Megara

８．ｆｅｊｅｚｅｔ

"Csak magadban bízz, kislányom"

Az a bizonyos álom után csak is ő járt a fejemben. Pedig még a nevét se tudtam, még is elég volt ennyi, hogy le vegyen a lábamról. A bálos idegen. Istenem annyira megakartam festeni amíg emlékszem az arc vonásaira, de nem mertem. Nem tudnám úgy lefesteni. Egyenlőre  nem vagyok annyira ügyes és ha esetleg Magnus megtalálná szörnyű dolgokat tenne. Talán bántaná is bár nem tudom érne- e neki annyit, hogy tönkretegye az amit eddig felépített vagy ő azt is megúszná? Nem is akarom megtudni. Az a férfi lett az én plátóim, csak hogy tartsa bennem a lelket. Jól esett Caroline közelsége, végre volt valaki akivel beszélgethettem rendesen, még a nézeteltérések ellenére is. Sokat megtudtam róla és ő is megtudott rólam ezt-azt. Még is szörnyű érzés volt, hogy hazudnom kell neki a származásomról, tartani a szerepet. Néha olyan közel voltam ahhoz, hogy elmondok mindent. De aztán fejembe vert az a rossz érzés, hogy mi van akkor ha elítél hiszen nem az vagyok, akinek mondtam magam ráadul egy alávaló kis senki vagyok hozzáképest.  Mély levegőt vettem és megpróbáltam  Magnusra figyelni. Arról próbál meggyőzni, hogy miért ne menjek velük a piacra. Nyilván szeretné Caroline ha velük mennék de az úr fél attól, hogy magyarázkodnia kellene ha esetleg csinálnék valamit.

-... és mi van ha megtámadnak?

-Miért titeket nem tudnak? - húztam fel a szemöldököm.

-Csak nem szeretném ha bajod esne. - fogta meg a kezem és egy pillanatra úgy éreztem tényleg így gondolja. Könyörgően néztem rá és halkan megszólaltam.

-Kérlek engedd meg nem csinálok semmi rosszat. Megígérem, csak vigyél ki innen. Fogd végig a kezem vagy láncolj magadhoz. Csak ne hagyj itt. - suttogtam könyörgően.

-Rendben gyere velük. - egyszersmind megörűltem, már olyan régóta bementem volna a városba. A piacon majd keresek új festék színeket. És végre kimozdulok. Magnus hirtelen ráfogott a kezemre, összerezzentem de aztán rájöttem ez a feltétele annak, hogy velük mehessek. Össze kulcsolta a kezeinket úgy ültünk a lovaskocsiba ami az erdőn keresztül vitt minket a nyüzsgés felé.

Az út nem tartott sokáig a mosolygást abba se tudtam hagyni. Kissé zavarban is voltam, hogy ennyire örülök, de hát mit tehettem volna? A kocsi hirtelen állt meg, az úr pedig a derekam után kapott előre ne repüljek. A kocsis kinyitotta az ajtót Caroline után pedig kiszáltunk a testvér pár a butikok felé húzott így kénytelen voltam velük tartani. Csak kapkodtam össze vissza a fejem a sok szép ruha láttán. Nem azt mondom hogy nincsenek szép ruháim de ezek valami lélégzet elállítóak voltak. Caroline fel is próbált egy-kettőt én pedig nézegettem az anyagokat. Megtapintottam őket, voltak durva és lágy anyagok is egyaránt, rengeteg színben és kompozícióban. Aztán megláttam a sok anyag darab között egy csodaszépet. Sárgán kezdődött a színátmenet és narancssárgán végződött. Mint a naplemente gondoltam egyből, láttam benne a Nap halvány sugarait, ahogy nagyokat pislantva kél nyugovóra. Magnus oda jött hozzám.

-Tetszik? - kérdezte.

-Nagyon. - válaszoltam.

-Megvesszük.

-De biztos? Mert nem akarlak... - folytattam volna a magyarázkodást de ő félbeszakított.

-Biztos. - megkaptam az anyagot borsos ára volt szerintem de Magnus sosem élt olyan életet, mint én. Nem kellett sosem nélkülöznie. Nem lett volna lehetőségem még hasonlót sem vásárolni. Egy pillanatig elgondolkodtam hálásnak kellene lennem, amiért... Nem ez nem kárpótol azért amit tett, amit tenni akart velem és ki tudja még mit fog. Caroline vásárolt ruhákat, amiket a kocsiba vitetett. Órákat töltöttünk el a piacon mire sikerült körbejárni. Imádtam, az emberek kedvesek voltak, az emberek kedvesebbek veled mikor tudják, hogy van pénzed vagy is valakinek a közeledben. Caroline nálam is hiszékenyebb volt, úgy tűnt bármire rátudják beszélni. Magnus rosszalló pillantásokat vetett rá de hagyta.

