Megara

３．ｆｅｊｅｚｅｔ

"Minden csak nézőpont kérdése."

Zokogva keltem. Alig éreztem a kezem, a hasamban pedig csak úgy tombolt a fájdalom. Rádöbbentem az úr tette ezt velem. Körül néztem, nem volt a szobában. Megnyugtatott a gondolat, hogy most nincs itt, nem fenyeget veszély. El kell mennem innen minél hamarabb. Megpróbáltam feltápászkodni, de mi sem volt ennél nehezebb. Vissza ereszkedtem az ágyra majd szakadozottan kifújtam a levegőt. A fájdalom eltompított, majd megint álomba kényszerített.

Mikor újra kinyitottam a szemem a Nap keresztül sütött a szobán, nekem pedig pislognom kellett párat, hogy lássak. Valaki kopogott az ajtón, majd benyitott, az úr volt az. A levegő is megállt bennem, mikor leült az ágy szélére. Próbáltam egyre távolabb húzódni úgy, hogy ne szisszenjek fel.

-Jobban vagy? - kérdezi, mint aki nem tehet erről semmit.

-Nem igazán. - mondtam halkan.

-Nem akartalak bántani de szükség volt rá, hogy megtanítsak neked egyet s mást.

-Az úr azt mondta : " nem foglak bántani" maga még is bántott, úgy ahogy a nagyságos még soha. - folyt végig az első könnycsepp az arcomon. Aztán követte őt a többi. Az úr csak magyarázkodott én pedig nem akartam, hogy még közelebb jöjjön.

- Hagyjon, kérem! - mondtam mikor már mellettem ült és keze az arcomat érintette.

-Tss-suttogta a fülembe. Hüvelykujjával pedig letörölte a könnyeimet. Fejemet elfordítottam. Ő pedig felállt és kiviharzott a szobából. A nap ágyban fekvéssel, lábadozással telt. Alexandra hozott hideg borogatást a hasamra és a lila csuklómra. Az ételt is az ágyba kaptam, aminek rettentő mód örültem, mert megmozdulni alig bírtam.

Aztán eltelt egy nap, majd kettő és még a harmadik is anélkül, hogy láttam volna a gazdámat. Egyszerre töltött el megnyugvással és félelemmel. Alexa nem mondott semmit, hogy mi fog történni vagy nem tudta ő sem vagy csak félt a következményektől. Ahogy teltek a napok egyre több ember érkezett a palotába és egyre nagyobb hangzavar csaptak. Amikor már jobban voltam és tudtam járni akkor sem mentem ki a szobából. Nekem pedig tökéletesen megfelelt.

Azonban az ötödik napon mikor csoda szép napsütötte reggelre ébredtem a gazdám hozta be a reggelit nekem pedig a lélegzetem is elállt mikor megláttam.

-Ne kelj ki kérlek. - mondta mikor már ugrottam volna ki az ágyból. Nem ült le, tekintetével az engedélyemet kérte. Én pedig bólintottam. - Azért jöttem én, hogy közöljem veled a mai nap bált fogok tartani te pedig ott leszel, mint párom. Mellettem fogsz tündökölni

-De én... - kezdem volna bele de félbe szakított - nincs de. Elég sok ideig hagytam, hogy lábadozz most viszont fontos üzleteket kötök a bálon. Előnyös, ha egy csinos nővel látnak az oldalamon. El kell játszanod, hogy a jegyesem vagy. Úgy is mindenki kíváncsi az új arcra a házban. Alexa majd felhozza a ruhád és mindenben segít. Neked kell lenned a legszebbnek és ne feledd a gazdád én vagyok, senki más. - egy csókot lehelt az arcomra és már csukódott is az ajtó. Sokkosan bámultam magam elé. Borzasztóan félek a mai estétől.

Pár óra elteltével Alexandra tényleg felhozta a ruhám. Segített bele bújni hiába tiltakoztam, hogy majd én megoldom egyedül. Kénytelen voltam felfedni előtte a hegeket és a foltokat
a testemen. Sajnálkozva nézett vissza rám a tükörből én pedig nem bírtam a szemébe nézni. A ruhám csont színű volt bár a sok strassz egy sötétebb árnyalatot varázsolt rá. A vastag pántok a derekamhoz érve kiszélesedtek ugyan is a kivágás a hasamig ért. Ezt enyhítette két párhuzamosan futó varrás. A derekamtól lefelé pedig hosszú, enyhe esésű szoknyarész alkotta a ruhát és az arany színű cérnával varrt minták tették káprázatossá. Csodás volt, mesebeli. Sose gondoltam, hogy valaha ilyen ruhát fogok viselni. Alexa púdert kent az arcomra és valamiféle rózsaszín porral húzta ki a szemem. Megértem a hajamat hagyja szabadon hátha szükség lesz rá az este, hogy eltakarjon egyet s mást. Egy arany színű lapos cipőbe bujtattuk a lábam.