bts | kim taehyung | park jimin | +18 | au | E/1 | the neighbourhood - the beach
Két narancslével teli pohárral a kezemben megtorpanok a szobám ajtajában, amikor látom, hogy Taehyung még csupán most teríti ki a ruháit az ágyamra. Úgy rendezi el őket, hogy sehol se gyűrődjenek, a paplanomat és párnámat lelöki a padlóra, ezért az íróasztal felé menet seggbe rúgom.
- Hé! - pillant felém durcásan, még ő van felháborodva.
- Koszos lesz az, amiben alszok!
- Miért, nem porszívózol a szobádban? - kötekedik, miközben újra a cuccainak szenteli minden figyelmét. Nem tudta eldönteni, hogy miben jöjjön a buliba, ezért hozott négy szettet, amik közül nekem kell majd választanom.
- De, de akkor is! - nézek rá csúnyán, habár ő ezt nem láthatja. Leteszem a poharakat, ő pedig lekapja a felsőjét, amit egyből követ a nadrágja is, ezért az asztal szélének dőlök, adva egy pillanatot magamnak arra, hogy végignézzek rajta. Hamar magamhoz térek, megrázom a fejemet, majd az ajkamba harapva ülök le oda, ahonnan felszedte az első ruha összeállítását. Odalépked a tükröm elé, miközben felhúzza a fekete farmerját. - Ugye tudod, hogy most csak kikapcsolódni megyünk? Miért veszed ilyen komolyan? Vagyis jobb kérdés, miért vagy ilyen döntésképtelen? Abban gyere, amelyik a legjobban tetszik.
- Tudod, Jimin, egy olyan jó stílusú fiúnak, mint nekem - fordul felém, a mintás ingjét gombolva be -, nehéz a döntés, mivel annyi jó cuccom van, hogy mindegyik a legjobban tetszik.
- Aha - sóhajtok fel, elfekve az ágyamon. A fejem alá húzom az egyik kispárnát, amit Taehyung nem száműzött.
- Te így jössz? - néz végig rajtam, mire én is lepillantok magamra. Csak egy kék, térdig érő farmer van rajtam egy lenge, fehér inggel.
- Igen. Van vele valami problémád?
- Nem, dögös vagy - von vállat, kicsit tovább méregetve a kelleténél, amitől zavarba jövök. Olyan könnyen bókol, számára ez semmi, pedig nekem a világot jelenti.
- Köszi - motyogom válaszként. Közben a tükörben megigazítja a gallérját, aztán újra felém fordul.
- Na, ez milyen?
- Jó, de mindegyiket fel fogod próbálni? Szerintem ezek közül már mindent láttam rajtad, nem választhatok csak így? - erre kissé csalódottan felsóhajt, lehorgasztva a fejét.
- De, választhatsz...
- Most mi a baj?
- Semmi, csak jól akarok kinézni és meg akartam őket mutatni.
Olyan elanyátlanodva pislog maga elé, hogy egyből megsajnálom. Taehyungnak rettentő fontos az öltözködés és az, hogy mindig jól nézzen ki. Bármikor megyünk vásárolni, mindent meg kell néznem, amit felpróbál, mert hiába mondom neki, hogy nem értek a divathoz, ad a véleményemre. Fogalmam sincs, hogy miért érdekli ennyire, hogy mit gondolok róla.
Mivel imád ruhadarabokat összepárosítani, tudom, hogy ma délután is fél órát állt a szekrénye előtt, hogy ezeket a szetteket összeállítsa. Mindezt azért, hogy nekem megmutassa őket és én dönthessek...
- Akkor mutasd! - ülök fel azonnal, felé nyúlva. Elérem a kezét, ezért annál fogva magam elé húzom, majd a hasára támasztom az államat, úgy nézek fel rá, amitől majdnem kitörik a nyakam, de nem érdekel. - Ne legyél szomorú - biggyesztem le a számat, megérintve az arcát, majd a mutató és hüvelykujjam közé fogom az ajkait, kicsit meghúzva őket, amitől elneveti magát. Rácsapok a fenekére, ami elegendő ösztönzés ahhoz, hogy átvegye a másik ruháit.
