Az ősök kardja

Hatodik fejezet - A levél

– Ez meg mi? – vonta fel a szemöldökét Eli, ahogy a másik nő egy kopottnak látszó könyvecskét és egy megsárgult tekercset tett az asztalra.

– Könyv és tekercs – vágta rá Brianna hanyagul.

– Azt látom – mondta Eli, és ismét belepirult kicsit – de mondtam neked, hogy nem tudok olvasni.

– Hát ez az – türelmetlenkedett a varázslónő. – Pontosan ezért, meg kell tanulnod.

– Dehát – kezdte zavartan Eli, miközben az egyik tincsével játszott –, én azt hittem varázsolni tanítasz.

– Arra is tanítalak – magyarázta –, de ahhoz elengedhetetlen, hogy olvasni tudj. Ez pont olyan, mintha futni akarnál de járni még nem tudnál. Lehetetlen.

Eli zavartan megvonta a vállát.

– Egyáltalán nem tudsz olvasni? – folytatta a varázslónő.

– Hát – gondolkodott el Eli –, volt egy vándor pap aki időnként a faluba tévedt, és próbált minket tanítani. Megmutatta a betűket, meg ilyesmi. De nem sokra emlékszem az egészből.

– Nagyszerű – csapta össze a tenyerét Brianna – akkor egy-kettőre megtanulod ne aggódj. – Tette hozzá, majd levette az elegáns csatot ami a pergament fogta össze, és kinyitotta azt. Aztán helyet foglalt Eli mellett és magyarázni kezdte neki a betűket.

Amint azt Eli késöbb tapasztalta, egyáltalán nem egy-kettőre tanulta meg. Azonban tényleg meglepte a tény, hogy elég sokra emlékszik a betűk közül. Ráadásul amikor Lydia megtudta, hogy még nem is varázsolni tanulnak csupán írni és olvasni, ő is boldogan csatlakozott az órákhoz.

Először ennek Eli rettentően őrült, később azonban bosszantani kezdte, mikor rájött, hogy mint annyi minden más, ez is sokkal jobban megy a barátnőjének. Amikor Eli ugyanis még külön-külön alig ismerte fel a betűket, Lydia már könnyedén olvasta a hosszabb szavakat is.

Sűrün tartottak szünetet az ilyen órák közben, látható volt hogy Biranna nem szeretné túlhajszolni sem őket, sem magát. Általában az ilyen szünetekben ettek, és Elit kifejezetten meglepte a konyha változatossága. Már majdnem egy hete volt itt, de még egyszer sem szolgálták fel ugyanazt. Bár a lányt már az is lenyűgözte, hogy külön szakácsok készítik el az ételét.

Pontosan egy ilyen lakoma közben került szóba Eli és Lydia közt, hogy szét akarnak nézni kicsit a városban. Felfedezni. Nagy meglepetésükre, az eddig mindenben kedves Brianna határozottan ellene volt az ötletnek, mondván veszélyes.

– Legalább vigyetek magatokkal testőröket, beszélj Lancasterel. – Mondta, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudja lebeszelni a lányokat a tervükről.

Azonban Eli azóta nem beszélt Timothyval, hogy elzavarta Brianna miatt, és fogalma sem volt, hogy mégis mit mondjon neki. Ugyan most már tisztába volt vele, hogy a férfi neki dolgozik, annak tekintete mégis zavarba hozta, és amúgy is úgy érezte, hogy bocsánatkéréssel tartozik neki. A problémát azonban hamar megoldotta Lydia, kijelentvén, hogy majd ő kér testőröket. Így is törtent, és már aznap elmentek felfedezni a várost.

Először a főteret nézték meg, Elit pedig már csak a nép változatossága is lenyűgözte. Eddig még csak más színű embereket sem igazán látott, itt azonban még törpöket, és féltündéket is felfedezett.

Miután megcsodálták a főteret, és megkóstoltak néhányat az édesség különlegességekből, kereskedőházakat néztek és a palotát. Bár utóbbiba nem mehettek be, olyan közelről vették szemügyre amennyire csak lehetett. Habár úgy volt, hogy estére már hazatérnek, nem bírtak ellenállni az egyik fogadóból terjengő illatoknak. Bár nem tartozott a legdrágább helyek közzé, a lányok mégis úgy döntöttek, hogy itt költik el vacsorájuk.