ᴵᵗ'ˢ ᵃᵇᵒᵘᵗ ᵘˢ /ᴶⁱᴴʸᵘⁿ / BEFEJEZETT

тωσ

Egy számomra ismeretlen helyre mentünk. Nem igazán jártam ezen a környéken így csak kétes érzésekkel mentem utána. Egyszerre féltem és voltam izgatott. Biztos voltam abban, vagyis inkább reménykedtem, hogy nem fog olyan helyre vinni ahol bántani tudna, most viszont ahogy kissé lemaradva sétáltam mögötte, végig tudtam nézni rajta, mindig is jól nézett ki és ez most sem volt másképp. Az eddig barna haja szőke lett, ami csak még aranyosabbá teszi, az ingje nem volt bedugva csak úgy lógott, de komolyan még így is rendkívül szexi. Jesszusom, hogy gondolhatok ilyenre.

— Ha mindent végignéztél rajtam ide jöhetnél mellém. – szólalt meg, mire kissé megijedtem. A lépteimet egészen addig vettem sietősre míg mellé nem értem. — Egy csendes helyre megyünk, ott nyugodtan tudunk ott beszélni. – mondta mosolyogva s közben rám nézett. Gyönyörű. Csak ennyit lehetett rá mondani, sőt szívesebben lettem volna vele együtt, de mivel teljesen hetero, így minden esélyem eltűnt. — Nem vagy valami bőbeszédű. – jegyezte meg halkan.

— Nem tudok mit mondani, nem ismerlek annyira, hogy beszélgetni tudják minden gond nélkül. – mondtam neki megvonva a vállam. Mire Han megállt, egy kívülről visszataszítónak tűnő épület előtt, ám ahogy beléptünk, mintha egy teljesen másik világba kerültünk volna. A fehér falakhoz tökéletesen illettek a fából készült bútorok és a zöld növények. Han egy kissé eldugottabb hely felé sétált ami az ablak mellet volt, lassan oda sétáltam én is. Majd mikor le ültem, egy ott dolgozó jelent meg mellettünk. Két kávét rendeltünk s két sütit.

— Mesélj magadról. – mondtam mosolyogva s a szemeibe nézett.

— Mint azt már tudod meleg vagyok, nincs testvérem. Szeretek táncolni és bár nem látszik néhány sportban elég jó vagyok. – mondtam neki kuncogva. — van egy kutyám, allergiás vagyok a macskákra, egy ideig Los Angelesben tanultam így elég jól megy az angol. – mondtam neki mosolyogva, majd vártam, hogy elkezdjen mesélni magáról.

— Biszexuális vagyok, de igazából a fiúkban jobban látok lehetőséget mint a lányokban. – nevettem fel, ha a fiúk jobban be jönnek neki akkor talán van esélyem, persze Hyujin szép álmok. —Van egy bátyám, éltem Malajziában, jól beszélek angolul és szeretek táncolni. – mondta mosolyogva majd a szemembe nézett. Hogy lehet ilyen gyönyörű a szeme. Sóhajtva tekintettem el róla. Majd lassan elfogyasztottuk azokat amiket kértünk, s utána csak beszélgettünk. Este indultunk el a helyről, hiába tudtam hogy nem kellene sokáig maradnom még sem tudtam elszakadni tőle.

— Ne aggódj, csak nem lesz ideges hiszen holnap úgy sincs iskola. – mondta s végig simitott a karomon halvány mosollyal néztem rá.

— Remélem is, nem akarok megint veszekedni vele. – mondtam neki halkan. — Tényleg megyek, írj ha haza értél rendben? – kérdeztem tőle mire mosolyogva bólintott majd mind a ketten elindultunk az ellenkező irányba sietős léptekkel indultam haza.

Haza érve, még égett a villany remek apa nem feküdt le aludni. Egy újabb veszekedés jöhet sóhajtva léptem be a házba, gondolom az egyik tanárom felhívtam hogy nem vagyok bent. Utáltam mikor ezt csinálták.

