Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogot, nagyon hálás vagyok érte ♥ már több, mint 700 ember, te jó isten és csillagoztok ♥ annyira jól esik :') remélem nem bánjatok, csak meg akartam osztani veletek a boldogságom ^^ imádlak benneteket, es remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel sem okozok nektek csalódást :-)
N.xx
Reggel már Los Angelesben keltem fel, és valami csodás volt a kilátás! Annak ellenére, hogy nagy volt a forgalom, 10:30 ra odaértünk a lakásba. Úgy döntöttünk, hogy egy egész házat lefoglalunk, hogy a személyzet is a bandával lakjon, persze csak egy elkülönített részen. Ennek ellenére a konyha es a nappali közös volt.
-Emma, a szobabeosztások megvannak?
-Luke és Michael lent, Ash és Calum pedig az emeleten. Mi pedig szintúgy az emeleten a mi részünkön, a biztonságiak a földszinten illetve a sminkesek az alagsorban.-válaszolta.
***
A srácok egesz nap stúdióztak, dalokon dolgoztak, és baromkodtak. Miközben én; kidolgoztam belem. Odakint már megy le a nap. Gyönyörű látvány. Felkaptam a taskám és beszálltam a liftbe. Lementem a földszintre, ahol gyakorlatilag egy csomagkiszállítós fickó a képembe dugta a papírjait. Ember az aurámban turkálsz! Személyes térről hallottál már, hmm?!
-Ön Miss Drews?-köpködte az arcomba.
-Igen, en vagyok. Mit óhajt?-léptem egyel hátrébb.
-Alá kellene írnia ezeket a papírokat a csomagok átvételéről.-Mi a szar? Milyen csomagok? Aláírtam mindent amit kellett, majd mikor a fickó elhúzta a csíkot, belenéztem a zsákokba es mi volt bennük? Ruhák! Telefoncsörgés.
-Igen?...hát persze...nem, semmi baj...igen, kész leszek... szia.-nos, a mai nap legeslegjobb híre. Maradhatok bent, hogy kipakoljam ezt a sok szart, mert ha nem, kirúgnak. És mindezt holnapra.5 zsák. 5 kibaszott zsák hever az orrom előtt. Köszi Emma, hogy egy kibaszott sütit nem ehetek meg. Kibaszottul köszönöm. Na már nem azèrt vagyok méres, mert nincs ínyemre a munka, de azért én ledolgoztam tisztességesen a 8 órát és hulla fáradt vagyok. Elindultam az egyik zsákkal a lift felé, és bevonszoltam, majd megnyomtam a "várakozós" gombot. Tudjátok az az izé amitől nem záródik be az ajtó. És bevonszoltam a többit is. Rádőltem a 8-dik emeletet jező gombra és vártam. Úgy lihegtem, mintha lefutottam volna a maratont. Kinyílt az ajtó, én meg kivonszoltam azokat a 20 kilós szarokat.
Már javában benne voltam a válogatásban, mikor a My Medicine (The pretty reckless) ismerős dallama ütötte meg a fülem.
-Igen?
-Ö.. szia. Szóval nem tudnál hazajönni?
-Calum. Valaki dolgozik is ebben a kibaszott életben es nem csak vakarja a seggét egész nap! Nem, mem tudnék haza menni!-pipa voltam, de nem Calumra. Csak elfáradtam.-Sajnálom Cal, nem úgy értettem. Mi a baj?
-Ash bezárkózott a szobájába és nem tudjuk hogy mi baja lehet. Nem szól hozzánk, és magára zárta az ajtót. Nem válaszol, hiába kiabálunk neki. Félünk, hogy valami baj lehet.-kétségbeesett volt a hangja.
-10 perc.-rácsaptam a telefont és kiszáguldottam a szobából.
2 percen belül már a taxiban ültem, és azon izgultam, hogy minnél előbb a fiúkhoz érjek.
-Nem lehetne gyorsabban?-rivalltam rá a taxisofőrre.
-Nézze hölgyem, már így is meghaladtuk egy kicsivel a megengedett sebességet, nem szeretnék börtönbe kerülni.
Berobbantam az ajtón. Láttam, hogy a többiek egy ajtó előtt ülnek.
-Mi van vele?
