Kpop Imagines (Kérések; Nyitva)

Stray Kids-Hyunjin

*Anna szemszöge*

Sötét van. Imádom a sötétet és imádom az éjszakát, tulajdonképpen éjszaka a legjobb dolog sétálni. Felfrissít és megnyugtató, legalábbis számomra. Mint minden este ma is a jól megszokott éjszakai sétámra mentem. A sok munka miatt fáradtabb voltam mint általában ezért egy kávézóba is betértem. Miután minden szükséges dolog megvolt egy park felé vettem egy irányt viszont egy sikátor mellett elhaladva kislány sikítást hallottam. Megtorpantam majd halkan a hang felé kezdtem közeledni. Kár volt. Vagy mégsem?
Beérve a sikátorba lesokkolok. Egy földön síró kislányt látok meg akinek vérzik a szája és elég csúnyán megvan verve ráadásul nem sok ruha fedi testét csak egy bugyi, körülötte három férfi áll.
-Csak nem félsz?-kérdi gúnyosan az egyik férfi közelebb lépve áldozatukhoz aki még hangosabban kezdett sírni. Ijedten lépek közelebb mire rám pillant mindenki.
-Hagyjátok őt békén!-kiáltom el magam.
-Fuss-sikít a kislány amit figyelmen kívül hagyva továbbra is egy helyben állok.
-Ohh, még egy cica jött játszani-mondja egy rekedt mély hangú pasas. Egyszerre kettő férfi indul meg felém mire oldalról felkapok egy feszítő vasat.
-HAGYJÁTOK BÉKÉN!-kiabálok mire megtorpannak, majd felnevetnek és újra megindulnak felém. ,,Gyere csak vissza,, ,,Úgyse mersz megütni minket vele,, ,,Te se maradj ki a jóból kislány,, hangzott egyszerre a három férfi hangja.
-Nem hallottátok amit mondott?-kérdi mögülem egy férfi hang-Esetleg a fületeken ültök?!-kérdi idegesebben mire hátra fordulok és a sötétbe két pirosan izzó szemet pillantok meg mire össze rezzenek majd eltátott szájjal bámulok abba az irányba és nem tudok a szememnek hinni.
-Oh te jó isten....-suttogom magam elé mire villámsebességgel elém termed az idegen n meg ijedten lépek egyet hátra. Kicsit közelebb jön majd a kislányra néz és oda meg zsebre dugott kézzel és felé nyújtja a ruháit.
-Ezeket vedd fel, mert megfázol-mondja ridegen.
-Héé! Ők nem mennek sehova!-kiabálja idegesen egyik férfi mire ijesztő szemekkel rá néz és kimutatja a fogait mire ijedten össze néznek a rossz tevők majd egyik felnevet.
-Mű vámpírfogak??-nevet jó ízűen.
-Kipróbáljuk igaziak-e?-kérdi ijesztő hanggal majd a férfi előtt termed és elkapja a nyakát majd a falnak löki és megszorítja a nyakát. A férfi ijedten kap a nyakához mire a többi futni kezd-Még mindig nem hiszed el?-kérdi majd elmosolyodik-Látom minden mocskos gondolatod-suttogj-, és jobb lenne ha ezekkel inkább jó messzire futnál mielőtt megbánnád hogy megszülettél-suttogja ijesztő hangnembe mire mindenki össze rezzen rajta kívül, majd elengedi áldozatát aki ijedten fut társai után. Megmentőnknek már nem volt piros a szeme és hátra mosolygott ránk majd a kislányhoz lépett-Jól vagy? Bántottak?
-N-nem...-suttogja remegve a kislány.
-Ne félj nem bántalak titeket-mondja kicsi csalódott arc kifejezéssel ami amiatt lehetett hogy a földön ülő lány eléggé ijedten nézett rá.
-Mi a neved? Haza viszünk-nyújtja felé kezét mire felhúzom a szemöldököm a többesszám hallatán.
-Mi az hogy haza viszÜNK?-kérdem kiemelve a többesszámot-Ki vagy te, miért vagy itt, hogy kerültél ide, hogy csináltad azokat a dolgokat, és miért akarod haza vinni őt nem utolsó sorba kikkel??-kérdem feszülten mire felnevet.
-Hwang Hyunjin vagyok, pont erre jártam és hallottam hogy nem éppen jó kedvetekbe vagytok itt velük, segíteni akartam. Nyugodj meg nem rabolok el senkit, veled viszem haza és sétálva.-mondja nyugodt hangon ami megnyugtatott engem pedig ez idegesített. Nem nyugtathat meg egy random ember hangja ,még ha rohadt helyes is. 
-Anna vagyok-mondom össze szűkített szemekkel gyanakodva.
-Én Mina vagyok-mondja halkan a kislány. Hyunjinnal egy ideig veszekedtünk hogy haza-e kísérjen minket mire vonaglódva de végül bele mentem. Miután Minát haza vittük gyors léptekkel haza indultam.
-Hééé, mondom hogy haza kísérlek!-mondja durcásan utánam futva.
-Nem válaszoltál rá arra hogy, hogy csináltad-mondom magam elé bámulva mire elkomolyodik.
-Nem kell mindent tudnod.-mondja ridegen újból-Holnap a parkba találkozunk reggel 9-re.-mondja ki és mikor kérdezni szerettem volna valamit vagy egyáltalán annyit mondani hogy jó-e vagy sem már nem volt mellettem. Ijedten haza rohantam majd egy gyors fürdőt véve zuhantam az ágyamba és elég hamar be is aludtam.

