Csak aludj el

14

  Lassan nyitom ki a szemeimet, és azonnal felismerem a szobámat. Mellettem ugyanúgy Jeff ül és szorongatja a kezemet, ahogy Freddy mutatta. Keze vörösre színeződött a saját vérétől. Biztos a falat verte teljes erejéből. Annyi különbség van most itt, hogy nincsen rajta a pulcsija, csak egy fekete póló.

  Nem tudom miért, de olyan jó érzés hogy éppen a kezemet fogja. Olyan melegséggel tölt el, és biztonságérzetet is nyújt. Mintha tudnám, hogy amíg ő itt van nem lesz semmi bajom.

-Felkeltél angyalom?-húzza száját egy szenvedő mosolyra hogy meglátja nyitott szemeimet. Válaszul csak bólintok egyet-És...?

-Nem-mondom ki, mire szemeiben látom a hatalmas nagy csalódottságot-Nem tudta visszahozni az összes emlékemet-ahogy ezt kimondom lehajtja a tekintetét és egy kicsit erősebben szorítja a kezemet, mint az előbb.

-És nem mondott semmit?

-De, azt mondta...-nem tudom befejezni, mivel hirtelen köhögnöm kell egyet, és érzem, hogy a torkom nagyon ki van száradva.

-Várj, mindjárt hozok neked egy kis vizet-azzal feláll és megpróbál itt hagyni engem, de még mindig fogom a kezét, így megáll egy lépés után. Először észre sem veszem, hogy éppen őt szorongatom és nem engedem el. Száját egy mosolyra húzza-Mindjárt jövök, tényleg-bólintok egyet, és ellazítom az ujjaimat.

  Miután otthagy engem felülök az ágyban, és észre veszem, hogy nincsen rajtam  fölső és melltartó sem. Kezeimet azonnal magam elé kapom. Csakis egy rövidnadrág van rajtam. Körbenézve meglátom az asztalon a ruhadarabot aminek rajtam kéne lennie. A háta szét van szaggatva. Biztos a szárnyaim miatt. 

  Azonnal vörösödni kezdek, ahogy rájövök, hogy ő így látott engem. Bár hogyha szeretem őt, és ő is engem, lehet hogy már többet is látott belőlem. Ezzel a gondolattal csak azt érem el, hogy még jobban elkezdek vörösödni. 

  Körbenézek bármilyen ruhanemű után, amivel eltakarhatnám magam, és szemem megakad egy nagy fehér pulcsin. Olyan hívogatóan néz ki. 

  Felállok és elmegyek érte. Közben kezemet egy pillanatra sem veszem el magam elől. Majd felveszem a pulóvert. Nagyon bő rám, és nagyon meleg. Mintha valaki épp megölelne olyan érzés. Lejjebb ér mint a nadrágom. Valamiért még a kapucnit is magamra húzom. 

  Ekkor megint fájni kezd a fejem, és újabb emlékeket látok magam előtt. Olyan furcsa érzés. Mintha most másodpercek alatt nem látnám, hanem újra élném ezeket. Még az érzés is meg van, hogy akkor mit éreztem.

  Épp ekkor ér be Jeff. Kezében egy pohár vízzel. Ahogy meglátt, megáll és résnyire szétnyílik a szája. Teljesen lefagyva engem néz. Nézésétől már kezdek pironkodni, ezért a kapucnit a szemem elé húzom és elfordulok.

-Mi van?-kérdezem rekedt hangon.

-Semmi. Csak nagyon jól nézel ki ebben-ahogy ezt kimondja már megint vöröst színt kezdi el felvenni az arcom. Annyi mázlim van, hogy ezt ő nem láthatja-Tessék-nyújtja nekem a vizet.

  Kiveszem a kezéből és lehúzom. Párat köhögök utána és megpróbálok beszélni.

-Kicsivel jobb-még hallatszik a hangomon, hogy nem százszázalékos, de jobb mint a semmi.

-Szóval nem mondott semmit Freddy?-kérdezi idegesen. Számat egy mosolyra húzom, miközben rá nézek. Most úgy néz ki, mint egy fiú aki éppen egy tanár előtt áll és felel. Halkan felkacagok ahogy ez a hasonlat jut az eszembe.

  Kezét hirtelen végigsimítja alkaromon, amitől kellemes bizsergés fut végig rajtam. Azt kívánom belül, hogy csinálja ezt újra, de nem azt teszi. Hanem keze átvándorol a derekamra és ott simít most végig.