Kpop Imagines (Kérések; Nyitva)

SHINee

-Erre jöjjön Miss. Kim-mondja egy nő aki abba a showba dolgozott amibe meghívást kaptam. Általában itt fanok találkozni szoktak egy kpop bandával és beszélgetnek a tagokkal, ez amolyan ,,ismerjük meg személyesen jobban az XY bandát,,.
Bekötötték a szemeim egy kendővel hogy ne lássam kik tartozkodnak a terembe majd bevezettek a szobába.
-Sziasztok-mondom zavarba és meghajolok.
-Szia-mondja egy nő aki valószínűleg a műsor vezető. Ez mondjuk logikus mert valószínűleg felismerném a banda tagok hangját-Kik az ub bandád?
-SHINee és a Loona...-mondom nagyon zavarba.
-Hm... Hát akkor azt hiszem örülni fogsz nekik.-mondja (szerintem) mosolyogva mire én is elmosolyodok. Úristen... Akkor valamelyik ub bandám áll előttem.
-Ki a Loona biasod?
-Közülük nincs biasom-mondom kínosan nevetve-Mindenkit nagyooooon imádok.-mondom elnyujta mire a nő felkuncog.
-És a SHINee biasod?-megint kínosan felnevetek.
-Ot5 biased vagyok-mondom miközben béke jelet mutatom majd felnevetek.
-ot5? Dehát csak négyen vannak-mondja a nő mire elkomolyodok.
-Jonghyun örökre SHINee tag marad.-mondom fa pofával.
-ohh értem...-mondju furán a nőci-Találkoztál valaha a SHINee-val?
-Nem-mondom lebiggyesztett szájjal.
-Jonghyun-nal nem hiszem hogy fogsz találkozni de a többiekkel nem is selyted milyen hamar.
-Ha rajtam múlik.... Jonghyunnal fogok a leghamarabb találkozni viszont utánna nem fogok tudni senki mással.-mondom egy műmosoly kíséretével.
-Ohh bazdmeg akkor azok... Tényleg vágások a kezén... Vagyis ha ezt mondta akkor valószínűleg... -hallom meg Taemin hangját mire lesokkolok majd elforditom a kezem úgy hogy takarásba legyenek a hegeim, lekapom a kendőt és szembe találom magam 4 aggódó és egy lenéző tekintettel.
-Kérlek...-kezdi Minho is mire hátrálni kezdek.
-Ezt nem... Nem szabadott volna látnia senkinek főleg nem... Nektek-mondom könnyes szemekkel egyre hátrálva.
-Hány éves is vagy??-kérdi gúnyosan az a nő.
-16 de... Én...-mondom majd elbőgve magam kirohanok a teremből egyenesen egy park eldugott részére. Leülve egy hatalmas kőre eltakarom az arcom és sírok viszont rögtön 8 erős kar ölel át. Ők mit keresnek itt?...
-Kérlek ne menj utánna...
-Miért?-mondja egyszerre Key és Onew.
-Nem is ismertek... És... Én... Nem bírom tovább-mondom majd meglátok négy biztató mosolyt ami arra ösztönöz hogy folytassam-Anya mióta lett egy öcsém leszar... Azaz 3 éve... A mostohaapám ver, beszologat és mindig megaláz, a barátnőm azt mondta szánalmas vagyok és gyenge az... Egyetlen egy barátnőm... Aki igazából nem is biztos hogy annak nevezhető, a többi ember lenéz. A zene volt csak a boldogságom pontosabban.... Ti, mindannyian energiát adtatok nekem, felnéztem rátok legfőképpen Jonghyunra és mikor meghalt teljesen magamba zuhantak... Emlékszem hogy 13 évesen vágtam meg magam először elég... Mélyen, anya mikor észre vette felpofozott és elhordott mindennek... A barátnőm kiröhögött és elterjesztette mindenkinek, 14 évesen már nagyon nem bírtam és hasba szúrtam magam majd leugrottam egy tetőről... Biztos voltam benne hogy valamelyikbe bele halok.... De... Túl éltem. Anya kitagadott amiért ezt megtettem a barátnőm undorodott tőlem és inkább teljesen elhagyott. Az utcán kellett volna éltem egy hónapig viszont utánna gyermekintézetbe kerültem. Elterveztem meg fogok halni abban az évben December 18.án... Amikor Jonghyun is meghalt, úgy gondoltam ha akkor halok meg mikor valaki híresebb úgyis gyászolni fognak az emberek... Olyan érzés lett volna mintha valaki engem is gyászolna holott tudtam nem érdeklek senkit. Tudom szánalmas de... Jó lett volna. Mivel nem nem hagyták egyedül egy percre se ezért nem tudtam megölni magam... Mindig valaki figyelte mit teszek... Azt hiszem tudták mit akarok. A következő December 18.án is megakartam tenni... Vagyis mérget és kurva sok nyugtatot, gyógyszert vettem be de sajnos sikerült kimosni a gyomrom időben... Soha semmi nem jött össze-mondom sírva-CSAK AZT AKARTAM HOGY SZERESSENEK-mondom már zokogva és kiabálva. Hallottam hogy ők is sírnak. Megint megöleltek.
-Mi itt leszünk neked, ígérem, tekints úgy ránk ezentúl mint a báttyáidra-mondja sírva Taemin.
-Idén kérlek ne... Ne próbáld meg megint... -kérlel Minho. Majd meglátjuk Minho, majd meglátjuk...

*December 18*
Annyi szép emlékem lett a fiúkkal viszont mikor megnéztem a naptárba hogy December 18.a van... Nagyon szar kedvem lett és berohantam a fürdőszobába. Mindent felkutatva kerestem egy pengét de nem találtam, hisztérikusan rohantam le egy késért majd hasba szúrva magam estem össze a konyha közepén.
-Sajnálom de rajtam úgyse lehetett már segíteni-suttogom utolsó mondataim majd örökre lecsuktam a szemeim.

*Írói szemszög*
Mikor a fiúk haza értek a probárol mosolyogva trappoltak be a konyhába majd lefagytak.
-Elkéstünk-mondja Onew majd térdre rogyva tör ki belőle a sírás.
-HÍVD A MENTŐKET-kiabálja Taemin. A mentősök is megállapították hogy már késő... Mina elérte a célját. Minának sikerült..

-Örökre szeretni fogunk és emlékezni rád, te leszel a mi hős Minánk, nagyon szeretünk és hiányzol Kim Mina-mondják a SHINee tagok zokogva a temetésen miközben a koporsot nézik amiben a lány fekszik.

Sziasztok!
Őszintén megmondom hogy ezt a részt bőgve írtam mivel van valóság alapja.... Annyira nem bírtam már magamba tartani hogy kicsit ferditve leírtam és akkor jobb volt... Viszont vissza olvasva kicsit nyomaszto számomra hisz rossz dolgokat idéz elő, remélem nektek tetszik azért:")...