Az egyetem markában

Harmadik fejezet-Adam

Az egyetemről kiérve egyszerűen azt éreztem, hogy látnom kell Bellát. Nem érdekel, hogy nemet mondott a mai találkozónkra és az sem, hogy tanulnia kell, de ha nem láthatom megbolondulok. Istenem, mennyire jó volt, ahogy a kezem hozzáért a nőiességéhez és ahogy elélvezett. Reménykedem benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom.

Bella kollégiumából kilépve megcsörren a telefonom és Jack neve jelenik meg a képernyőn. Arra az elhatározásra jutok, hogy felveszem, bár nem sok kedvem van hozzá meg a társaság többi tagjához. Legszívesebben visszamennék Bella szobájába és eljuttatnám még egyszer a csúcsig.

- Szevasz haver! Mi a hézag? El kéne vonszolnod a képedet a bárba, mert őrült buli van és pár csajnak is hiányzol.- kiabálja túl a háttérbe tomboló zenét.

Semmi kedvem nincs alig takaró ruhát viselő, két lábon járó lotyókhoz és tudom, hogy a pár csaj alatt Jack Mary-re célzott. Hozzá meg aztán végképp nincs kedvem. Teszek egy próbát és megpróbálom vissza utasítani.

- Nem sok kedvem van most hozzá. Holnap korán kell kelnem, mert dolgozni megyek.- a hangom határozott és kemény.

- Ne már, Adam. Mióta érdekel téged a munka, meg mióta vagy te fáradt a bulizáshoz? Na, ugorj már be legalább csak egy órára.- Jack hangja könyörgő és rájövök, hogy ezt a csatát elvesztettem. Jack-nek nem lehet nemet mondani.

- Jó legyen, de egy óráról van szó és nem többről.- azzal leteszem a telefont és a kocsimba ülök.

A bár parkolójában azon gondolkozom, hogy minek is vagyok itt amikor semmi kedvem ehhez az egészhez. Megpróbálom rávenni magam, hogy kiszálljak a kocsimból, de a lábam mintha felmondta volna a szolgálatot, nem mozdul és nem hajlandó megtenni a kocsim és a bár bejárata között lévő pár méteres távolságot.

Körülbelül tíz perc után nagy lendülettel szállok ki a kocsimból és nyitom ki a bár ajtaját. Mikor belépek, hangosan szóló zene szakítja át a dobhártyámat és az alkohol szaga csapja meg az orromat. Körül nézek, majd meglátom Jack-et, Mary-t, Noah-t és Emily-t a hátsó asztalnál ülve. Emily meglát és heves integetésbe kezd, mutatva, hogy menjek oda. Nem sok kedvvel és fintorogva oda lépek.

- Wind, azt hittem ide se vonszolod magad.- ránt le maga mellé Noah. Magam elé nézve, az orrom alatt dörmögve adok választ.

- Nem sok kedvem volt jönni.- olyan goromba hangnemben sikerül megszólalnom, amin én magam is rácsodálkozom. Kár, hogy erről a hangszínemről eddig nem tudtam.

- Nos, ha szeretnéd én felvidíthatlak. Garantálom sokkal jobb kedved lesz utána.- hajol hozzám közel a velem szemben ülő Mary. Ezt nem hiszem el, még csak le se ültem, de ez a kis ribanc már most rám akar mászni. A lehete bűzlik az alkoholtól és amint befejezi a mondatot feláll, majd elém lép és megpróbál felhúzni a székről.

- Adam, gyere igyál valamit. Biztos vagyok benne, hogy attól jobb hangulatod lesz.- kínál Jack egy pohár whiskey-vel.- Ugyan már, Adam tudom, hogy szereted tisztán.

Minden belső tiltakozás ellenére lehajtom az italt és az alkohol égeti a torkomat. Tudom, hogy nem kellene, de egyszerűen nem tudom megállni. Észre sem veszem, de már a negyedik whiskey-s pohár van előttem, aminek kellőképpen érzem a hatását. Mary a helyzetet kihasználva, előszeretettel kelleti nekem magát a szokott módon, hozzám dörgöli magát, harapdálja fülemet, csókolgatja a nyakamat és mintha minden mozdulattal feljebb kerülne a combján az egyébként se sokat takaró szoknya. Természetesen a helyzet nincsen ellenemre sőt... a következő pillanatban magamhoz húzom, hátra hajtom a fejét és a fülébe suttogom: