###

126 12 2
                                    

Sajnos, a wattpad kevésbé engedi megformázni az írást úgy, ahogy szeretném... pedig pont a forma volt a büszkeségem, ahogy szétszedtem kicsit... úgyhogy én azt javaslom, hogy olvassátok el eredetiben: https://abetharc.blogspot.com/2020/08/sanctuary.html (profilomba be van linkelve a blog amúgy), mert úgy van meg a maga varázsa. 

Köszönöm a megértést, jó olvasást!

* * *

Nem hallottam már

SEMMIT.

Semmit. Semmit. Semmit. Semmit.

Zokogás helyett sem könyörgő sóhajt,

csontjaimba vájó h i á n y t

mely csakis 

N E K E D

szólt. 

De TE nem hallottad meg, 

én pedig nem mondtam ki.

Bár fojtanál bele ezekbe a

s i l á n y könnyekbe

akár, egy tóba,

mikor emlékszem,

nem tudom meggátolni, hogy

potyogjanak,

pedig ez nem fájdalom,

csakis düh.

Ereimben csörgedező pokoli esszencia...

Erő. Erő. Erő. Erő. Erő.

És veszteség. 

Veszteség. 

TUDTAM, hogy ugyanígy vesztetted el őket

oly agónia száradt ajkukra, mint e pillanatban velem,

de míg őket szeretted... Mi voltam É N neked?

Elmúltál.

ELMÚLTÁL. 

Itt hagytál. 

E g y e d ü l. 

Hagytad, hogy elvesszek mellőled,

mint a tovatűnő tavaszi szél.

Hagytad, hogy a soha véget nem érő b ú c s ú m

örökké karistolja az éjt.

De 

TE

hol vagy?

Hova lettél?

A harag a bordáimat feszegeti,

a csalódottság egyenesen megöl,

Novellák Abeth tollábólDove le storie prendono vita. Scoprilo ora