Prológus + 2020. szeptember 01.

32 2 0
                                    

A nyári szünet még javában zajlott, de ez is, mint oly sok minden ezzel egyetemben, elszáll, mint ahogy egy kismadár teszi, amint szárnyai repülésre alkalmasak lesznek.

Komótosan felültem az ágyamban, és megtettem legelső dolgomat, amivel rendszerint kezdem a napot: betettem fülembe azt, ami nélkül talán nem is tudnék élni. Második lépésként leemeltem az ágyam szélén levő naptárt, amit még édes anyukámtól kaptam tavalyi születésnapomra. A naptár a 365 Boldog Nap - címet viselte. Igen, mint ahogy a címe is súgja, minden napra tartogatott egy kis pozitív gondolatot. Ma például a híres William Shakespeare által kigondolt mantra köszöntött: "Jókedvvel, vígsággal éld napjaid, így tarts távol magaddal bút, borút, és élj hosszú életet!"

Mára, mivel az elkövetkező napokban vizsgákra kerül sor, gőzerővel az adott dolgokra fogok összpontosítani. Tudniillik, elterveztem, meg döntöttem amellett, hogy idén nyáron letudom a középfokú nyelvvizsgát, és a jogosítványt.

Hogy őszinte legyek, egész nyáron mást se csináltam az adott szempontból, mint hogy minden energiámat belefektetve, kis híján az idegeim összeroppanásáig készültem ezekre. Ugyanis a nyelvvizsgával már egy jó ideje küzdök. Most már úgy két évet pazarolok el az életemből, csak azért, hogy legyen egy megfogható bizonyítéka annak, hogy tudok angolul.

Ha most végre sikerül egy olyat produkálnom, amire azt mondják, rendben, megteszi, képzelhetitek, hogy a boldogságom olyan intenzív lesz, mint amilyet eddig talán nem is éreztem. Ami pedig a vezetés elméletet illeti, holnap fogok nekiveselkedni harmadjára. Igen, sajnos a legutóbbi alkalommal is egy pont hiányzott a sikerélményhez. Ilyen eset természetesen az angol vizsgánál is előfordult. Amikor legelső alkalomkor futottam neki, ott is voltak olyan szemetek a vizsgabizottság tagjai, hogy egy ponttal megfosztottak a győzelemtől. Szemét egy mocskos világban élünk ugye?

Persze, addig az esetig nem lehetett elmondani rólam, hogy másokat hibáztattam volna a bukásom miatt. Természetesen próbálom ezt a gonosz viselkedésformát elűzni magamból több-kevesebb sikerrel. De mostanában inkább már hajlik a több siker felé. Ez köszönhető leginkább az empatikus megjelenésemnek, amit azóta igyekszek fejleszteni, használva önmagammal szemben, és másokkal szemben is. Mostanában már az is sikerülni szokott, hogyha valaki dühtől/türelmetlenségtől fortyogó lelkiállapottal fordul felém, én, igyekezve megőrizni a lelki nyugalmam, egy mély lélegzetvétel után, ami segít elnyomni a felszínre tört mérget, teljes nyugalommal tudok hozzá viszonyulni, ezzel elkerülve a lelkiismeret furdalást.

Most úszott a tudatomba, hogy még be sem mutatkoztam.

Sally Whitebourne a hivatalos nevem, de közeli barátaim és családtagjaim csak simán Sal-nak hívnak, ezzel megtakarítva maguknak számos másodpercet, amit másra is fel tudnak használni. Nemrégiben töltöttem be az "úttörő" 18. életévemet, ami enyhén szólva is túldramatizált lett a tulajdon részemről. Ugyanis sose értettem, hogy az ember, azáltal, hogy betölti ezt a bizonyos kort, már "nagynak" számít. Ami engem illet, még némi háztartási munka is kissé bonyolultnak tűnik a számomra, nem is beszélve a főzésről. Viszont, hogyha jobban belegondolunk, ebből a szempontból csak hálásak lehetünk a szüleinkre, hogy még most, mikor még velük vagyunk, megtanulhatjuk elsajátítani azokat a dolgokat, amik bizony nagy segítséggel lehetnek akkor, amikor már a saját birodalmunkban fogunk élni a párunkkal, vagy anélkül, növendékekkel, vagy anélkül, hogy életben tarthassuk magunkat és másokat.

A mai nap, a felkészülésen kívül, még töltök egy kis mennyiségi időt a drága kutyámmal, aki az Oreo névre hallgat. Nem hiába adtam neki ezt a nevet, ugyanis, ő egy fajtatiszta Border Collie. Mint ahogy azt ti is tudjátok, ez a fajta oda-vissza igényli a rendszeres mozgást, és emiatt nem telik el egy olyan nap, amikor ne csinálnánk valamit.
- Megyek, megyek Oreo, csak hadd fejezzem be a napi naplót. - néztem árgus tekintettel bámuló kutyámra, aki már az állkapcsai között a pórázzal várt a szobám ajtajában.







A lány, aki kitűnt a többiek közül.Where stories live. Discover now