– Eli kicsim, megetetnéd a csirkéket? – süvített Ilda néni sipítozó hangja, az ócska pajta, még ócskább fenyő ajtaja mögül.
– Igen, azonnal megyek. – Kiabálta vissza, az Elisha nevezetű, fiatal lány. Ugyan nem sok kedve volt csirkét etetni, most mégis vidáman állt fel az általa gondozott virágágyás mellől, lesöpörte a térdére ragadt sarat, megigazította varkocsba font hosszú vörös haját, majd sietség nélkül, vidáman indult el a csirke ketrec felé.
Úgy tűnt a csirkék, mind a tizenhárman, kitörő örömmel fogadták a lány közelítését és még nagyobb örömmel amikor néhány marék kukoricaszemet szórt közéjük.
– Elfogyott a pite?! – hallota Roger bácsi dühöngését a ház irányából, amit néhány szitokszóval is megkoronázott. Eli úgy döntött, hogy semmi szükség rá, hogy kitudódjon, hogy ő ette meg a szóban forgó pitét. Alapvetően is úgy gondolta, hogy nevelőapja már így is épp elég pitét eszik, ami hasán és combjain is szépen megmutatkozott. Bár ezt nyilván nem tette volna szóvá.
– Hozok ha jövök haza – jelentette be csengő hangon Eli, amikor belépett a házba – Délutános vagyok, a Patkolóba, és úgyis mindig marad egy kis süti, amit elhozhatok.
– Imádlak kislányom – lelkendezett Roger bácsi, miközben letörölte a maradék mézes tejet a bajszáról.
– Nem szeretem ha este abba a lebujba vagy – csóválta meg a fejét, a szintén épp most érkező Ilda néni és rosszallóan mérte végig Elit.
A Patkoló, vagy ahogyan Ilda néni nevezte a „lebuj", a falu szélén fekvő fogadó volt, aminek a kicsiny falu jelentős bevételét köszönhette. Bár közigazgatásilag a fogadó nem tartozott a faluhoz, mivel a főút szélén állt, így mint minden útmenti tulajdon, Orten városhoz tartozott. De ez a tény nemigen érdekelte a falusiakat. Ugyanúgy, sajátjuknak tekintették a fogadót. És miután az említett helyisegben, a falu ételét és italát szolgálták fel, így a haszon nagyrésze is őket illette.
A Patkoló pedig igen népszerűnek bizonyult. Rengeteg átutazó, katona, szabadlovas és kóbor lovag fordult ott meg naponta. Eli pedig nagyon szerette ott eltölteni a napjait. Egyrészről, bár a munka kemény volt, még így is sokkal jobbnak tartotta a főzést, takarítást és felszolgálást, mint a munkákat a földeken, amitől kérges lesz az ember keze és megfájdul a dereka.
De ami igazán megfogta Elit, az a hely hangulata volt. Egyszerűen imádta a terjengő illatokat. A friss péksütemény, fahéj és olcsó bor egyvelege volt ez, amivel a lány nem tudott betelni. Szerette, a hely rusztikus látványát is. A vastag gerendák, a masszív fa oszlopok és a kandallóban pislákoló parázs melege valahogy biztonságérzet nyújtott a lánynak. És szerette a történeteket is amikkel az átutazó katonák, cirkuszi mutatványosok vagy zarándokok szórakoztatták. Egyszerűen nem tudott betelni a történetekből megismert világgal.
Nem utolsó sorban pedig itt találkozott először Trevorral is. A fiú zsoldos katona volt. Legalábbis saját bevallása szerint. Kereskedő karavánokat kisért, így nagyábból negyedévente fordult meg a fogadóban.
Egy alkalommal pedig, amikor kevesen voltak a fogadóban, rávette Elit, hogy igyon vele egyet. A lányt nem kellet sokáig kérlelni, főleg, hogy Trevor kifejezetten jóképűnek, magasnak és jómodorúnak bizonyult. Ezután valahogy mindig kellemesebben telt az idő, amikor a fiú a fogadóban szállt meg. A tizenhatodik születésnapjára pedig, a lány legnagyobb meglepetésére, egy íjat kapott Trevortól ajándékba. Mindig is sejtette, hogy nem közömbös a fiú számára, de az íj amit tőle kapott nem volt olcsó mulatság.
Ezután Eli, amikor csak tehette, a közeli erdőben gyakorolt célba lőni az íjjal. Eleinte nem ment neki túl jól. Később sem. De aztán lassan elkezdte eltalálni, a célpontként kijelőlt fát.
ESTÁS LEYENDO
Az ősök kardja
FantasíaElisha Rune unalmas élete gyökeresen megváltozik, amikor egy rejtélyes férfi érkezik a fogadóba. Kiderül azonban, hogy öröksége sokkal többet rejt magában, mint amire bárki számítana. Közben egy névtelen gonosz munkál a sötétségben. Kövess egy világ...