Fáj a fejem.
Unatkozok.
Kell egy hobbi.
Így halálra fogom magam unni.
Még mindig a fal mellett ültem. Az őrök, hallkan beszélgettek valamiről. Gondolom bizalmas infók voltak. Mindenesetre már rohadt rég óta itt vagyok, és még nem kaptam kaját.
Éhes vagyok.
Körülbelül egy óra múlva, hoztak kaját. Nem volt túl sok, sőt még finom sem. Evés közben eltűnődtem, hogy mi lesz velem.
Most vagyok 17. Bő hetven évig kéne még itt rohadnom, várva a halált? Ezt nem gondoltam át rendesen.
Öngyilkos nem tudnék itt lenni, és azt sem akartam, hogy megöljenek.
A magánzárka sokkalta jobb, mint a többi cella, viszont jóval unalmasabb is. Nincs egy beszélgető társ, sőt, még a közös terekre se engednek ki minket.
De a vicces az egészben az, hogy lehet látogatókat fogadni. Illetve nem is. Azok akik beszélni akarnak egy elítélttel, aki magánzárkában van, azok csak simán besétálnak ide, és kérdezgetnek.
Szóval mégsem olyan biztonságos itt.
Miután erre rájöttem, már egyből nem éreztem magam biztonságban. Ettől jobban, ha akarnám se tudnám magam kiszolgáltatni másoknak. Nem volt túl nyugtató érzés.
(Stephanie szemszöge)
Miután Ashley-t elvitték a rendőrök, engem is elvittek valahova. Nem tudom mi történt pontosan. Ölbe vettek, és betettek egy autóba. Útközben elaludtam, vagy elájultam. Nem tudom. Egy fehér szobában keltem fel, valószínűleg egy kórházban. Mindenem fájt.
(Ashley szemszöge)
Mindenem fájt
(Stephanie szemszöge)
Felültem, hogy lássam, van e itt valaki.
Egy aranyosnak tűnő néni ült az egyik széken, és éppen hímzett.
-Izé... Ki maga...? - a hangom remegett a félelemtől. Idegen volt, ráadásul, most keltem fel először úgy, hogy tudtam. Ashley nincs velem többé. Nélküle nagyon félek. Nem tudom hogy kell magamtól boldogulni.
A néni barátságosan rám mosolygott majd megszólalt.
Ashley szemszöge
A börtönőrök utálnak. Váltás volt, és most a nő meg a másik azt beszélik hogy mekkora szörnyeteg vagyok. Megöltem a családomat, elraboltam egy lányt, akinek megöltem a családját, és megvertem két helyi fiút. Néha undorodva rám néztek, majd folytatták a beszélgetést. Gyűlölettel, és undorral vegyes hangnemben beszéltek rólam. Aztán pedig azt taglalták, hogy meg kéne halnom.
Stephanie szemszöge
-A nevem Isabella néni, 27 éves vagyok. Pszichológus néni vagyok, de ne aggódj. Nem kell tőlem félned.
Ashley szemszöge
Az egyik rendőr elkezdett nekem keménykedni, hogy ha tehetné megölne, sőt jobban tenném ha meghúznám magam. Mert a végén még véletlen lelő
Stephanie szemszöge
-Én csak szeretnék a barátnőd lenni. Rendben? - Aranyosan mosolygott, miközben kicsit oldalra biccentette a fejét, a szemeit pedig kuncogás közben becsukta.
ez kicsit jobb kedvre derített. Kedvesnek tűnik.
-Rendben - kicsit utánoztam a mozdulatait miközben mosolyogtam. Erre mindketten felkuncogtunk.
Később egy szobába mentünk, aminek szép citromsárga volt a fala, a szőnyeg pedig puha, és bordó. Az egyik fal mellett óriási polcok voltak, ahol különböző játékok voltak, és könyvek. Az egyik sarokban két babzsákfotel volt, mellette pedig egy körasztal és két szék. Volt egy csomó játék, és sok plüss. Olyan volt azt hiszem, mint egy gyerekszoba. Sok ablaka volt, így világos volt a szoba.
Ashley szemszöge
Nincsenek ablakok így majdnem teljesen sötét van.
Stephanie szemszöge
Megnyugtató volt itt lenni.
Ashley szemszöge
nyugtalanító volt itt lenni.
/bocsi de rész vége.
1 nincs ötletem hogy tovább írjam
2 nincs ötletem, hogy hogyan tudnám leírni amit akarok
3 ezt itt úgyis le kell zárni
4 úgyis elkezdem ma írni a kövi részt/
BINABASA MO ANG
Skarlátvörös
Fantasy"A következő pillanatban a ruhájánál fogva megragatam, és oda rántottam a rácshoz. A másik kezemmel pedig szorosan a nyakára fogtam. Oda hajoltam az arcához, és megszólaltam. -Ha a tűzzel játszol... - ferde mosolyra húztam a számat, amíg a szemem iz...
