MásVilág [Draco Malfoy ff.]

-1-

Akkor kezdődött minden, mikor megjött a levél, amire sose számítottam. Az árva ház sose volt egy jó dolog, de megbékéltem vele. Sose vártam, hogy örökbe fogadjanak, valahogy ezt a reményt már egész kicsi koromban elengedtem, nem tudom én se miért. Barátaim voltak, a nevelők kedvesek, oktatásunk megfelelő volt. Elfogadtam, hogy ez az otthonom, itt lakok és ezzel semmi probléma nem volt, sokan az utcán kell éljenek, nekem legalább van tető a fejem felett. A kedvenc nevelőm mindig is egy furcsa nőszemély volt, sokszor furcsa szavakkal és elkepesztő mesékkel. Margaret egy imádni való szőke, göndör hajú telt asszony, aki mindent meg tesz, hogy otthon érezzük magunk. 11 voltam mikor megtörtént, hogy egy vékony kedves arcú, de szigort parancsoló nő jelent meg Margaret oldalán, az ajtóba. Arca beesett volt kissé, bőre ráncos szinte hófehér, amit a hosszú fekete, bokáig érő ruhája meg jobban kiemelt.
-Kisasszony, kérem olvassa el figyelmesen a levelet és utána jöjjön az irodába, addig én elfogyasztok egy teát, drága Margaret társaságában-mondta ellentmondást nem tűrő hangon, majd egyedül hagytak.
Kicsi voltam és szinte semmit nem értettem. Kibontottam a vaskos levelet és lassan olvasni kezdtem, de bele tellett egy kis időbe ameddig a kanyargós szépen írt levélen el tudtam igazodni. Mintha egy mese kellős közepébe csöppentem volna. Azt állította a levél, hogy én egy boszi vagyok, aki felvételt nyert a híres neves Roxfortba, ami egy boszorkány és varázsló képző iskola. Nem hittem el, kellett egy pár óra, de nem sok időm volt gondolkodni, mert egy fiatal lány lépett be az irodába nem sokkal utánam. Szinte azonnal magyarázni kezdett egyfajta tudálékos stílussal. Egy kukkot se értettem meg akkor, így segítség után kutatva néztem a két idősebb nő között, de egyik sem segített. Magyarázott az iskoláról, hogy tizennyolc éves koromig az lesz az otthonom, a házam, ahova osztanak pedig a családom. Én csak méregettem ameddig beszélt. Nem volt kimondott feltűnő jelenség. Egyszerű szürke farmer és egy rövid ujjú ing, amihez egy sárga - vörös nyakkendőt viselt. Haja hullámos kezelhetetlen módon hullott alá vállára. Ő az, akit megbíztak azzal, hogy engem vezessen be és a hosszú listát, amit még kell venni, egyszóval mindent. Hermione a lány, aki a napokban mindent a nyakamba zúdított, elvitt egy teljesen más világba a szó legszorosabb értelmében. Elmondta, hogy szinte olyan lesz, mint az emberi iskola, ugyan úgy füzet, toll és szakkörök várnak, csak más tárgyakkal. A kezdeti félelem után izgalom vette át a helyét. A lány elmondta, hogy mekkora rivalizálás és hierarchia van egyes házakba és a házak között, hogy éves versenyek vannak stb. Szinte úgy éreztem mindent tudok. A lány nálam 2 évvel volt idősebb, szóval már elég jól tudta mi és merre. Úgy éreztem már akkor, hogy egész jó és szoros barátság lesz ebből, amennyiben túl tudok lenni az okos és fontoskodó személyiségen. - Utólag meglátva ment. - Amikor a városba mentünk ide-oda, sok furcsa szerzett láttam, de egy pár óra után sikerült megszokni. Csatlakozott hozzánk egy idő után két fiú és egy lány is. Kedvesek voltak ők is és még több infót zúdítottak a nyakamba. Tehát Hermione, Harry, Rone és Ginny lett az új ismerősöm, az új életembe, amennyiben lehet így fogalmazni. Hermione utána nézett a családfámnak és kiderült, hogy mind a két szülőm varázsló, illetve boszorkány volt, szóval nem varázstalan ember, ami azt jelenti, hogy tiszta varázsló vér folyik bennem. Szerintem ez egyáltalán nem nagy cucc, de a többiek állítása szerint ez igenis meghatározó. Az első vonat utam imádtam, egyszerűen csak jó volt, hogy nem voltam egyedül, de amennyire könnyen ment ez, annyira nehéz volt a ház beosztás. De ne szaladjunk ennyire előre. A Az út arról szólt, hogy a lehető legtöbb dolgot megvették nekem a kocsiról és meg kellett kóstoljam. Nagyon jó buli volt és szerencsére egy rossz ízű cukrot se fogtam ki, semmi nem ugrott ki a kezeim közül, amit szerettem volna megenni. Gyorsan és jó kedvvel telt el az út, majd mikor leszálltunk, egy óriási ember nagy navigált minket. Ő Hagrid volt, aki a tanítás mellett elég sok mindenért felelt az iskola körül. Mikor az ajtó elé értem, csipkednem kellett magam, hogy biztosítsam az agyam, hogy nem álmodok. Mint kiderült az árva házba még egy fiú ide jött velem ide, ami meg lepett, de legalább őt ismertem, nem tudom ez mennyit számít majd a későbbiekbe. Ezek után jött a neheze, mert levált tőlem a szokásos banda és a hosszú asztalok egyikénél foglaltak helyet. Gregor a zöld házba, a Mardekárba került. Kicsit szomorkás voltam emiatt, de pici remény azért volt, hogy akár én is oda kerülhetek. Ez azonnal el múlt mikor fejemre került a süveg és eszembe is jutott ezzel egy időbe, amit Hermione próbált belém nevelni. Mégpedig, hogy a Mardekár rossz!
"Hmm... Eszes egy lány vagy te! De vajon hol lenne a helyed? Az eszed megvan, a rafinéria is meg van benned, de emellett a felhőtlen jó szándék és a jóság vezérel. Nehéz dolgom van, mert nem tart vissza a rossz és a sötét se. Nagyon nehéz, de úgy ítélem jó helyen leszel a Griffendél házba! "- rikkantja a süveg.
Én pedig hatalmas vigyorral indultam meg Harmione felé. Meg könnyebbültem, hogy nem a „rosszak" közé kerültem, valamint olyan helyre, ahol ismerős arcok vannak. Fogalmam sincs mi lett volna, ha ez nem így történik. Egy pillanatra tekintettem csak ki Gregorra. Egy szőke arrogáns kinézetű srác mellett ült és vidáman intett, mire oldalba bökte a srác.
-Örülök hogy ide kerültél! Nagyon jó helyen leszel. Melfyon pedig ne lepődj meg. Mindenki felett érzi magát, mert a szülei befolyásos családból jöttek. De ez semmit se jelent, egyszer valaki úgyis helyre teszi. Harry pedig egy igazi legenda itt. A szüleit, egy gonosz rossz útra tévedt varázsló ölte meg, de Harry túl élte a halálos átkot-hadarta suttogva.
-Sajnálom-fordultam Harry felé majd enni kezdtem.
Annyira nem vettem részt a többiek beszélgetésében, másra figyeltem. A házak nyüzsgő sokaságát néztem. A sok boldog újonc és visszatért diák mind egy harmonikus csapatnak tűntek.