S I X F E E T U N D E R [Minsung] ✓

|2|

Minho aprókat lépett, Jisung kezét úgy szorította, mintha élete múlt volna rajta. Ideges volt, de mikor a fiatalabb rámosolygott, minden félelme eltűnt.

- Ne aggódj. Lefoglaltam az egész helyet - vigyorogva fogott a magasabb csípőjére, ami a kellőnél jóval vékonyabb volt - Csak ketten leszünk. Szóval csak nyugodtan öltözz át, nem kell sietni. A gyógyvízben várlak majd - nyomott egy csókot az idősebb arcára, majd az öltözők egyikébe ment.

Minho a fürdőben körülnézve senkit sem látott, ami miatt kissé fellélegzett. Bement Ő is az egyik kabinba, majd úszó nadrágját előszedve kezdett levetkőzni. Mikor pedig felvette az anyagot, majd magára tekintett, akaratlanul is elsírta magát, miközben saját képmását figyelte.

Arca nagyon be volt esve. Karjai véznák és gyengék voltak. Bordáit meg lehetett számolni, lábai pálcikáknak tűntek. Akár egy élő csontváz, gondolta. Haja is már alig volt, a kemoterápia miatt csupán pár ezer hajszál gazdája volt.

Egyszerűen nem tudott kimenni onnan, örlődött egy jó darabig, talán pont ezért mondta Jisung, hogy Ő fog várni rá, mivel a fiatalabb tudta, az idősebbnek nem lesz oly könnyű, de zavarba sem akarta hozni Őt.

Végül Minho magára kapta a bő pulcsiját, majd úgy lépett ki az öltözőből. Táskáját az egyik padra helyezte majd bentebb csoszogott papucsában. Felsője alját morzsolgatta, még akkor is, mikor megpillantotta a gyógyvízben ülő Jisungot.

- Nem baj, ha... - kezdte a kérdést alig hallhatóan a magasabb, miközben lesütötte szemeit.

- Gyere ide - hívta magához édesen a fiút a szőke, mire Minho remegve lépett ki papucsából, majd a lábmosóból belépett a meleg vízbe, majd nagyon lassan kezdte megközelíteni a másikat. Jisung türelmes volt. Még akkor is, mikor már öt perce próbálta levetni gátlásait az idősebb, és elé ért - Ülj ide - mosolyogva bökött ölére, mire a másik csak pirulva nézett rá - Ne félj, Minho. Nem bántalak.

Végül nagyot nyelve adta be derekát a magasabb, mikor pedig Jisung az ölébe vette, a fiú melkasához simult. El akart bújni az érzés elől, hogy nem való egy ilyen tökéletes ember karjaiba.

- Minho - suttogta neki a nevét, mire az idősebb felpillantott rá - Felejtsd el a hülye gondolataid. Csak téged kedvellek, és senki mást. Engedd el magad - simogatta a vékony fiú hátát, és oldalát, aki végül lehunyva szemeit bújt hozzá jobban a másikhoz.

Jisung mellett sokszor eltudta feledni, hogy mi is történik a való világban.