𝚂𝚣𝚓𝚐 𝚞𝚝𝚊́𝚗 𝚊𝚟𝚊𝚐𝚢 𝚁𝚎𝚝𝚎𝚣 𝚎̀𝚕𝚎𝚝𝚎!

18.rész

-Jó reggelt!-köszöntem a melletem fekvő Corteznek.
-Hogy tetszett a tegnap este?-kérdezte vigyorogva.
-Egy szó:Utállak.-vigyorogtam,Cortez pedig mosolyogva megrázta a fejét.
-Iza nem ébredt fel éjszaka?-kérdeztem kikerekedett szemmel.-Él még egyáltalán?-szöttem összeesküvés elméleteket.
-Na ezt most hagyd abba!-parancsolt rám Cortez.-Felébredt csak nagyon mélyen aludtál,mondjuk rendesen kifáradtál tegnap este...Nem is tudom miért...Szóval felébredt csak nem akartalak felébreszteni,ezért adtam neki tápit.-vigyorgott.-Most szeretsz?!-kérdezte boci szemekkel.
-Eddig is szeretelek.-néztem rá értetlenül.
-Hihi!-vigyorgott.
-Te mit szivtál?!-fürkésztem ijedten.
-Fogalamam sincs!-röhögte el magát,és a tenyerébe temette az arcát.
-Hála Istennek!-nevettem fel én is.
-Te azt feltételezed rólam,hogy kábító szerezem magam?!-nézett rám hitetlenül.
-Nálad.-tápászkodtam fel az ágyból.-Nem lehet tudni.-tártam szét a karom.
-A tudni az majdnem olyan mint a dugni!-nézett rám vigyorogva.
-Édes Istenem.-fogtam a fejem majd kimentem a szobából.
Halkan benyitottam Iza szobájába,úgy aludt mint a bunda.Mosolyogva vissza csuktam az ajtót ekkor megéreztem két erős kezet a derekam körül.
-Cortez.-sóhajtottam.-Rosszabb vagy mint egy kisgyerek.-nevettem fel fáradtan,ő pedig vigyorogva nézett rám.
-Szeretlek!-vigyorgott.
-Én is szeretlek!-sóhajtottam fáradtan.
-Akkor most szeretkezünk?-kérdezte könyörögve.
-Nem!-jelentettem ki.-Ne!Cortez!-sikitottam és lerohantam a lépcsőn Cortez pedig futott utánam.
-Neee!-sikitottam amikor utolért.Lelökött a kanapéra és felémmászott.Szét tedte a lábaimat,és...és elkezdett csikizni.
-Cortez!-kacagtam ő pedig vigyorogva nézett,majd a mosoly hamar lehervadt az arcára és helyette dühös lett.
-Cortez?!-kérdeztem ijedten.A következő pillanatban megemelte a kezét és felpofozott.Én az arcomhoz kaptam és kitört belőlem a zokogás,elkezdetem hátrálni a kanapén Cortez pedig egyre közelebb jött.
-Cortez ne...kérlek.-zokogtam,a következő pillanatban Corteznek kikerekedett a szeme és rám nézett.
-Úristen mit tedtem!-suttogta és megakart simogatni de én elhajoltam.-Annyira sajnálom!-suttogta.-Itt nem
vagytok biztonságba.-suttogta és szigoruan maga elé nézett.
-Dee Cortez mi volt ez?-hebegtem.
-Betegség.-suttogta.
-Milyen betegség?-kérdeztem és közelebb mentem hozzá.-Kérlek mondj valamit hátha tudunk valamit tenni élenne.-kértem.Cortez sóhajtva nézett rám majd belekezdett.
-Egyszer éjszaka arra ébredtem,hogy az egész testem remeg és képes lennék valakit halálra verni.Kirohantam a szobából és a konyhába mentem ahol aztán a tenyerembe szétrobantottam egy poharat.-mutatott a tenyerére ahol egy csomó heg volt.Te jó ég.-Amit sikerült magam összeszednem azzonal az ügyeletre mentem és diagnozináltak nálam egy ilyen fura betegséget,de nem vagytok meletem biztonságban.Mindig azt hittem,hogy-ha lesznek gyerekeink,akkor majd én leszek a hős apa aki mindentől megmenti őket és vigyázz rájuk,és rád.-suttogta,én ekkor már sírtam.-Erre most én lettem az akitől félnetek kell.-sírta el magát ő is.
-Dee nem kell félnünk tőled,legyőzzük ezt a betegséget.-suttogtam.-Annyi mindent át éltünk ketten nem tudlak csak így eldobni egy hülye betegség miatt,szeretlek.-suttogtam.
-Én is szeretlek.-azzal szorosan magához ölelt.
-Tudod,hogy kénne kezdeni ennek a betegségnek a legyőzését?-kérdeztem.
-Hogy?!-kérdezte Cortez.
-Pattanásig kénne veszíteni az idegeidett és megnézni,hogy akkor mit csinálsz.-suttogtam,miközben a felső testét simogattam.
-Ez nagyooon veszélyes.-nézett le rám.
-Nincs más válsztásunk.-tártam szét a karom.-Amúgy...-sétáltam a konyhába,majd elővettem egy serpenyőt.-Ha szükséges leütlek.-mutattam fel a csodálatos ölő eszközt.
-Szuper.-nevetett fel Cortez.-Dee ezt,hogy is gondoltad,mert,hogy én rád nem tudok haragudni az biztos.-rázta meg a fejét mosolyogva.
-Hidd el tudsz te ha akarsz!-villantottam egy "hollywoody"mosolyt.
-Hát jó.-dörzsölte össze a kezét.-Kezdjük!-sóhajtott.
-A szüleid utálnak téged.-kezdtem és láttam,hogy a teste megfeszül.-A családodat beleértve a szerelmedet is utálják,és kitudnának csinálni.Arnold egyszer megcsókolt és én nagyon is élveztem,lehet ha nem egy könyvtárban vagyunk le is fekszünk egymással.-kamuztam Cortez itt már hevesebben vette a levegőt és úgy látszodt bármit szédtudna zuzni.-Jah,és utállak.-mondtam ki az utólso szót,Cortez pedig idegesen lehunyta a szemét és lassan ki fújta a levegőt,teste kisimult és már nem tűnt idegesenek.
-Cortez?!-szóltam halkan.
-Reni?!-nézett rám,én pedig azt hiszem benedvesedtem,hogy tudd így nézni te jó ég.-Sikerült.-suttogta kizökkentve az elég perverz gondolat menetemből.-Sikerült!-ismételte meg hitetlenül.-Úristen Reni sikerült!-kiáltotta boldogan és a derekamat megfogva megpörgetett a levegőben majd jó hosszasan megcsókolt,én pedig megszédült(mint mindig...).-Istenem de szeretlek!-sóhajtotta boldogan én pedig önfeledten kacagtam.
Majd meghallottuk Izus keserves sírását.Össze mosolyogtunk majd felsiettünk hozzá.Az egész napot együtt töltöttük otthon bekuckózva és minden féle cuki mesefilmet néztük.Boldogok voltunk,abban a tudatban,hogy Corteznek elmúlt a betesége.Istenem de naivak voltunk...

Sziasztok!Sok kihagyás után itt is lenne a folytatás.Remélem tudtalak kárpótolni ezzel titeket!Csoki!🥰