Előszó

100 4 0
                                    

     Minden fiatal életében eljön a nap, amikor ki kell tennie a lábát a szülői házból és kénytelen a saját lábára állnia. Nos, az én életemben is eljött ez a nap. Az apám halálát követően anyám minden energiáját arra használta fel, hogy megszervezze az életemet. Szerintem már öt éves koromban tudta hova, illetve melyik egyetemen fogok tanulni. Ezeken gondolkodva úgy tűnik mintha azt akarná, hogy az én álmaimra fittyet hányva kizárólag az ő vágyaira összpontosítsak, de miután apa meghalt minden megváltozott. Én lettem neki az egyetlen ember akiről gondoskodhat és mivel az anyám elég irányítás mániás így, azt hiszem mondanom sem kell ki az akin az efféle képzeteit megvalósítja. Kicsi lány korom óta arra tanított, hogy mindig fogadjam meg azoknak a tanácsát akikről tudom, hogy szeretnek és jót akarnak nekem. Tehát egyetem. Elhatároztam, hogy csak a tanulással fogok törődni semmi mással. Aztán mint mindig, Murphy most is közbe lépett. Az elején nem gondoltam, hogy ennyire a felfordul fenekestül az életem, mindez egy ember miatt akit vakon szerettem, és a józan észt kizárva sodortam magam a saját vesztembe.

   Az egész ott kezdődött mikor megismertem őt. Csábos mosolyával, gyönyörű tekintetével ugyanakkor, undok, gunyoros és hihetetlenül goromba viselkedésével. Azt hittem ellene tudok állni és mint a többi embert, levegőnek nézve élhetem az életem, de valahogy mindig a legváratlanabb pillanatokban bukkant elő. Hát igen, ő Adam Wind.

Az egyetem markábanWhere stories live. Discover now