Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

32.fejezet

- Akkor te is ilyen nagy szörfös vagy?- Kérdezem a lábam a deszka oldalain a vízbe lógatva. Így, hogy már letelt a munkaidőnk, és szabadok vagyunk, Liamet a  szavánál fogva, behurcoltam a vízbe. Szeretett volna még egy kicsit szusszanni, vagy csak lubickolni a vízben, de tudtam, hogy Harry órái lassan lejárnak, és velem szeretné majd tölteni az időt. Ezért amilyen gyorsan csak lehetett, bemásztunk a vízbe, hogy a szörfözés alapjait mihamarább eltanulhassam.

- Első lépés.- Kezd bele a magyarázásba Liam. Minden mozdulatot lassan megmutat végig szóval körülírva, majd felül a deszkájára, és megnézi, ahogy én is leutánzom őt. A Liam által mutatott gyakorlatok ugyanazok, amiket Harryvel egy hónapja veszünk, csak most szerencsémre a vízben. Meg kellet neki mutatnom, hogy teszem bele a lábam a deszkát és az embert összekötő zsinórba, az alapülést kellett gyakorolnom, alámerültem a deszkával a vízbe, majd Hazz szerint a legnehezebb lépést, a fekvésből guggolásba pózt is tökéletesen véghez vittem. Büszke voltam magamra, mert annyit kellett már újra meg újra ezeket a mozdulatokat megszülnöm Harryvel, hogy itt a vízben semmi problémám nem volt vele. Liam is nagy tapssal díjazza minden egyes mozdulatom, és megjegyzi, hogy nemsoká már egyedül szörfözhetek az igazi hullámok közt. Az idő is kedvez nekünk, a nap már nem süt olyan duván, néhol egy-egy fátyolfelhő is keresztezi a sugarak útját. A távolban a profi hullámlovasok régóta gyakorlott tudással mutatványoznak a hullámokon,a hátunk mögül a part jellegzetes nesze verődik vissza. Mi vagyunk csak a sima, két-három méter vízben, ahová a felnőttek már nem igen jönnek, a szörfösök meg nem találnak meglovagolni-valót a sima víztükrön.

Liam ügyesen tanít. Nem használ annyi szakszót mint Harry és nem ismételteti el velem a dolgokat tizenkétszer egymás után. Bár nincs rutinja az oktatásban, mégis gyorsan átragadnak trükkei, és figyelmeztetései a hullámok fajtáival kapcsolatban a tudatalattim legmélyébe lapul meg. Szeretnék megtanulni szörfözni, sőt mi több, profin szörfözni, ezért úgy iszom a fiú szavait, mintha perceken belül kieresztenének a nyílt vízre.

Nem tudunk sok mindent a sima vízben kivitelezni, a legtöbb dologhoz hullámok kellenek, de nem tudom rávenni Liamet, hogy menjünk be az 50 centiméteres hullámok  közé gyakorolni, mert félt, hogy valami balul sül el, és bekövetkezik a vesztem. Ellentétben Harryvel, ő nem hozza fel olyan sokat a vízbefúlásos témát, szerencsémre úgy kezel, mintha meg sem történt volna. Mai napig elmerengek a kedves, barátságos vizet bámulva, hogy vajon hogyan tud egy ilyen gyönyörű, feltöltő energia, mint a tenger, perceken belül maga alá gyűrve a halálodat okozni. Az egyik pillanatban még kacagva lubickolsz a barátaiddal, a másikban meg az életedért kapálózva kiabálsz a gigantikus hulllámok közt, amik mindannyiszor letepernek. Az emlék felugrása kicsit visszavett bátorságomból. Ha van itt valaki, akinek a mélyvíztől kéne óvakodnia, az én vagyok. Megjártam a mélyvíz méteres bugyrait, kishíján belefulladtam a tengerbe, és mindennek ellenére meggondolatlanul vágyok a hullámok közé. A két srácnak igaza van, lassabra kéne venni a tempót. Már nem lenne akkora szerencsém, hogy élve kikerülnék a vízből.

-Na, és mikor tervezel saját deszkát venni?- Fekszik le háttal a szörfdeszkájára Liam, kezeit behajlítva feje alá gyűri, és napozik az erőtlen sugarak fénye alatt. Lábammal evickelek a vízben, kezeimet egymás mellett tartom magam előtt a deszkán. Liam szerint ez a pihenős szörfös ülés.

- Ezen még nem gondolkodtam.- mondom meg az őszintét.- Először is jó lenne, ha mondjuk megtanulnák szörfözni, vagy kitalálni a mélyvízből.

- Hát igen, legalább a barátodnak sem kellene attól tartania, hogy elveszít.- Mosolyodik el Liam.