— Mégis hol a fényében voltál az iskola helyett? – kérdezte idegesen mikor a nappaliba értem.

— Egy barátommal voltam. – mondtam neki komolyan. — Nem tudom miért olyan nagy baj, holnap nincs iskola és mindenből jól teljesítek. – komoly voltam, tudtam hogy ez volt az utolsó esélyem hisz ő is megmondta, hogy nem fogja eltűrni, ha vissza beszélek neki s ellógom az iskolát.

— Helyes! Akkor holnap át pakoljuk a cuccaidat a lakásba, meg mondtam akkor mikor részegen estél haza, hogy egy esélyed van, azt hittem, hogy normálisan fogsz viselkedni! – mondta már már kiabálva.

— Remek, de remélem tudod hogy ezzel a viselkedéseddel üldözöl el mindenkit magad mellől. – mondtam neki, majd mielőtt válaszolni tudott volna felmentem a szobámba, sóhajtva ültem le az ágyra, majd körbe néztem a szobán elég sok mindent kell elpakolnom.

[°°°]

Reggel korán keltem, nem akartam arra kelni hogy az ajtót veri és ordibál hogy kelljek fel. Így inkább mindenkinél előbb ébredtem, s elkezdtem pakolni a cuccaimat, ismertem már annyira hogy nem fogja vissza vonni azt amit tegnap a fejemhez vágott.
Mire felkelt addigra, össze pakoltam a cuccaimat, s az ágyamon ülve telefonoztam, mikor hirtelen jött be és csak annyit mondott hogy parkoljak ki a kocsiba, sóhajtva kezdtem el vinni a dobozaimat, az utolsó pár doboznál segített, de csak azért hogy haladjunk.

Egy ismeretlen környékre mentünk, életemben nem jártam még itt. Két oldalt lakások voltak, szóval bérház a költöztett, nem baj. Valószínűleg a szomszédokkal úgysem fogok beszélni, mikor sikeresen felpakoltunk most kivételesen apa is segített elment, így egyedül maradtam az új lakásomban és a dobozaimmal, meg persze a gondolataimmal.

“Nagyon mérges volt tegnap apukád?” csak ennyi állt az üzenetben, mosolyogva néztem a telefonomra, egy valaki tudta, csak hogy mérges lesz.

“Csak annyira, hogy most az új lakásomban pakolhatok, de nem vészes.” ahogy elküldtem az üzenetet mosolyogva zártam le a telefonomat és tovább pakoltam a ruháimat a szekrénybe, boldog voltam amiért írt, hisz tegnap is olyan jól elbeszélgettünk, esetleg valami más is lehet közöttünk mint barátság.

“Elköltöztetett? Ez most komoly? Át menjek segíteni?” most aggódott volna értem, vagy csak udvariasságból kérdezte meg.

“minden komoly, ha gondolod és nincs jobb dolgom gyere nyugodtan” írtam neki, majd elküldtem neki a címet és azt, hogy melyik számhoz jöjjön. Ő lesz az első ember aki a lakásomba fog jönni apámon kívül? Egy kis idő múlva meghallottam a csengőt, talán az egyik szomszéd az hisz Han még nem érhetett ide ilyen gyorsan.

— Be jöhetek? – kérdezte mosolyogva Han mikor ki nyitottam az ajtót. Arrébb léptem, hogy be tudjon jönni. — Úgy látszik még közelebb fogunk egymáshoz lakni. – mondta mosolyogva majd mikor értetlenül néztem rá egyből meg is magyarázta. — A szemben lévő lakások egyikében lakok anyuékkal. – mondta mire aprót bólintottam s véglegesen be csuktam magunk mögött az ajtót. Az egész napunk abból állt, hogy beszélgettünk, s a lakást rendeztük. Jól éreztem vele magamat.

2018 | ©SOFTSTAY
HAN JISUNG ¦ HWANG HYUNJIN ¦ FANFICTION
2018.12.14.
átírva : 2020.06.24.