Csak aludj el

16

-Na szóval-ragadja meg gallérjánál Jacket Jeff, majd falnak szögezi. Arcáról semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni-Hol találjuk Slendermant?

-Miután elmentél, az egész szövetség felomlott. Mindenki ment oda ahova akart-miután ezt elmondja halkan nevetni kezd-Mármint nem azonnal, mivel először meg akartak minket ölni a horrorosok. Azt mondták hogy mi Creepypasták megbízhatatlanok vagyunk és nem szabad életben maradnunk. Persze a colos mindenkit megvédett. 

-Túl sok rizsa-ránt rajta egyet-Térj a lényegre!

-Naaa!-mondja ezt az egy szócskát elnyújtva mint egy hisztiző kisgyerek-Én a helyedben végighallgatnám-hajol hozzá közel és kidugja hosszú nyelvét, de nem próbálkozik inkább végignyalni Jeff arcán (mert látszott rajta hogy ezt akarja), ezért inkább visszarakja a helyére-Mielőtt viszont elküldött volna mindenkit, megölték Bent. Bár sokszor összezörrentek barátjának tekintette. És a szeme láttára belezték ki majd ették meg. És ezért téged kezdett el hibáztatni. Szóval én a helyedben nem kérnék tőle semmit.

Jeff:

-Az maradjon az én dolgom, hogy mit teszek-szűröm ki a fogaim között és megint a falnak rántom-Azt mond meg, hogy hol van.

-Az erdőben ahol mindig is volt-nevet fel hirtelen, mire érzem hogy az arcom egyre fehérebb lesz, bár már így is elég fehér vagyok-Várja, hogy ki lép be akit megölhet. És ha csak nem sikerül összeszedned mind a tíz papírt, akkor holtan végzed. Mert téged már ugyanolyan emberként tekint.

  Nincs semmi esélyem. Nem volt még egyetlen egy olyan ember sem, aki össze tudta volna gyűjteni azokat. De nincs más lehetőségem. Meg kell próbálnom. Vagy különben Sarah sosem lesz újra a régi.

  Megfogom és elhajítom, mire a földön köt ki Jack. Felül, mire mosolyogva feltekint rám, viszont mikor felé fordítom a tekintetem látom rajta a rémületet. Kezeivel lassan lépkedni kezd hátrafelé.

-Takarodj-szűröm ki fogaim között, hangom olyan mély és embertelen. Mintha csak krajcárosnak az egyik szörnye lennék. Ahogy elhagyja az ajkamat. Nem marad utána, csak egy kupac konfetti. 

  A térdemre hullok és fejemet kezeimbe temetem. Próbálok gondolkozni, hogy mit tegyek, de nem tudok. Slendermanan kívül nincs más megoldás, de ő utál. 

  Ha valakit emberként tekint, akkor az számára egy áldozat. Egy préda. Ő meg a vadász, aki mindenkinél tapasztaltabb és profibb. Senki se élte túl azt hogy betévedt az erdejébe. Onnan amint valaki átlépi a határt, nem bír visszamenni. Két lehetősége van. Vagy összegyűjti a papírokat, vagy meghal. Viszont ha az előbbi teljesül, onnan a colos már nem emberként tekint rád. 

  Egész végig érzed a tekintetét magadon, és tudom hogy nem véletlen, mert ott van a közeledben. És ha csak ránézel a fejed zsongani kezd, és a látásod homályosulni. Azt sem tudod merre mész, ezért lehet hogy pontosan felé tartasz. 

  Az elején direkt nem jön elő, hogy azt hidd nincs semmi baj, ez nem is olyan nehéz. Viszont minél közelebb kerülsz a célhoz, annál gyakrabban látod meg a fehér arcát a fák között. 

-Nem fog sikerülni-mondom ki a szomorú igazságot.

-Miért-ül le mellém Sarah és az arcomat próbálja kémlelni érdeklődve. Viszont a szememen kívül nem láthat belőlem többet a kezem miatt.

-Még senki sem élte túl. Nem fogjuk tudni megtenn.

-Dehogynem-ül még közelebb mellém, és kezét a hátamra teszi, mire testem rándul egyet.

  Ujjaival végig simít a gerincem mentén, majd elkezd vándorútra kelni. Először csak a hátamat barangolja be kis praclijával, majd az oldalamra kerül hirtelen, amitől ugrok egy kicsit. Észre sem vettem, hogy leültem a mutatványa közben.