stray kids | kim seungmin | hwang hyunjin | +16 | au | E/3 | stray kids - red lights | külön óriási köszönet biborhold💚
A riasztóan homályos lakás csendjét az ajtó zajos kicsapódása nyolc óra húszkor apró darabkákra zúzza; Seungmin egy nyakába csimpaszkodó, nyavalygó szőkeséggel a karjaiban küszködi át magukat a küszöbön, nem kapva időt a saját panaszára, miszerint a hercege hajlamos elfelejteni, hogy nem olyan erős ő, mint hiszi. Izzadtság gyöngyözik a homlokán és a halántékán, de hősiesen megállja a helyét, s talán jobb is, ha nem ad okot arra, hogy Hyunjin újra az orra alá dörgölhesse a erőkülönbségeiket.
— Annyira fáj a bokám, te jó ég! Belehalok.
Nekem is fáj sok mindenem, mert velem cipelteted magad, vágna vissza Seungmin, tudva, hogy Hyunjin szokásához híven túldramatizálja a helyzetet, de lenyeli. A méltatlankodó szerelmét a nappali nagy kanapéjára fekteti, de hiába igyekszik úgy bánni vele, akár egy törékeny porcelánnal, elviselhetetlen fájdalom nyilall a térdébe, így Hyunjin aligha, de puffanva landol. Seungmin úgy tesz, mintha nem akarna ő maga is kiterülni a lakás bármely pontján és reggelig ott maradni a sajgó végtagjai miatt; lehúzza Hyunjinról a cipőket, visszalép az előszobába, hogy bezárja az ajtót, megszabaduljon a saját lábbelijétől is, és a fagyos szél fújta dzsekijétől. Hyunjin hangja, a szavai, az alakítása félmosolyt fest a kimerült arcára a konyhába menet.
— Biztosan kifordult a bokám. De most olyan jó ez a tánc, amit tanulunk! Szárnyalok. — Seungmin a csap alá tol egy poharat, vizet enged bele és míg iszik néhány kortyot enyhítve a szája szárazságán, visszaindul a kanapén trónoló szőke hercegéhez. — Min, pisilnem kell.
— Oké, mindjárt elviszlek oda is, csak igyál — sóhajtja Seungmin, megvárva, hogy Hyunjin felkönyököljön, így az ajkaihoz nyomja a pohár szélét és kissé megdönti. Megbabonázza Hyunjin kétségbeesetten sebes nyeléseinek látványa, annyira, hogy elfelejti elhúzni a poharat a fiú jelzésekor, amitől Hyunjin köhécselni kezd, a víz pedig kilötyög és lecsöppen az álláról. — Jaj, bocs!
— Ha azt akarod, hogy fuldokoljak valamitől, nekem van egy igazán remek ötletem!
Seungmin üresen bámul le rá, nyoma sincs az elvarázsolódásnak, ügyesen elrejti a benne tomboló tüzes vágyat, amelyet Hyunjin szavai lobbantanak fel.
— Hirtelen se pisi, se bokafájás?
Hyunjin jelét sem mutatná a határozottsága meginogásának, ha haloványan nem pirulna el. Bosszantja Seungmin elégedett mosolya.
— Képes vagyok egyszerre pisilni, fájlalni a bokámat és szopni is. Megmutassam?
— Ne most. — Seungmin keményen elutasító hangjában rejlik valamiféle ígéret ennél sokkal-sokkal többre, amitől Hyunjin úgy vigyorog, mintha megnyerte volna a lottót. Igaz, hogy számára maga a tény, hogy Seungmin vele jár, belé szerelmes, vele él együtt és vele tervezi a jövőjének további részleteit már önmagában lottóértékű nyeremény. Ettől csak szélesedik az ajakgörbülete, egészen addig, míg a nála jóval gyengébb (de ezt tökéletesen titkoló) párja újra a karjaiba nem kapja, hogy a fürdőszoba felé vegye az irányt. — Hogyan tervez húgyhólyagot üríteni az uraság?
Hyunjinból olyan jókedvű kacagás szakad ki, ami bearanyozza és megkoronázza Seungmin estéjét annak ellenére is, amit ezek után tervez.