-Nem tudjuk.-adta a választ Michael. Odaléptem az ajtóhoz és dörömbölni kezdtem.
-ASHTON IRWIN AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT KÜLÖNBEN KIHERÉLLEK.-a zár kettant, résnyire nyílt az ajtó. Becsusszantam rajtam, miközben a többiek árgus szemekkel figyelték minden mozdulatomat.
Amint beléptem a helysêbe, Ash kulcsra zárta az ajtót és megölelt. Sírt. Nagyon.
-Ash..shh... mindenki nagyon aggódik érted. -suttogtam neki.-Mi a baj? Mondd el kérlek.- az arcát még mindig a vállamba fúrta. Nyugtatás képpen a hátat simogattam.-Mondd el.-bíztattam.
-Szakított velem. -hüppögte.
-Ki szakított veled?
-Gemma.. Gemma Styles.-rázkódott a válla.
-Shh.. ne sírj kérlek. Tudom, hogy mire van most szükséged. Kapd össze magad és 5 perc múlva legyél készen.-kócos hajú barátunk megtörölte vörös, kisírt szemeit és bement a fürdőbe. Az 5 percből 10 lett, de nem bántam. Míg a fiú zuhanyzott, addi én kimentem a fiúhoz es megbeszéltem velük a dolgot. Elmondtam nekik a tervem. Tetszett nekik. Rábólintottak. Visszamentem. Ashtonnal együtt kiléptem a bejárati ajtón.
Nos, rólam csak annyit kell tudni, hogy utáloma hangos zenét és a tömeget, de mivel Irwin ennyi idő alatt is jobb barátom lett, mint más 10 év alatt, érte megteszem.
DRINK ME PUB ÉS SZÓRAKOZÓHELY
Ne nézzetek rám ìgy, ez volt a legközelebb.Leparkoltam a kocsit és kiszálltunk.
-Ashton Irwin. Idefigyelj. Most szépen bemész, iszol, felszedsz valami pipit és megbaszod. Utána megengedem, hogy táncolj egy kicsit és aztán irány vissza a szállásra. Értve?
-Igenis, asszonyom.- vigyorgott. Köztudott, hogy a fürtös egy partyállat és ez tudja igazán feldobni a hangulatát.
Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor a kis piából legaláb 3-szor, ha nem 4-szer annyi lett. A pipiből pedig legalább 6. Mivel én vezettem, ezért nem ittam sokat, csak egy sört.. és egy kis nyalás vodkát. Olyan 3 óra körül keresni kezdtem azt a kanos vadállatot, mert a fejem már majd'szét szakadt és nem bírtam elviselni a piaszagot/izzadságot és részeg embert.
Miután sikeresen megtaláltam a már lábán alig álló barátomat, belekaroltam. Azzal a lendülettel rám is zuhant mind a 82 kilójával. Kösz, Ash. Tényleg. A mai nap már másodszotta vonszolok dolgokat és őszintén? Kezdem unni. Megmondtam neki, hogy ne igyon sokat! Reméltem, hogy egy 20 éves fiatal felnőttbe több értelem szorult. Kicibáltam a srácot a pubból és az autó felé vettem az irányt. Normál esetben ez 3 perc. Maximum. Most 10 volt.Nagy nehezen benyomkodtam a kocsiba és elindulhattunk. Vagyis majdnem. Keleltt egy kis szusszanás. Ott ültem a vezető ülésben, hangosan szívtam be és fújtam ki a levegőt. Ez a cukifiú pedig folyamatosan értelmetlenségeket motyogott melettem. Beindítottam a motort és kihajtottam vele a főútra.
-Ez életem egyik legrosszabb szülinapja basszameg!-szitkozódtam. Motyogás. És igen, éppen Irwint cipelem fel a lépcsőn.
-Ash! Kérlek szépen kelj fel, már nem bírlak tovább vinni!-horkolás. A kurva életbe. 3:45. Otthagytam a lépcsőn. Vagyis, nem egészen. Szóltam a fiúknak, hogy vigyék fel. És ott, ahogy voltam lezuhantam a kanapéra. Képszakadás.
Reggel arra keltem, hogy valaki a hajamat simogatja. Az arcomat. Végighúza az ujj az ajkamon.
-Ha tudnád, hogy mennyire hiányoztál....
