3

41 3 4
                                    

Bryar

A nagy darab, kopasz pasas erősen szorítja a felkaromat, mintha ketté akarná törni. Ez nem is állhat messze az igazságtól, hiszen az előbb kértem meg a főnökét, hogy nyalja ki az alfelemet és neki kevésbé hatott szellemesen a beszólásom. A legjobban egy betonoszlopként tudnám leírni a férfit, mind ábrázatilag, mind viselkedésben. Semmiféle érzelem sem tükröződik rajta, bár némi mogorva szemöldökráncolást sikerül kiszúrnom, mikor méregetni kezdem. Az az érdekes, tekergőző minta lefut a karjára is, kilátszik a ropogósra vasalt, könyékig felhajtott inge alól. Szinte már csúfolódik velem és úgy érzem, sokáig kell majd még ezt a rohadt tetoválást bámulnom, ha nem húzom meg magamat.

Sírás fojtogat, pedig én nagyon ritkán itatom az egereket. Utoljára apám temetésén sírtam, aminek már majdnem egy évtizede. Alig tudom már milyen érzés, most mégis előjön és gombócot formál a torkomban. Nem tudom elhinni, hogy elbuktam ezzel a seggfejjel szemben.

Eszembe jut az a forradás az arcán és a hideg tetőtől talpig átjár. Mély, vörös és hatalmas, nem is tudom, mi okoz ilyen sérülést, de lehet, jobb, ha ez így is marad. Köztudottan kegyetlen ember, nem veti meg az erőszakot és nem csodálkoznék, ha egy verekedés vagy gyilkossági kísérlet közben szerezte volna. Azonban, ami ennél jobban is zavarral és idegességgel tölt el, az az, hogy ennek ellenére sem tartom visszataszítónak. Ezelőtt sohasem láttam őt, sem képeken, sem sehol máshol és meglep mennyire markáns és tiszteletet parancsoló, még talán kissé vonzó is. Ettől a gondolattól elvörösödöm, de szerencsére a bébicsőszöm rám sem néz, csak vonszol maga után, mint egy zsák krumplit.

O'Donnell háza nem csak kívülről lélegzetelállító, hanem belülről is. A legkevésbé sem ordenáré vagy giccses, inkább összeszedett, minden bútor harmonizál minden falszínnel, a szőnyegek valószínűleg többe kerülnek, mint amit az eddigi huszonhat életévem alatt elfogyasztottam és a képekről még nem is beszéltem. Azokat a képeket napokig tudnám nézegetni, mindegyiken emberek és párok láthatók, különböző pózokban. Nem látszik az arcuk, de nem is az a fontos, inkább a megvilágítás és a gesztusaik. Félhomály uralkodik minden képen, a nők és a férfiak pedig teljesen ki vannak kelve magukból, a szó szoros értelmében. Tombolnak, sikítanak, fojtogatják egymást, a nyers düh és hisztéria érződik minden mozdulatukon. Nem tudom ki készíthette ezeket, de mesteriek és biztos, hogy egy vagyont érnének egy gyűjtőnek. Sajnos, azt már sosem fogom megtudni mennyit. Lehet ki sem jutok innen élve.

Percekig keringünk a hatalmas folyosók és nyílt terek labirintusában, mire megállunk egy régimódi, kopottas ajtó előtt. Mr.Némaság kinyitja előttem és betessékel rajta, de egy gorilla gyengédségével teszi mindezt. Ha csak úgy az utcán találkoznék vele, simán azt hinném, hogy valami ketrecharcos a faszi.

- Ebben a szobában mindent megtalál, ami kell. Az ablakok külső zárral vannak ellátva, úgyhogy nem javaslom a feszegetésüket. Nem szeretnék visszajönni. – azzal, minden további szó nélkül elhagyja a helyiséget és nemes egyszerűséggel be is kulcsolja maga mögött.

- Fasza. – mondom a semmibe és körbenézek. Ehhez fogható szobát sem láttam még. Mint valami lakosztály a Ceaser's Palace-ben.

A tér uralkodó darabja az ágy. Letisztult, valószínűleg fenyőből készült, két személyes, a támlánál három kisebb, sötétbarna színben pompázó párnával és hozzáillő takaróval. Az ágy mellett két oldalt helyet foglal egy-egy éjjeli szekrényke is, szintén egyszerű darabok, fémkerettel ellátva. Szemben egy gázkandalló és néhány újabb fotó található, de ezeken kívül semmi más nincsen a szobában.

Bébi léptekkel fedezem fel a teret, minden sarkot átfésülök és ajtót kinyitok, de csak egy apró fürdőszobát találok. Ízléses vörös színben pompázó csempével van kirakva az egész, van benne egy zuhanyzó, mellette egy WC és azzal szemben pedig egy mosdókagyló fölötte tükörrel, ami olyan szépen le van tisztogatva, hogy enni is lehetne róla. Mennyivel másabb ez, mint a saját fürdőszobám! Az jóindulattal még csininek sem nevezhető, tükör sincsen benne, annyira szűkös, zsúfolt és lelakott.

BűntelenülTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang