Csak aludj el

22

-Nem támogatom-kezd ellenezni szinte azonnal apa-Samara nem gyenge. Két hétig tartott mire elkaptuk és 4 óráig mire sikerült őt bezárni a saját kazettájába. Ha kiengedjük, akkor nagyon nehéz lenne őt megölni.

-Ezzel sajnos egyet kell értenem!-lép mellé anya-Tudjuk, hogy szereted Jeffet, de te a lányunk vagy, és te fontosabb vagy nekünk mint ő. És azt kell szem előtt tartani, hogy te neked ne essen bajod!

  Bár értem, hogy mit akarnak. Tudom, hogy szeretnek. Tudom, hogy ez veszélyes és tudom hogy akár meg is hallhatok. De nem hagyhatom, hogy Jeff ezzel egyedül küzdjön meg. Szeretem őt és bármit is kell tennem, megteszem azért, hogy többé ne kelljen azt élnie amit eddig.

  Kedvesem épp előre lépne és megszólalna, mikor megragadom nagy markát, mitől egy pillanatra megrezdül és lenéz rám. Nem tekintek föl rá. A szüleimet nézem. Szerintem rám pillantva tudják, hogy az amit ők mondtak nem lehetőség.

-Nem érdekel-nézek határozottan mind a kettejükre-Szeretem őt, és vagy segítetek megtalálni azt a kazettát és elpusztítani Samarát, vagy ketten megtaláljuk és megöljük!

  Ellenkezni akarnak. Még úgy is, hogy nem képesek. Nem tudnak olyat mondani amitől én megtántorodnék.

-Rendben!-akad ki apa végül felemelve a karjait, majd visszaejtve a teste mellé-Segítünk!

-Akkor-szólal meg Jeff mellettem-Hol van a kazetta? Mert a házban nem találtam!

-Tényleg azt hitted, hogy a legveszélyesebbeket majd a házban a pincében fogjuk tárolni?-kérdezi anya egyik szemöldökét megemelve és száját egy ravasz vigyorra húzva-Egy raktárhelyiségben van.

-Át kellett volna néznem a papírokat-szitkozódik magában a vigyorgó fiú-Te segítesz nekünk nagyfiú!-néz fel a több mint két méteres fehér alakra. 

  Slenderman arctalan képével ránk néz, majd lassan lehajol olyan közelségbe, hogy az már zavaró is. Rám majd Jeffre néz. 

-Nem!-adja meg az egyszerű választ, mielőtt szabadkozhatnánk felegyenesedik és hátat fordít nekünk-És most menjetek mielőtt meggondolom azt, hogy életben hagylak-e titeket.

  Nem is kell nekünk kétszer mondani. Azonnal kimegyünk a colosnak a házából és az erdőn keresztül elindulunk az autó felé, amivel ide jöttünk. Csak most esik le, hogy mennyi időt töltöttünk mi igazából itt. Mivel fél óráig tart míg a sötét fáson keresztül elérünk a járművünkhöz.

  Miközben sétáltunk egész végig úgy éreztem, mintha figyeltek volna minket. Viszont bármikor oda néztem, ahonnan hittem, nem láttam senki és semmit. Mintha csak a saját fantáziám vagy megérzéseim játszadoztak volna velem. Mintha annyira féltem volna azon a helyen, hogy szörnyű dolgokat képzeltem oda, hogy résen legyek bármi is történik.

  Természetesen semmi sem történt.

  Az autóba beleülve elég gyorsan meg tudtam nyugodni. Mivel tudtam, hogy most már elhagyjuk ezt a szörnyű nyomasztó helyszínt. Ha még tovább ott kellett volna maradni biztos beleőrülök. 

-Majd azért a kazettáért valamelyik másik nap megyünk-direkt így fogalmazott apa. Nem akarja, hogy már holnap azonnal menni akarjunk. Minél jobban húzni akarja ezt az egészet-Most mindannyian fáradtak vagyunk! Jobb, ha egy kis ideig pihengetünk.

-Támogatjuk!-válaszol helyettem is Jeff. Mintha ellenkezni akartam volna. Pedig eszem ágában sem volt, hisz a mai napot én szenvedtem meg szerintem a legjobban. Az emlékek vissza hozatala szörnyű volt. Szerintem holnap ki sem fogok kelni az ágyból.