mit tettem amivel elveszettelek? Hogy megint törjem a fejem, hogy mi a szent szar játszódik le benned? Látod hogy elfajultak a tegnapi dolgok úgy, hogy engedelmeskedtem és hazahoztalak. Már akkor azt kellett volna tennem, amit jónak láttam. És most biztos, hogy nem fogom elkövetni mégegyszer ezt a hibát. Úgy hogy dönthetsz, hercegnő: vagy beszállsz a kocsiba vagy én raklak be.
Szemeimet idegesen megforgattam. Hihetelen, hogy mindent belead, csakhogy elvihessen magához. Márpedig tudom, hogy csak blöfföl, tudom, hogy igazából nem tuszkolna be az autóba. Nem tehet semmit az ellen, hogy nem akarok vele menni. Ezért simán megfordulok és a lelkierőmet összeszedve elsétálok Harry elől.
- Mi a...- hallom meg hangom, amint valami a hasam köré fonódik. Időm sincs ráeszmélni a helyzetre, az egyetlen amit látok, az a talaj, ami most több méterre van a lábam alatt. Hasam puffan valami keményen és a következő pillanatban már Harry válláról bámulom a távolodó házunkat.
- Ha a hegy nem megy Mohamdhez, Mohamed megy a hegyhez.- csap rá fenekemere Harry, mire ijedtemben megugrok.
- Eressz el te paraszt!- csapkodom mérgesen a fenekét. Mást nem érek el, és most legalább visszaadhatom a fenékcsapásokat.- HARRY NEM HALLASZ, TEGYÉL LE! NEM HURCOLHATSZ MAGADDAL, BASSZA MEG, NEM VAGYOK EGY NYAVAJÁS ZSÁK!
- Igazad van, Zsákocska, téged nem lehet csak úgy a vállára kapnia valakinek.- Nevet Harry az orra alatt. Naná, hogy szemtelenkedik velem.
- ENGEDJ EL TE ROHADÉÉÉK!- püfölöm mérgemben ököllel a kerek, feszes popsiját.- NEM HALLOD, HARRY?
- Ó, hallom, Zsákocska, hallom én, csak épp nem érdekel. Tudod hol foglak letenni?
- ITT FOGSZ LETENNI A HÁZUNK ELŐTT TE MAJOM!
- Nem talált Zsákokcska.- Rázza meg a fejét és újból rásóz a seggemre.- Az ágyamban foglak legközelebb letenni, hogy lehiggasszam azokat a tomboló női hormonokat benned.
- TE TISZTÁRA MEG VAGY KERGÜLVE BASSZA MEG! NEM AKAROK AZ ÁGYADBA MENNI, NEM HALLASZ?
-Ó, hidd el, Zsákocska.- csúsztatja kezét a bugyim szegélyéhez, mire elfelejtek levegőt venni.- Élvezni fogod, ami az ágyban fog történni.- És hirtelen megrántja az anyagot, ami egy nagy csattanással a fenekemre ütődik.
- Hülye barom.- fújom ki a levegőt megunva a kapálózást. Elernyedten Harry hátának csapódok, kezeim magam mellett lógnak. Kicsit tériszonyom van, de juszt nem akarok Harry csípőjébe kapaszkodni, mert az csak tetszene neki. Úgyis tudom, hogy nem ejtene le, fog erősen. A galád igazság az, hogy bízok benne, tudom hogy félt és jelenleg is azon rágja magát, hogy talán megfélemlített az előző ágyjelenetes utalásaival.
- Ugyan már, Zsáko-
- NE MERJ MÉGEGYSZER ANNAK HÍVNI!- csapok tenyérrel a fenekére.
- Jól van na.- nevet elfojtottan.- Maradjunk a hercegnőmnél.
- Na azért.- Fonom össze nagynehezen kezemet mellkasom előtt. Tiszta röhejesen nézek ki: úgy lógok itt, mint valami oposszum, Harry percenként fogdossa a popsimat, a fejem tiszta vörös a vértől, és ha ez még nem lenne elég, durcásan keresztbefont karokkal nézem Harry fehér pólóját.
