Skarlátvörös

7.fejezet

Végülis birom Ethan-t. Tök kedves, és megértő. Örülök, hogy ember számba vesz.

-Hé Ethan... -asszem még hallatszik a hangomon, hogy most keltem fel.
-Jó reggelt. Mi újság? - fordult felém egy mosoly kíséretében.
-Nem tudom. - kikecmeregtem a vaságyból és oda ültem a szokásos helyemre. Annyi külömbséggel, hogy felhúztam mindkét lábam, átöleltem, és ráhajtottam a fejem. - Nincs túl jó kedvem.
-Ahj. Látom. És mi baj?
-Nem bírom hosszútávon a bezártságot. Nyomasztó, és nincs meg a szokásos szabadságom. Eddig mindenhova el tudtam menni amikor csak akartam. Most meg itt kell rohadnom. Hiányzik a mozgás. Egy jó nagy kirándulás vagy nem tudom.
-Igen értem miről beszélsz. De ezen sajnos nem tudok segíteni. Egyébként miért nem próbálsz valami gyakorlatokat csinálni? Vagy nyújtani?
-Ilyet szabad?
-Persze. Miért ne lehetne?
-Hát az előző őrök azt mondták, hogy mozogni se szabad különben lelőnek.
-Ohh értem. Csak hogy tudd ez nem igaz. Nincs engedélyük lőni. Akkor se ha kiszökik valaki. Csak ha testi bántalmazás ér valakit, és háromszori felszólítás és figyelmeztetés után sem hagyja abba. De akkor sem szabad megölni.

Elkezdtem nyújtani. Megpróbáltam spárgázni, miközben épp valami filmről beszélgettünk. Végülis nem kellett sokat nyújtanom, majdnem egyből ment a spárga. Utána azzal vacakoltam, hogy le tudjak feküdni a hasamra spárga közben. Ethan-nal nagyon sokat röhögtünk közben.

-Hé Ashley...! - elég ilyedt volt a hangja. Felültem, hogy lássam, mi történik.
-Igen?
-Mi a szar ez? - a folyosó felé volt fordulva, és félt. Nézett valamit, amit én nem láttam, a faltól. Utána kiabálásokat hallottunk és puffanásokat.
-Meneküljetek!
-Ez mérgesgáz!
Ilyen és ehhezhasonló hangokat hallottunk. Oda futottam a rácshoz, és egy zöld füstgombolyag tartott felénk. Zsákutszában voltunk. A folyosónak az én cellám után volt vége. Ráadásul aki belélegezte, az szinte azonnal elájult. A gáz már csak pár méterre volt, mire Ethan kinyitotta a kulcsával a rácsomat, majd elájult. 
Francba... Nem halhat meg.
A legközelebbi lépcső vagy bármi körülbelül 5 perc sétára van innen. Nem fog sikerülni, de meg kell próbálnom.
Vettem egy mély levegőt, és a hátamra vettem Ethant, majd elindultam. Próbáltam futni amennyire sikerült. Én körülbelül 2 percig bírom levegő nélkül, és ebből a vacakból asszem 3 apró légzés és elájulok. Nem túl kecsegtető esélyek. 

Kezdett elfogyni a levegőm, amikor egy kis fényt vettem észre. Egyből oda indultam, aztán szerencsére kijutottam az épületből. Egyből összeestem, és kellett pár másodperc, hogy újra fel tudjak állni. Konkrétan egy lyuk volt a téglafalban. A gázfelhő meg gomolygott ki. Viszont attól több volt, hogy elpárologjon, így akik bent vannak valószínűleg meg fognak halni. Aztán láttam 2 embert kijönni a lyukon. Mindkettőn gázmaszk volt. Az egyiken pedig rabruha is. Nem tartott sokáig amíg leesett mitörténik itt. Ez a fickó ki akarja juttatni a rabot. Úgyhogy gázbombát robbantott bent, a falon pedig egy lyukat, hogy ki tudjanak jönni. Nem hagyhatom, hogy elmenjenek. 

Az egyetlen baj viszont az, hogy méreg került a szervezetembe, így nem tudok most jól harcolni. Ráadásul le is gyengültem. Hátba kell őket támadnom, és gyorsan lerendeznem őket. Vettem egy nagy levegőt, és át sétáltam a gázon, hogy a hátuk mögé kerüljek.

Szerencsére a gázmaszk miatt eltompultak az érzékszerveik, így nem vettek észre. Egy gyors rúgással mindkettőt elgáncsoltam, aztán az egyiknek kapásból eltörtem a lábait. Fájdalmában felordított, mire a másik megpróbált ellökni, de félre léptem, és megfogtam a felém levő kezét. Lendület bőven volt a mozdulatában, úgyhogy inkább belevezettem a mögöttünk levő falba, mire elájult. Biztosra akartam menni, hogy nem szöknek meg, így eltörtem a lábukat, és a kezüket is. 
Hát most na. Nem voltam túl kegyelmes de ez van. Túl fogják élni.