•𝗢𝗵 𝗛𝗮𝗿𝗴𝗿𝗲𝗲𝘃𝗲𝘀•𝗧𝗵𝗲 𝗨𝗺𝗯𝗿𝗲𝗹𝗹𝗮 𝗔𝗰𝗮𝗱𝗲𝗺𝘆 𝗳.𝗳 szunetel

•𝗕𝗲𝘃𝗲𝘇𝗲𝘁𝗼•

•S𝙤𝙥𝙝𝙞𝙚•
~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sophie vagyok és 5 éves korom óta az utcán élek az öcsémmel George-al.
Amikor a szüleink konkrétan kihajitottak az utcára George mégcsak 2 éves volt én neveltem fel és most ő már 15 én pedig 18 éves vagyok.
Jelenleg egy csendes erdőben száltunk meg.Itt senki se nevet ki és dobál meg szeméttel.Itt békén hagynak.
Külsőre viszataszitó vagyok.Az arcomat soha nem találtam szépnek és ezt anyámék meg is mondták nekem.Mivel árva lettem így alig jutottam élelemhez és amit találtam azt is az öcsémnek adtam mert ő mégis csak kisebb(volt) nálam.Így egy csont kollekció vagyok.

A mai nap is csak egy egyszerű szenvedésnek indult.
Az erdőben a fatövében ültünk és én a hajamat igazgattam George pedig faágakat élesített.
Egyszer csak hangokat hallottunk.
Goerge azzonal elém ugrott,hogy megvédjen a "késseivel"amik a faágak voltak...A következő pillanatban egy gyönyörü barna bőrű nő guggolt le mellénk.Majd a fülünk be súgta a következő mondatott:
-Azt pletykáják,hogy elaludtattok!-súgta
Hirtelen nagyon álmos lettem és pár másodperc múlva már aludtam is.

•Diego•
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az egész család kiment a közeli erdőbe csak úgy sétálni kivéve apát.Mondjuk mért nem lepődök meg...Nah,mindegy.
Én anya melett mentem és mosolyogva meséltem neki arról,hogy-hogy mentettem meg egy idős asszonyt.
Ekkor hirtelen a szörny(Luther)szólalt meg.
-Ezek meg kikk?-kérdezte csak úgy,hogy mi halljuk.
-Fogalmam sincs de.-tette fel a mutattó ujját Allison,majd oda ment hozzájuk,és a fülükbe súgta,hogy:
-Azt pletykáják,hogy elaludtattok.-és 2 másodperc múlva mind ketten aludtak.
Most tudtam csak jobban szemügyre venni őket egy fiatal kb.15 éves fiú és egy...WOW te jó ég de gyönyörü.
Egy lány volt,elég lepukantak és koszosak voltak de lány így is gyönyörü volt.
Világos barna haján és gyönyörü arcán a fák lombjain keresztül beszürödő fény táncot járt és telt ajkai résznyire nyitva voltak.
Te jó ég...Nem ez nem lehet nem lehet,hogy belezúgtam még csak nem is ismerem...
-Hé Diego minden rendben?-kérdezte Vanya.
-I-Ig-Ig...Khm..Igen minden rendben.
Öhm...Szerintem vigyük haza őket.-tanácsoltam.
-Mindenképpen!-bólintott anya.
Oda mentem hozzájuk majd óvatosan megemeltem a lányt.Úriten de könnyü,és közelről még gyönyörűbb.
-Milyen szép...-suttogta melettem Luther.
-TESSÉK?!-kérdeztük egyszerre Allisonnal.
-Nyugi!-csítított minket Luther.
-Én nyugodt vagyok szerintem inkább Allisonnal kénne foglalkoznod.-néztem rá idegesen.Jah,még,hogy nyugodt vagyok.
Luther felkapta a fiút a vállára,és így mentünk haza.