Kpop Imagines (Kérések; Nyitva)

MCND-Minjae

Én és Minjae ma vagyunk együtt 7éve. Jóban-rosszban ott vagyunk egymás mellett, mindig elmondunk egymásnak mindent viszont az elmúlt egy hónapba eléggé furcsa. Mintha titkolna valamit, nem szól annyira hozzám és sokszor nincs itthon ha itthon van akkor még fáradt vagy telefonozik. Be kell vallanom nem esik jól hogy ilyen. Ma reggel mikor felkeltem kicsit meglepődtem hogy ott fekszik még Minjae hiszem azt hittem ma is elfog menni, azt hittem elfeljtette hogy ma vagyunk együtt 7éve. Mondjuk... Azt lehet elfelejtette de legalább itt van mellettem. Mivel még aludt ezért kimászva az ágyból lementem a konyhába reggelit csinálni, nagyjából 15perc múlva kettő kart éreztem meg a derekamon.
-Jó reggelt T/N!-mondja reggeli rekedtes hangján.
-Neked is jó reggelt-mondom kicsit hallkabban mint ahogy terveztem. Hiába akartam elterelni a figyelemem az elmúlt hónapról de nem ment mert mindig eszembe jutott és már elkezdtem teóriákat gyártani hogy lehet bele keveredett valamibe amit nekem nem mer elmondani vagy esetleg megcsal meg ehhez hasonló hülyeségeket. Ahj T/N szedd össze magad ma nem ronthatod el a hangulatot ha már itt van.
-Baj van?-kérdi hisz észre vehette hogy nem vagyok olyan élettel teli lány mint általában.
-Nem dehogy, nincs-mondom gyorsan miközben egy nem túl meggyőző mosolyt ejtek Minjae felé. Válaszul csak bolint de láttam rajta hogy pontosan tudja hogy van baj és már azt is meg mertem volna fogadni hogy az okát is tudja.
-Ma elszeretnélek vinni valahova-mondja kicsit vidámabb hangon, oldva a feszültséget-Megreggelizünk, felöltözünk és mehetünk-mondja miközben nyakamba puszil ami hatására felsohajtok. Erre persze egy hatalmas mosoly terül szét az arcán.
-Rendben-mondom ki a szót amire várt. Gyorsan megterítettem és megreggeliztünk.
-Elmegyek átöltözni-meg sem várva válaszát már a szobámba voltam és néztem mit vegyek fel. Egy egyszerű fekete farmert és egy hosszú ujju polóta esett a választásom amit betürtem és már le is mentem a várakozó fiuhoz. Egy ,,mehetünk?,, kérdést tett fel amire csak bólintottam és beültetett az autóba.
-Hova megyünk?-teszem fel a kérdést amire tényleg nagyon kíváncsi vagyok már azóta mióta kijelentette hogy megyünk valahova.
-Majd meglátod-mondja sejtelmesen mosolyogva. Nagyjából 20 perc múlva leállította a kocsit az egyik park előtt.
-Emlékszel hogy itt találkoztunk először?-mosolyog rám.
-Igen-mondom miközben a parkot bámulom csillogó szemekkel. Ehhez a helyhez sok jó, rossz és vicces emlék is köt igazából... Mondjuk úgy hogy Minjae-nel eljöttünk valahova legtöbbször ide jöttünk, ha szomorú voltam miatta és veszni láttam mindent akkor is ide jöttem igazából... Ez a park megnyugtatott és kellemes kisugárzást nyújtott számomra.
Össze kulcsoltuk ujjaink és elindulunk be. Minjae megállt ezzel engem is megállitva. Egy szép cseresznyefa alatt álltunk ami pont most virágzott. Nem értettem miért álltunk meg így kérdőn néztem a fiúra. Aki lassan térdre ereszkedett ami egyre jobban össze zavart.
-T/N tudom hogy az elmúlt egy hónapba igen furcsa voltam aminek a magyarázata az amit most készülök tenni szóval... T/N kérlek lehetek én az a szerencsés férfi akivel egybe kötöd az életed?-mondja és elővesz egy gyűrűt mire szám elé kapom a kezem-Hozzám jössz feleségül?-kérdi még egyszer máshogy mire hevesen bologatni kezdek és szorosan megölelem a fiút aki időközben ujjamra húzta a gyűrűt.
-Szeretlek-mondom ki sírva.
-Én is szeretlek, T/N-mondja mosolyogva majd megcsókol.