- Igen, Harry kicsit félt azóta az eset óta.- Húzom el alsóajkam oldalra, a nemrég történt eset újbóli felhozatalára. Bele kell nyugodnom, hogy halálomig elkísér majd ez a történet. De ki tudja, lehet a végén az unokáimnak fogom mesélni, a 'nagyi, a hősnő' címszóval. Biztos nagy izgatottsággal hallgatnák, a mama hogyan gyűrte le a gonosz hullámok bugyrait, és hogyan úszott ki a partra mindenki megdöbbenésére. Persze a sztori tele lenne kiszínezésekkel, és a kínos tényeket, mint például, hogy egy fiú nevét visítoztam a tajtékzó vízben, kihagynám.

- Nem csodálom. Ha az én barátnőm tenne ilyet, karúszóval ereszteném be csak a vízbe.- Rázza fejét Liam.- Nem is értem, hogy van mersze még tanítani szörfözni.

- Mondjuk úgy- nevetek orrom alatt-,hogy Harry sosem tervezett mihamarább az óceánba engedni, de így, hogy ki kellett menteni a vízből, egy örökkévalóságig tartott rászednem, hogy legalább a bokavízbe menjünk már be.

- Akkor...- gondolkodik el Liam.- Most sem tudja, hogy a vízben tanulod a szörfözést, ugye?

- Nem igazán...- Nevetek fel kínosan.- Egy az, hogy megölne, amiért kimerészkedek a vízbe nélküle, kettő, meg téged ölne meg, amiért veled merészkedtem ki a vízbe ő helyette. Egyikőnk sem járna jól, ha tudná.

-Á...- nevet fel mindentudóan Liam.- Akkor ő az a féltékenyekedő típus?

- NAGYON!- Vágom rá hirtelen.- Nem tudom mi baja a többi fiúval, de folyton úgy kezel mindenkit, mintha képzeletben a megkefélésemet terveznék.

- Honnan tudod, hogy nem tervezik?- Fordítja felém mosolyogva arcát Liam.

Megforgatom szemem költői kérdésén, majd tovább folytatom a hangos gondolatmenetemet.

- Van egy srác a bandánkban, Zayn. Mielőtt még Harryvel összejöttünk volna, elhívott italra, de csak barátként mondtam rá igent. Harry azóta is neheztel rá, és nem tudja túltenni magát a helyzeten. Egyszer, amikor összevesztünk és nem szóltam hozzá, csak akkor vett elég bátorságot magán, hogy felszólítson, amikor udvariasan köszöntem Zaynnek, és azt is csak azért tette, mert féltékeny volt. Bár meg tudnám vele értetni, hogy teljesen felesleges magát ilyeneken stresszelnie!

- Nem tudom a lányok hogy vannak ezzel, de a fiúk másként mutatják ki a szeretetüket.- Amint kiejti az utolsó szót, riadtan nyelek egyet.- Az én barátnőm, Maggie, féltékenyebb, mint az eddigi csajaim. Szúrós tekintettel nézi a lányokat az utcán, ha valakivel beszélek, odajön és megpuszil, ráír minden csajra aki bepróbálkozik. Szórakoztató az elején, de  aztán már csak deffektet hoz a kapcsolatba. Vitákat, mert nem értjük meg a másikat. De én úgy vagyok ezzel, Al, hogy csak az féltékeny, aki magában nem biztos. Aki látja a saját értékeit, és tudja, hogy milyen csodálatos ember, az nem fogja más fajtársának a temetését tervezni. Gondolj bele: csak akkor vagy féltékeny valakire, ha titkon úgy érzed, ő jobb nálad.

Elgondolkodom Liam szavain: ha egy molett, pattanásos, csúnya lány mászna rá Harryrre, akkor mennyire gurulnék be? Nem annyira, de az igaz, hogy nem tapsikolnáj örömömben. Viszont ha egy vékony bombázó próbálkozna be nála, amolyan igazi megdugni való, amiket Harry szeret, akkor egyből besárgulna a fejem a féltékenységtől.

Igen, igaza van Liamnek. Tényleg csak az az ember féltékeny, aki magában nem biztos. De hát ennek semmi értelme: Harry a legszebb, legvonzóbb férfi a parton. Még az öreg mamik is nyálcsorgatva bökik vállon a tizenkét éves unokáikat, ha elsétál mellettük. Akkor mégis mi oknál fogva nem biztos magában? Ráadásul ő nem csak néhány srácra féltékeny, ő minden srácra féltékeny. Legyen az Liam, vagy Zayn, ő úgy néz rájuk, mintha vízbe akarná fojtani őket.

- Lassan kievezhetnénk a partra, mert tíz perc múlva hét óra, ami a szörfleckék végét jelenti. És ha nem akarjuk, hogy a fiúd felforrjon az irigységtől, még most neki kell állnunk lubickolni.- Figyelmeztet Liam.