no time to die ;; taekook

ii

jeon a jól ismert kávézóban üldögélt. egyik kedvenc helyévé nőtte ki magát az apró presszó, azon a kis eldugott sarkon melyben kishúga megvalósíthatta álmait. akárhányszor belépett az apró helyiségbe mindig megütötte orrát az a megszokott vanília illat, melyről akarva akaratlanul testvére parfümje jutott eszébe melyet először a gimnáziumi ballagásán viselt. szokásos helyén, a galérián, azon belül pedig az apró ablak mellett pihenő asztal mellett roskadt. maga előtt a kissé rozoga asztalon egy írógép hevert, tőle jobbra pedig egy kávé, habitusához hűen feketén. írógépébe helyezett papírjain pedig jelentések sokasága gyülekezett, arra várva hátha valaki végre leönti azzal a frissen főzött "kátrány" mely olyan kellemesen esett a reggeli órákban jeongguknak, hogy kár lett volna elpocsékolni. valakinek mégis sikerült. miután teljes áhitattal végig nézte ahogy a több órányi munkája nyomorba dől, lassan emelte tekintetét az elkövetőre, aki, csak száját takarva állt ott teljes szégyenérzettel keskeny vállain.

- s-sajnálom – mondta szinte suttogva melyet jeon nem tudott először hova tenni, ezért szemeivel tovább vizslatta az idegent folytatásra bírva őt. – kifizetem! – jelentette ki kissé határozottabban miközben zsebeiben pénze után kezdett kutatni, ám guk egy egyszerű mozdulattal leállította.

- nem szükséges. – mosolygott az apróbb termetű fiúra, aki csak tarkóját vakargatta zavarában.

- hogyan tudnám kárpótolni? – kötötte az ebet a karóhoz az idősebb.

- esetleg egy névvel, illetve egy kávéval – mondta jeon miközben órájára pillantott – egy hét múlva, pontban ilyenkor, ennél az asztalnál. – fejezte be ajánlatát egy hatalmas mosollyal arcán, mire az idegen orcáján egy halvány, kislányos pír rajzolódott ki.

- taehyung. – felelte tündéreket megszégyenítő hanglejtéssel, mely akármilyen gyönyörűen csengett guk fülében, oly gyorsan állt belé az ütő. – kim taehyung. – fejezte be teljes nevével tae. a körülbelül vele egyidős angyal, aki előtte tördelte ujjait nem más, mint az emlegetett gazdag ficsúr kit egy hónapja van behajtani.

- jeon jeongguk. – felelte remegő hangon miközben a másik fiú szemeit pásztázta.

- akkor egy hét múlva jeongguk. – mondta játékosan, talán egy kicsit incselkedve, majd egy apró mosoly kíséretében elviharzott.

jk

a kisebb szívroham után melyet a már nevén ismert taehyung okozott, jeon egyből gondolkozni kezdett. az kizárt opció volt, hogy ő végezze el a munkát. belegondolt mi lett volna, ha esetleg átpasszolja egy társának a feladatot, ám rájött, hogy abból is ő jött volna ki rosszul. összes gondolata közül mégis az fogta meg legjobban, hogy ki lehet az az elvetemült szörnyeteg, aki lefizetne bárkit is, hogy megölesse ezt a csodát; ki már az első pillanatban elvarázsolta.

gondolataiból az őt éppen elütni készülő biciklis szakította félbe, ki akadályokat nem ismerve suhant el jeon mellett. otthonához érve, pár perc keresés után megtalálta kulcsait, majd egy gyors körültekintés után belépett a házba. cipőjét gondosan levette, hatalmas kabátját pedig felakasztotta a részletesen megmunkált akasztóra. útja a szobába vezetett, ahol papírra tudta vetni sérelmeit. az ajtót halkan csukta be maga után, majd csillogó szemeit a falon pihenő művekre emelte.

mindenfajta embert meg lehetett találni a sok arc közül. különböző rasszok, hajak, nemek, semmiféle egyezés nélkül. állványához sétált, majd finoman a falra helyezett tükör segítségével felkötötte kötényét. az anno gyönyörű csontfehér köpeny már nem teljesen azt a hatást keltette, mint évekkel ezelőtt. a makulátlan anyag már tele volt szakadásokkal, keményre száradt festékfoltokkal.

először is a vászonra egy markáns széndarabbal vázolta fel az arcot. az arcéle által vetett árnyékot kicsit besatírozta, hogy később a festésnél nehogy gondot okozzon az apró részlet hiánya. göndör tincseit időtlen türelemmel kunkorította, majd nekiállt az arc részletesebb kidolgozásának. a keskeny mandulaszemekkel kezdte, majd onnan tovább haladt a szemöldökeire. a kettő vonal belső élét meghosszabbítva kialakította az orrát, illetve az azon lévő szeplőket is hatalmas áhítattal, türelemmel pöttyözte fel. miközben áldozata utolsó pillanatait vázolta fel, agya megállás nélkül taehyungon járt.

th

három nadrág, négy darab ing, kettő pár cipő. pizsama, tisztálkodási szerek, törülköző. minden az ágyon pihent, ami csak az utazáshoz kellhet. taehyung az utazótáskába tuszkolta a ruháit, ám mivel egyszerűen sehogy sem tudta becipzározni, teljes súlyával nyomta össze a szétszakadni készülő bőröndöt. néhány izzadtságcsepp meghozta hatását, hisz sikerült becsuknia. a fürdőbe tipegett, ahol csak megmosta fogait, megfésülködött és felkent egy kis ajakbalzsamot. befejezésként pár csepp kölnit engedett csuklóira, majd útját a kikötő felé vette ahol már hajója várta.