Az egyik bódénál ahol egy idős férfi árult okmányokat. Nem nagyon értettem hozzá de Magnus leragadt nála. A testvére karon ragadott és az utca másik fele felé húzott. Ékszereket lehetett venni. A nő nagyon ajánlott egy zafír gyűrűt de én csak a mögötte lévő férfira tudtam figyelni. Borzasztóan emlékeztetett valakire.

-Nem szeretné felpróbálni?

-Tessék?

-A gyűrűt kisasszony. - zavartan megráztam a fejem. Carolinera pislantottam, aki már a harmadik gyűrűjét próbálta egy kék ruhás férfi társaságában. Felhúztam a szemöldököm kicsit aggódtam érte.

-Caroline kérlek keressük meg az urat.

-Várj még egy kicsit.

-Mennünk kellene.

-Hagyd a hölgyet. - szólalt meg a kék ruhás férfi erőszakosan. - a maga ura.

-Jó lenne ha az úr is a keze ura lenne.-mondtam mikor megláttam a Caroline dereka alatt a kezét. Hátra lépett volna de a férfi nem engedte.

-Mit művel? - háborodott fel Caroline.

-Azt amit akarok - szorosan magához szorította és a keze elindult a több a  réteg ruha alá. Bepánikoltam valamit csinálnom kell. Nem hagyhatom csak úgy... felsikított én pedig felkaptam egy kőtömböt az ékszeres asztalról majd fejbe vágtam volna ha nem állítja meg a kezem. De ehhez el kellett engednie a barátnőm derekát, aki így kibújt a szorításából és el futott. Ott állt előttem egy fejjel magasabb férfi, mocskos kezekkel és mocskos szándékkal én pedig nem tudtam mit tegyek. Megfordultam, hogy én is futásnak eredjek de ráfogott a felkaromra. Körmei a husomba vájtak, a könnyeim megindultak.

-Hova hova szép királylány? Ha a másikat nem is de téged megkaplak. - magával akart hurcolni. Sikítottam de az emberek csak elnéztek a másik irányba. Rug-kapáltam, megpróbáltam megharapni. Megbotlottam egy kőben és elestem. Elakartam futni a másik irányba de a férfi ráfogott a hajamra és a porban húzott maga után. Minden kis kavics egy újabb seb volt a lábamon, a ruhám foszlásnak indult, a fejbőrőm égett én pedig csak sírni és sikoltozni tudtam. A férfi hirtelen megállt, valakivel beszélt bár nem sokat értettem belőle. Elakart megint indulni de valaki megállította. Elengedte a hajam és csak egy pillanattal ért le előbb a kezem mint a fejem. Mivel nem tudtam magam tartani a mellkasom a földbe csapódott. Mire felültem a kék ruhás férfi már előttem hevert eszméletlenül a porban. Felemeltem a fejem és akkor megláttam a bálos férfit. A jobb ökléről csurgott a vér és még is volt benne egy elegancia.

-Hát megint találkozunk-mondta majd felsített. Egy pillanatig meg se tudtam szólalni. Nem is kellett, ott álltam mocskosan, reszketve, félve az arcomat könny áztatta. Ő pedig magához rántott és a karjaiba zárt.

-Hát reméltem, hogy újra találkozunk, nem ilyen szituációban történik. Mindenesetre örülök, hogy látom.

- Hát még én. - tört rám a zokogás. -Köszönöm, köszönöm. - hálálkodtam. Erősen magához szorított nekem pedig már mióta szükségem lett volna erre. Kicsit eltolt magától de csak annyira, hogy a szemembe nézzen.

-Jól van. Kivel van itt? Talán Magnus úrral? - préselte ki a nevét a száján.

-Úgy volt de a testvére és én elkeveredtünk. Aztán Carolinenal erőszakos volt egy férfi én pedig nem akartam, hogy baja essen, ezért...

-Miért nem akartad, hogy baja essen hogy ha annak a férfinek a testvére, aki megvett téged. - a szám o alakot formált.

-Ma..mag..maga tudja?

-Hogy ne tudnám. Mindent tudok kedvesem. Keressük meg őket. - mondta majd felkapott menyasszony pózba és el indult vissza felé. A fejem a mellkasába temettem, hogy ne lássa mennyire piros az arcom.

Egyre lassabban vettem a levegőket a karjaiban, ennyi idő után úgy éreztem  biztonságban vagyok. Csak hagytam, hogy a pilláim lecsukódjanak és akkor abban a pár percben még elaudtam nem érdekeltek a következmények.