- Milyen pizzát szeretsz?
- A Tegyél Le Pizza a kedvencem.- makacsododok még mindig.
- Ó igazán?- fordítja hátra szórakozottan fejét Harry.- nekem inkább az Ally Baba A Hátamon Duzzogva Is Gyönyörűen Néz Ki Pizza a kedvencem.
Egy enyhe mosoly kúszik a számra. Nem lehet igaz, nevetek magamban. Harry még most is tud lazítani a makacs önfejűségemen és a duzzogásomon. Még most is el tudja érni, hogy mosolyogjak. A kis nyavajás!
-Nekem a Harry Ma Is Idegesítő Pizza az egyik kedvenc.- folytatom a játékot.
- Ó, ó!- csinál úgy, mintha most jutna eszébe valami.- Hallottál már az Ally Baba Durcásan A Legaranyosabb feltétről? Akkor a legfinomabb, amikor oposszumként lóg a vállamról.
- Te hülye marha.- Nevetek fel orrom alatt és szórakozottan rácsapok a fenekére.
- Ó, hidd el, hercegnőm, nem akarod te ezt a játékot játszani, mert úgy megpaskolom a popsidat, hogy piros kézlenyomatok lesznek rajta pár napig.- Aztán halkan, orra alatt megjegyzi, hogy persze ne ijedjek meg tőle, mert nem fog bántani.
- Jól van na- adom be végleg a derekam.- De csak úgy mellékesen: amúgy utállak.
- Miért?- biggyeszti le ajkát csüggedten Harry- Aranyos vagyok.
Hallom ahogy matat a zsebében, és egy csipogással kinyitja a kocsit. Fejemben még mindig a történtek játszódnak újra és újra: annak ellenére, hogy Harrynek bevallottam, hogy kezd megtetszeni, nem gúnyolódott, vagy heccelt vele. Nem rugaszkodott elő egy "én azt hittem tetszem neked" megjegyzéssel amikor bevallottam neki, hogy utálom. Nem hozta fel ellenem és nem piszkált vele. Ezt őszintén nem néztem volna ki belőle. Azt hittem, hogy innentől kezdve állandóan ezzel fog előrukkolni, mert tetszik neki, hogy kezdem elveszteni a kontrollt magam felett. De nem, úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és ugyanúgy édesget mint azelőtt.
- Na, most már leteszel?- morgom a hátába.
- Kénytelen leszek- sóhajt, és egy gyors mozdulattal letesz a földre. Ahelyett, hogy átmenne a másik oldalra és beszállna a kocsiba továbbra is itt áll előttem, mint egy pózna.
- Mi az?- nézek rá összezavartan.
- Várom hogy beszállj.- bök fejével az autó felé. - nem engedem, hogy megint nekiállj futni, aztán kergethetlek, mint egy nyavajás kutya a mókust.
- Oké, oké- nyitom ki az ajtót és önkéntesen beszállok. Harry megnyugodva, hogy biztonságban ülök az autójában, átsétál a másik oldalra és beül az ülésre. Persze azért sunyin magunkra zárja az ajtót, véletlenül se tudjam felrántani a kilincset és kipattani az autóból.
- Ugye mondtam, hogy hazaviszlek, ugye megmondtam?- örvend magának az utat lesve.
- Jól van na, te világítótorony. Egy nap még megfojtlak ezért.
- Ugyan már Ally baba.- rázza fejét nevetve.- Még a mellemig sem érsz fel.
- Kapd be...- suttogom mérgesen az orrom alatt.
DU LIEST GERADE
Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett
Fanfiction-Úgy hallottam, egy játékos vagy. Úgyhogy játsszunk egy kicsikét! - Mire gondolsz? - Beszélgessünk hajnalig. Verekedjünk játékosan. Csevegjünk napi 7 órát. Írjunk egymásnak minden jó reggelt- és jó éjt üzenetet. Sétáljunk kettesben. Becézgessük egym...
