poems from a stranger / versek egy idegentől

Mélypont

Elegem van...

Elegem van abból, hogy mindenki elvárja tőlem, hogy tökéletes legyek!
Elegem van abból, hogy ez a ki**szott társadalom nem tud egyebet,
Csak hátba döfni engem, másokat, Minket!
Elegem van abból, hogy mindenkinek meg kell felelnem!
Elegem van abból, hogy a sorsom kemény harcot vív ellenem!

Belefáradtam...

Belefáradtam abba, hogy bármit teszek, az mások szerint nem helyes!
Belefáradtam abba, hogy hallgassam az örökös maró, égető véleményeket!
Belefáradtam abba, hogy mindenki azt szeretné: csinos, szép, karcsú, kedves
és tökéletes legyek!
Belefáradtam abba, hogy már magam sem tudom eldönteni mit tegyek!

Mit kéne tennem...

Mit kéne tennem, hogy az ember úgy ahogy vagyok, elfogadjon engem?
Mit kéne tennem, hogy a körülöttem lévők ne csak lenézzenek vagy
mocskoljanak engem?
Mit kéne tennem, hogy az életem szebb és boldogabb legyen?
Mit kéne tennem, hogy ne érjen több csalódás és bánat, csak mert
ez a világ rohadtul kegyetlen?

Végeztem...

Végeztem azzal, hogy mindenkinek megfeleljek!
Végeztem azzal, hogy árkon, bokron által, akárhogyan a boldogságomért
verejtékezve küzdjek!
Végeztem azzal, hogy olyan emberekkel legyek akik csak kárt tenni tudnak
bennem!
Végeztem azzal, hogy minden egyes nap a "Semmi baj, jól vagyok!" maszkomat viseljem!
Végeztem azzal, hogy a sorsomat más irányítása alá engedjem!
Mindennel, abszolút mindennel, ami megmérgez engem, Végeztem!