Bűntelenül

1

Bryar

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy ennél nehezebb feladattal még nem találkoztam.

Ez a ház vagy palota vagy tudom is én, minek nevezzem, tele van mozgásérzékelőkkel, kamerákkal, őrökkel, sőt még hőérzékelős riasztók is vannak a kapuk és ajtók oldalain. Miféle paranoiás alak szereltet fel ilyen szarokat? Esküszöm az elnök házában nincs ennyi berendezés, pedig oda sem egyszerű bejutni.

Magamban szitkozódom, amiért voltam olyan hülye, hogy bevállaljam Mr.Megveszlekkilóra uraságot. Voltam már multimilliárdosok villáiban, bejutottam a fent említett elnöki irodába (bár semmit sem loptam), sikerült betörnöm a maffia által birtokolt telkekre is, de ez a létesítmény itt előttem mindet felülmúlja. Nem elég, hogy az épület Chigaco legszebb és legpuccosabb környékének a közepén található, de ráadásul három emeletes és úgy néz ki, mint egy skót vár. Az egész sziklából készült, az elülső fal lehet negyven méter hosszú és még a belső udvart nem is láttam. A főkapu nem a homlokzat előtt helyezkedik el, hanem inkább keletre tőle, ez egy kicsit megkönnyíti számomra a bejutást hiszen a terület árnyékosabb felére esik. Akár láthatatlanná is válhatok. A nagyobb problémát a hatalmas, régies, sötétített ablakok jelentik. Nem látom, ha odabenn mozgás van és ez megnehezíti számomra a menekülés beidőzítését. Ugyanakkor, ha tényleg menekülnöm kellene az őrök simán leszedhetnek, mivel mind a keleti mind a nyugati oldalon van egy-egy kisebb bástya, ahonnan be lehet látni szinte egész Uptown-t. Erre még ki kell találnom valamit, de nagyon gyorsan.

Ahogy az egyik kapu mellett belógó tölgyfa vaskos ágán egyensúlyozom, eszembe jut mit mondott nekem apám annak idején. Amikor azt hiszed valami lehetetlen, hagyod, hogy a félelmed irányítson. Ha hagyod, hogy a félelmed irányítson lemaradsz a lehetséges dolgokról. Légy bátor és tedd lehetségessé a lehetetlent, Bryar!

Mély levegőt veszek és elszámolok háromig mielőtt kifújnám. Minden akcióm előtt így teszek, azt hiszem, ez egy amolyan megszokás, egy nyugtató mechanizmus, ami az évek során belém ivódott. Nem buktam el még egyetlen betörésemet sem. Nem hagytam nyomot, nem bántottam senkit és ami a legfontosabb: mindig megszereztem azt, amiért mentem.

Az adrenalin felkúszik a bőrömön, pont olyan érzés, mint amikor az ember feltöltődik egy kis statikus elektromossággal. Jól megszokott, ismerős érzés ez számomra, ami egyszerre vadít be és higgaszt le.

- Na csapjunk oda, Brie! – suttogom magamnak, miközben lehúzom a fekete baklavámat és egy erőteljes lökés kíséretében beugrom az O'Donnell birtokra.

Csendesen érkezem, hiszen a lábam alatt elterülő méregzöld pázsit párnaként fogja fel az esetleges hangokat. Nagyon jó választás O'Donnell, egy kicsit segítesz nekem a kirablásodban!

Óvatosan, kissé féloldalasan manőverezek a bokrok és a virágágyások között, közben egy kicsit bámészkodom is, hiszen ez a kert egyszerűen mesés. Lehasalok és végig kúszom a méretes ablakok alatt, amelyek gúnyolódva csillognak az esti holdvilágban. Rajtunk nem látsz át, szívás! – mondják, de nem hagyom, hogy letérítsenek az eltervezett útvonalamról, egyenest a garázs oldalsó bejáratához megyek. Szerencsére annyira puccos ez a hely, hogy még az autókhoz vezető kis járda mellett is virágágyások és óriási kaspók vannak felállítva, tökéletes takarást nyújtva a számomra.

- Most jön a neheze... - motyogom, miközben bebújok az egyik túlméretezett kaspó mögé, ami a garázs ajtaja mellett árválkodik. A fejem fölött van a kamera, ami a sötétnek köszönhetően biztos, hogy nem vett fel engem és ez szeretném, ha így is maradna.