Reggel ébresztőm irritáló rikácsoló hangjára keltem fel fel aminek hála leestem az ágyról.
-Neked is jó reggelt világ-mondom fáradt hangon majd feltápászkodok és elmegyek készülődni. Miután elvégeztem a reggeli rutinom gyorsan megreggeliztem majd az időre néztem. 8:47 volt. Félre nyeltem a kávém majd kezembe kapva a kabátot gyorsan a cipőmbe bújtam majd rohantam a park felé ami normális tempóba 20 percre volt. Futva pont 9-re érkeztem meg és egy padra ledobtam magam.
-Jó reggelt-hallok meg egy ismerősen kellemes hangot és két cipőt a lábam előtt mire felnézek a tulajdonosára.
-Neked is-biccentek-Minek kellett ide jönnöm?-kérdem érdeklődve Hyunjinre tekintve.
-Szimpatikus vagy-mondja ki egyszerűen a tájat kémlelve.
-Hogy mi?-mondom elkerekedett szemekkel-Hisz' nem is ismersz-mondom kicsit nevetve.
-Attól hogy te nem tudsz rólam semmit ne, azt jelenti hogy én se rólad szóval... tulajdonképpen én téged ismerlek csak ez fordítva nincs így.-mondja majd rám néz mosolyogva. Oh istenem az a mosoly.-Viszont ez még változhat. Szeretnélek megismerni téged, benne vagy?-rám pillant várva a válaszom mire bizonytalan bólintok.

~4 hónappal később~

Hyunjint és én már 2 hónapja alkot egy pár. Iszonyatosan boldog vagyok mellette és nagyon jó érzés hogy valaki ennyire bízik bennem és ennyire szeret. Kapcsolatunk elején bizonytalan voltam hogy ez így jó és helyes viszont Hyunjin biztató szavai hallatán elég könnyen megnyugodtam és megbizonyosodtam róla hogy semmi ellenvetés nincs a kapcsolatunkban. Kiderült Hyunjin hatalmas titka is amivel aznap éjjel olyan dolgokat tudott csinálni. Először nem hittem el mikor kimondta hogy ő egy vámpír és az arcába nevettem viszont kis idő után rá kellett jönnöm hogy bizony ez nem egy vicc és én halálosan szerelmes vagyok egy vámpírba. Utólag vissza gondolva nagyon jó ötlet volt akkor arra sétálni és bemenni abba a sikátorba, ha mind ez nem történt volna meg most nem lenne mellettem ez a fiú akit életemnél is jobban szeretek és szerencsére ez kölcsönös.
-Baby gyere már-mondja nevetve Hyunjin-Már megint a naplódba írsz-kérdi mosolyogva mire leteszem a tollam meg a naplóm és mosolyogva felállok ő csak megforgatja a szemeit majd megfogja a kezem és nevetve a tengerpart felé vesszük az irányt.

Ez az én közös történetem életem szerelmével Hwang Hyunjinnel és csak remélni tudom hogy jó sokáig közös lesz a történetünk.

Sziasztok! Először is boldog karácsonyt szeretnék mindenkinek kívánni!<3 Másodszor is remélem tetszik ez a az one shot.