ᴵᵗ'ˢ ᵃᵇᵒᵘᵗ ᵘˢ /ᴶⁱᴴʸᵘⁿ / BEFEJEZETT

ηιηє

Arra keltem, hogy a telefonom folyamatosan csörög. Mikor rá néztem, hirtelen azt hittem, hogy elfelejtettem a táncot, de utána tudatosult bennem, hogy csak hétvégén kell mennem.

— Szia Minho. - szóltam bele halkan.

— Szia Hyunjin, csak annyit akartam, hogy szombat délután felvennénk ha neked is jó. - szólt bele mosolyogva.

— Nekem tökéletes, köszönöm hogy szóltál. - mondtam neki mosolyogva, majd miután elköszönt leraktam a telefonom.

— Hogy érzed magad? - kérdezte halkan. Nehezen de felé fordultam.

— Jobban nem is lehetnék, igaz kicsit fáj, de túl élem. - mosolyogtam rá és megcsókoltam. Ennél boldogabb nem hiszem, hogy lehetnék. Azt hiszem az életem kezd egyenesbe állni.

— Nem akartam, fájdalmat okozni. - mondta és közelebb húzott magához, közben a derekamat kezdte el simogatni.

— Ne viccelj, nem okoztál. - mondtam neki halkan. Még közelebb húzott magához, szinte egy hajszál se fért volna el közöttünk. Ahol hozzám ért, ott a böröm felforosodott. —  Szeretlek, örülök, hogy aznap elkezdtünk beszélgetni. - mondtam neki mire elmosolyodott. 

—  Elsem tudod hinni, hogy mennyire vártam ezt a napot. Köszönöm, hogy adtál még egy esélyt. - mondta és egy puszit nyomott az orrom hegyére. —  Mi lenne ha felöltöznénk, és utána néznénk valami filmet? - kérdezte. 

—  Így miért nem nézhetünk filmet? - kérdeztem sóhajtva. —  Nekem így is tökéletes, és nagyon kényelmes. - mondtam neki vigyorogva. 

—  Mert abból nem lenne filmezés. - mondta és felállt az ágyból, így újra szemügyre vehettem újra minden egyes porcikáját. — Tetszik amit látsz? - kérdezte félig hátra fordulva, mire teljesen elpirultam és magamra húztam a takarót. — Ezt egy igennek veszem. - mondta és halkan felnevetett. Imádtam hallani ahogy nevet, már attól elkezdenek a hasamban mozogni azok a bizonyos pillangók mikor meglátom, mosolyogni.

— Nagyon is tetszik amit látok, de hát ez nem olyan nagy titok. - mondtam neki miközben ülő helyzetbe másztam. A takarón egy alsó, egy nadrág és egy póló landolt. Szóval öltözzek fel mi hamarabb értettem a célzást.

— Amúgy én már találkoztam anyukáddal, de te még egyik szülőmmel sem találkoztál. - szólalt meg halkan. Igaza volt, lehet korai lenne találkozni a szüleivel de így lenne a fer.

— Mi lenne, ha át hívnád őket vacsorára? - dobtam fel az ötletet. Miközben felvettem a nadrágot, és utána a pólót is.

— Biztos szeretnéd? Nem azért mondtam, hogy már most találkozz velük, csak megjegyeztem. - mondta mosolyogva és ki húzott a szobából.

— Persze, hívd át őket. Főzök valamit és megismerkedek velük. - mondtam mosolyogva közben fel ültem a pult elé helyezett székek egyikére.

— Rendben, akkor mindjárt jövök vissza. - mondta majd egy puszit nyomot a fejem bubjára és ki lépett az ajtón. Míg nem volt itt addig ki használtam az alkalmat, hogy le fürdjek. Hiába tudtam, hogy semmi mocskos nincs rajtam, még is úgy éreztem, hogy tele vagyok mocsokkal. Forró vízzel tusoltam le, egy ideig csak álltam a tus alatt és hagytam, hogy a vízcseppek végig folyjanak a testemen. Mikor úgy éreztem eleget áztattam magamat elzártam a csapot, felöltöztem és ki mentem a konyhába előkészíteni a vacsorához valót.
A telefonom pittyegni kezdet jelezve, hogy üzenetem jött. Jisung küldte.

"Anya azt mondta a mai nap semmi esetre se jó. Az öcsémnek fellépése lesz, és oda mennek nekem is mennem kell velük így ma már nem megyek át. Ne haragudj. Később beszélünk. Xx"