Nagyon meglepődtem, hiszen nem ez volt az eredeti tervem.
***
Megszámoltam a pénzt amit bedobáltak. 21 dollár 12 cent. Ez nagyszerű! Összecsomagoltam és visszaimdultam a hajléktalan szállóhoz.
Nos, ami azt illeti, hamar eltelt az az 1 hét, illetve majd csak holnap fog. Most éppen itt ülök a szokásos helyemen a szökőkútnál, gitározok és énekelek. A szemem sarkából megpillantottam egy fekete furgont, amint kiszáll belőle 4 srác. Hangszereket és székeket pakoltak még ki. Az autó elhajtott, ők pedig játszani keztek. Nem telt bele néhány másodpercbe (?) már egy egész szép csaj csapat gyűlt össze körülöttük. Velük együtt énekeltek. Én abbahagytam a nyivákolásom, mivel tudtam, hogy ha ők itt vannak rám senki nem figyelne. Ezért döntöttem úgy, hogy megnézem ezeket a fiúkat közelebbről. Fogtam magam, összepakoltam és elsétáltam hozzájuk. Már csak a hátuk mögött volt némi hely. Egyre nagyobb lett a tömeg, én pedig csak egyetlen embert figyeltem. Ahogy közelebb értem, azonnal felismertem a színes hajkoronát. Az nem lehet... Michael?! Szédülni kezdtem, muszáj volt eljönnöm onnan. De hát mit keres itt? Egyáltalán kik ezek a fiúk? Ezer és egy kérdés cikázott a fejemben. Otthagytam őket. Visszamentem a szállásra a kajaosztás miatt. Hát igen.. az embet ott spórol ahol csak tud. Visszamentem ahhoz a moltelhez, ahol ideutazásom elején is voltam.
Letusoltam, tiszta ruhát vettem fel és elindultam. A motyómat most kivételesen ott hagytam a szobában.
Az üvegház most is ugyan úgy nézett ki, ahogy a múltkor. Vettem egy mély levegőt, majd beléptem az ajtón. Ismét a recepciós hölgy szolgáltatásait vettem igénybe. Felnézett, majd így szólt:
-Stylist?-bolintottam. -Tudja a járást? -a válaszom ismét csak egy bólintás volt.-Sok szerencsét.
-Köszönöm. -majd ott hagytam. Már jócskán benne voltam a napban, az óra 11:45 - öt mutatott. A kilincsre kiakasztottak egy
'Foglalt, kérem várjon!' feliratú táblát.Leültem az egyik székre, majd vártam. És vártam. És vártam. Kb 10 percig csücsültem a fenekemen, mikor egy csaj jött ki nem túl boldogan. Biztos hogy nem vették fel. Ekkor egy fejet láttam kikukkantani az ajtóból.
-Clarissa?
-Igen.
-Gyere beljebb.-felállatam a helyemről és besétáltam.
- Nem is muszáj leülnöd, gyors leszek. Fel vagy véve. Próbaidőre.
-Ez...ez..most komoly?!- nem hittem a fülemnek.
-Hetente kapsz majd egy kisebb összeget, míg le nem jár a 3 hónap próbaidő. Ha jól teljesítesz,akkor felveszlek. Holnap lesz egy fotózás, amire szeretném ha eljönnél és segítenél. Mond neked valamit az, hogy One Direction?
-Nem, nem igazán.-ingattam a fejem.
-Semmi baj, majd holnap megismerkedhetsz velük.
-És.. hányra jöjjek be?
-Jó lenne, ha 7-re itt tudnál lenni.
Amikor elhagytam az épületet, nagyon boldog voltam. Visszaszaladtam a motelba a gitáromért, majd el a szökőkúthoz. Leültem és elkezdtem játszani. Mikor felnéztem, egy kapucnis, napszemüveges srác állt előttem. Az egyik színes hajtincse kilógott és az arcába lógott. Mikey.
-Nagyon jól játszol és gyönyörű hangod van. Hogy hívnak?-válaszul elmosolyodtam és egy újabb dalba kezdtem. Még ott állt egy darabig, majd bedobott 50 (!!!) dollárt a tokba. Utána kiabáltam.
-Ez túl sok! Nem fogadhatok el ennyit.
-Örülök hogy találkoztunk, további szép napot.- rám mosolygott majd elment. Ez meg mi volt?
Új motel, új ruha, új nap. A tegnapi bevételemből tudtam magamnak venni egy kabátot és 2 felsőt. Munkába menet vettem magamnak egy kis kaját a pékségben. 6:59. Nagyon pontos vagyok.
A fotózás teljesen jól ment,Emma megdícsért, hogy milyen jól választottam a fiúknak ruhát. Attól eltekintve, hogy olyanok voltak a magukat a felnőtt kor küszöbén állónak nevező fiúk, mintha egy csapat óvodással lenne dolgom. Egy másodpercre sem bírtak lenyugodni. A hét többi napja is jól ment, megkaptam az első fizetésemet. Ebből a 150 dollárból béreltem magamnak egy kis garzont, amiben remekül elvoltam. Egy fürdő, egy szoba egybenyitva a konyhával. Tökéletes.
