Az egyetem markában

Negyedik fejezet-Bella

Reggel halk szuszogásra ébredek. Adam fekszik mellettem,átkarolva és felém fordulva. Kihasználva a pillanatot, azonnal a kezét kezdem el vizsgálni. A vér már rászáradt a sebre,de még így is jól kivehető a nagysága. Körülötte a bőr belilult és feldagadt. Szerettem volna,ha választ ad a kérdésemre,de úgy látszik túl naiv voltam, amikor azt hittem,hogy önként és dalolva közli velem a történteket. Nem tudom elképzelni,mit csinálhatott,valószínűleg azért,mert a kettőnk életstílusa teljesen különbözik egymástól.

Felülök az ágyban és látom,hogy Emily ágya érintetlen. Ezek szerint nem jött haza az éjszaka. Még egyszer a mellettem alvó Adamre pillantok és az arcán lévő sebeket is alaposan szemügyre veszem. Az első dolgom az lesz,hogy leápolom őket.

Adam megmozdul,majd kinyitja a szemét és a száját mosolyra húzza.

- Jóreggelt. Látom mégsem mentél át Emily ágyára.-mondja önelégült mosollyal. Kérdő pillantást vetek rá.

- Miért mentem volna át?-kérdezem és látom,hogy elgondolkodik.

-Csak azt hittem,hogy az éjszaka meggondolod magad és egyedül hagysz engem.-tekint rám szomorú szemekkel,lebiggyesztett szájjal.

-Jajj,te szegény. Vigyázz még a végén megsajnállak.-dobom neki párnámat,de a levegőben elkapja.

-Isten őrizzen meg tőle.-mondja nevetve. a kezére pillantok és amint észreveszi komoly lesz a pillantása.

-Le kell őket ápolnom.-állok fel az ágyról és elkezdem keresni a gyógyszeres táskámat. Adam feláll és mögém lép, majd megfogja a vállamat és maga felé fordít.

-Nem kell. Kibírom nélküle,inkább menjünk el reggelizni,mert kezdek éhes lenni.

-Elmegyünk miután leápoltam a sebeidet. Addig nem mozdulok innen egy tapottat sem,de abban biztos lehetsz,hogy te is maradsz a hátsódon.-jelentem ki határozottan. Adam-nek nem tetszik a karakán kijelentésem,de nem tiltakozik. Leül az ágy szélére és várja,hogy megkeressem a fertőtlenitőt meg a ragtapaszt.

Kezembe ragadva a ragtapaszt és a kézfertőtlenítőt,bevizezek egy kistörülközőt és Adam lába közé állok aki rám pillant.

- Muszáj?-kérdezi könyörgő arccal.

- Gondolkodtál volna akkor,amikor megszerezted őket.-mondom neki szigorúan, és a szemöldökén lévő sebre helyezem a vizes törülközőt. Óvatosan elkezdem letisztítani a rászáradt vért és alaposan lefertőtlenítem,majd ellátom és így teszek a többivel is. Mikor végeztem,Adam feláll és kérdőn néz rám.

- Le szeretnék zuhanyozni.-mondja reménykedve.

- Nyugodtan.Várj,adok törülközőt.tusfürdőt találsz a zuhanyzóban.-adom neki oda törülközőt.

- Remélem a tusfürdőd unikornis illatú,mert csak olyan illatúval vagyok hajlandó tisztálkodni.- a hangját kényesre változtatja és a száját picit lebiggyeszti.

Megforgatom a szememet és közben felnevetek,majd hátat fordít nekem és kaján vigyorral rám néz.

- Szerinted mekkora az esélye annak,hogy ne egyedül keljen zuhanyoznom?-kérdezi és az ajtófélfának támaszkodik.

- Nem leszel egyedül. Ott lesz veled Henry a fürdőkacsa.-vetem oda neki nevetve,ő pedig szomorúan bemegy a fürdőszobába és bezárja maga mögött az ajtót.

Körülbelül fél óra múlva jön ki egy szál boxerben. Mikor meglátom,abban a pillanatban elfordulok és veszekedni kezdek vele.

- Nehezedre esne felvenni magadra valamit?-kérdezem tőle indulatosan. Hallom a lépteit,amint közeledik felém. Mikor odaér mögém megfogja a derekamat és a fülemhez hajol.

- Mi az,csak nem zavarba hoztalak?-suttogja a fülembe,és a forró leheletét érzem a bőrömön.

- Nem,sőt épp ellenkezőleg. Kifejezetten undorító és zavaró.- vetem oda neki gorombán,de ő mit sem törődve a válaszommal folytatja amit elkezdett.

- Mintha tegnap nem ezt mondtad volna miközben alattam nyögdécseltél.- érzem, ahogy a kezével a pólóm alá nyúl és megérinti a meztelen hasamat. Hirtelen megfordulok, és ellépek tőle.

- Be kell mennem ma az egyetemre,és még ma tanulnom is kell. Úgyhogy elkellene indulnom minél hamarabb. - a hangom hideg és távolságtartó. Adam pislog néhányat,majd összehúzza a szemét és így válaszol:

- Rendben,akkor én már itt sem vagyok.- felöltözik és kilép az ajtón.