Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

3. fejezet

- Tudod, drága, egyetlen Ally, nagyon szívesen nézem, ahogy egy percig nyammogsz azon a fél sültkrumplin, de szeretnék végezni az oktatással, hogy aztán mehessek szörfözni.- Teszi csípőre türelmetlenül kezét Harry. Már egy ideje ácsorgok a partot nyaldosó fehér habban, tetszik, ahogy a hideg víz megcsikizi talpamat. Nem terveztem elkezdeni egyhamar a szörftanulást, és ezt Harry is kiszúrta. Flegma, amolyan "csak gyere már, mert megsülök a napon" fejjel néz rám a két földre fektetett szörfdeszka mellől.

- Remélem nem tervezed,- Harapok egy nagyot a krumplimból.- hogy engem valaha kitolsz azon a pár méteres cuccon az óceán közepére.

- De...- Dobja le idegesen kezeit.- pontosan ezt tervezem. Különben minek tanítanálak meg szörfözni? Hogy a homokban heveréssz csak rajta?

- Valami olyasmi.- Mosolygok rá.

- Allyyy...- Forgatja a szemeit.- Egyszer muszáj lesz kimenned a nyílt vízre, ezt te is tudod.

- Perszeee...- Pattintom meg a p betűt, és veszek egy újabb adag sültkrumplit a számba.- Majd ha lesz mellettem két mentő, esetleg meggondolom az ötletedet.

Harry unott képpel megindul felém. A sültkrumplimat markolgatom, mintha az lenne a legfontosabb a világon. Előre fordulok, hogy menekvésként lazán belesétáljak a homokos vízbe, de Harry utolér. Nemcsak, hogy mérgesen áll előttem, de még a gyorskajámat is kikapja a kezemből.

-Hé!- Nyávogok sértetten.- Add vissza!

Kinyújtózom a maradék pár szál zsíros álomért, de Harry kihasználja az Isten adta százkilencven centijét, és jó magasra nyújtja a kajámat, hogy véletlenül se érjem el.

- Majd visszakapod, ha vége az órának.

Mérgesen csípőre tettem a kezem, nem ugráltam tovább a kajámért. Nem fogok viccet csinálni magamból, egyértelmű, hogy létra kéne, hogy kikapjam a kezéből. Vagy azok a híres tizenöt centis magassarkúk, amiben egyszer kishíján kitörtem a bokám.

Farkasszemet nézek a kajám fogvatartójával. Mindketten tudjuk, a krumplikért megy ki a harc. Szememet kínozza a pislogás vágy, de tartom magam, amilyen szúrósan csak lehet, Harry íriszeibe bámulok. Remélem az arcomról leolvassa a tiszta utálatot, amiért megfosztott a hasábjaimtól. Nem vagyok egy zabagép, de a Surf 'n stuff (mint kiderült, így hívják a parti szórakozóhelyet) valami isteni gyorsételeket árul, méghozzá csekélyke áron.

- Hiába próbálod kiszívni az életet a szememből, nem kapod vissza a sültkrumplid.- Mondja egyhangon.

Idegesen ledobom karjaimat, és jól láthatón megforgatom a szemem.

- Oké.- Mormogok az orrom alatt durcizva.- Akkor menjünk.

Harry arcán széles vigyor terül el, amolyan " na, látod, megtudunk mi egyezni" féle. Kisétál a parta a homokba letéve az aranyat érő krumplimat.

- Taníts, mester.- Dobbantok a lábammal, és kezemet a homlokomhoz emelem mint a katonák. Igyekszem megtartani a komoly arckifejezésem, de elnézve a harcibeállásom, és a számból lógó elveszett hajszálakat, nem igazán sikerül.

- Lökött vagy.- Neveti el végül Harry is magát. - Ma és holnap a szárazföldön fogunk gyakorolni, utána bevisszük a deszkát a bokáig érő vízbe. A mélyvízbe, az igazi hullámok közé majd csak két hét múlva engedlek be ahhoz képest, mennyire mennek jól a gyakorlatok. Nem akarlak hulláshajóval kihalászni.

A következő fél órát nagyrészt a deszkán fekve töltjük. Harry mindvégig a súlypont elhelyezéséről és az egyensúlyozás technikájáráról tart hosszú beszámolót, amit a tapasztalt gördeszkás múltammal nem kicsit unok. Nem lehet annyira más a szörfözés a gördeszkázástól, mindkét esetben egy deszka van a lábunk alatt, és a testünket kell használni a különböző irányok váltogatásához.