— Letehetsz, csak maradj itt, hogy rád tudjak támaszkodni és úgy. — Seungmin engedelmeskedik és szorosan áll Hyunjin oldalának préselődve, hogy a fiú a nyakába tudjon karolni. — Egy kézzel nem tudom levenni a nadrágom.
Seungmin a szemeit forgatva arrébb húzódik, de tartja Hyunjint a derekánál fogva.
— Vigyázz, le ne bukj, hogy megint csak színlelsz, mert szereted, amikor körülugrállak és kinyalom a segged.
— Azt képletesen és igazából is szeretem!
— Ha befejezed a szemtelenkedést, lehet róla szó.
— Azért ne felejtsük el, hogy ki az idősebb, és annyit szemtelenkedek, amennyit akarok! — veti bele magát Hyunjin a heves érvelésbe. — De nem rossz alku — halkul el egy pillanat alatt.
Seungmin érzi, hogy Hyunjin szorítása a nyaka körül újra erősödik, tehát sikerült megválni a nadrágjától, így továbbra is mereven bámulja a fürdő csempézett falát, amíg a másik a dolgát végzi. Az aznap tanult koreográfián agyal; több, mint egy hónapja kezdtek el társas táncra járni eleinte annyi célból, hogy Seungmin végezzen más mozgást sétáláson kívül is – Hyunjinnak pedig nem volt teher, hiszen ő is ehhez hasonlót oktat fiatalabbaknak –, de az első néhány alkalom után annyira megszerették a kis közösséget, azt, hogy senkit sem zavart, hogy mindketten fiúk és Hyunjin vállalja a nő részét, hogy mindketten elkezdték komolyan venni.
— Kár, hogy ennyire fáj a bokád — szólal fel Seungmin ábrándozó lélegzetvétellel.
— Miért? — ráncolja a homlokát Hyunjin, miközben visszaszenvedi magát az alsónadrágjába, a táncra használatosat pedig lerugdossa a lábairól.
— Mert annyira dögös voltál ma órán és próbálhatnánk itthon. Vagy mozoghatnál ugyanúgy rajtam, az ágyban.
Hyunjin elgondolkodik, hogy feladja-e az alig fájdogáló bokája köré kerekített színjátékot. Túl jól hangzik Seungmin ajánlata ahhoz, hogy napokig kiszolgáltassa magát; miért lenne bulis szex közben is lábfájást színlelni, ha akármikor hazajöhet egy újabb kitalált sérüléssel, aminek láttán Seungmin az összes csókjával és szeretetével elhalmozza? Úgy van, semmi.
Habozik még néhány másodpercig, de amikor Seungmin kérdőn felé néz, amiért sokáig nem érkezik tőle válasz, a tarkójába markolva magához rántja és a hidegtől kiszáradt ajkakra tapad. Nyálas puszikkal melegíti fel őket; Seungmin pedig egy pillanatra elgyengülve beleolvad a földöntúli érzésbe, de nem sokkal később már önelégült mosoly rajzolódik ki az arcán, ami megnehezíti Hyunjin dolgát a csók elmélyítésében. S amint a szőke belefordul a félölelésbe, sziklaszilárdan állva a lábain, a kifordult bokáján, Seungmin már ki is hátrál a helyzetből, vigyorogva megtörölve az ajka szélét, ahol Hyunjin nyála csillog.
— Látom, már nincs rám szükség — biccent a furcsamód meggyógyult testrész felé, és csak úgy lubickol az élvezetben, amit Hyunjin értetlen arcának látványa okoz, hiszen könnyedén bedőlt neki. — Szóval sok sikert a merevedéseddel is egyedül!
Azzal kiiszkol a fürdőszobából, úgy becsapva maga mögött az ajtót, hogy az egész háztömb beleremeg, annyira izgatottan menekül a párja elől – közben pedig arra gondol, hogy valóban Hyunjin boszorkányszerű, édes kacaja dobta-e fel az estéjét úgy igazán; a válasz pedig egy őrülten határozott nem. A szőke hercege kisgyerekes toporgása és az utána kiáltott átkok a valódi fénypont.
