7370 ember. Imádlak titeket♥ btw ezt a rész ajánlom az egyik kanos baránőmnek Cs. Barbarának akinek részben a perverziója inspirált ennek a résznek a megírásában. Luv ya N. xx
Clary szemszöge
A sminkes osztály beli barátnőmmel, Averyvel pakoltuk a cuccainkat a kora reggeli utazáshoz. Ő már összeszedte a dolgait, szóval úgy döntött, hogy segít nekem.
Mikor mindent bepakoltunk, itthagyott és én elmentem lefürdeni. Ezután lefeküdtem a pihe-puha ágyikómba. Fagyifelhő. És csokifolyó. Mármint az álmoban. Amiből egy kopogás zsavart fel.
-Igen?-morogtam álmosan.
Luke szemszöge
Az éjszaka közepén a telefonom csörgése ébresztett.
-Halló?- szóltam bele a készülékbe.
-Én.. ne is tudodm hogy mondjam meg neked... de-elcsuklott a hangja-Henry meghalt.-hallottam anyámat, ahogy a vonal túlsó végén zokog.
-Mikor?-kérdztem. A hangom halk volt, nem igazán dolgozam fel még a hallottakat.
-Ma hajnalban. Kicsem, úgy sajnálom, tudom hogy mennyit jelentett neked.-suttogott a telefonba, mégis minden szavát értettem. -Figyelj fiam, csak szerettem volna hogy tudd, de hagylak aludni rendben? Minden oké lesz, és majd valahogy átvészeljük ezt az időszakot is.-szipogott egy kicsit.
-Rendben anya, remélem.. de... úgy hiányzik... már most, pedig..-elsírtam magam. Igen, bevallom. Gyenge vagyok, de szerettem Henryt. És nagyon hiányzik. Bontottam a vonalat. Szükségem van valakire. Valakire, akinek a vállan kisírhatom magam. Felkeltem. Elindultam le a lépcsőn, át a konyhán, a maski épületbe. Bekopogatam az ajtaján.
-Igen?-hallottam meg az álmos hangját, majd óvatosan benyitottam a szobájába.
Clary szemszöge
Luke lépett a szobába. Sötét alakja jól kivehető volt a szobában uralkodó félhomályban. Szipogott egyet.
-Nem zavarok?-kérdezte elfúló hangon.Felkönyököltem az ágyban.
-Mi történt? Jól vagy?-aggódtam érte.
-Szükségem van... valakire...-sírt.
-Gyere, búlj ide hozzám.-megvártam míg idecsoszog, és befekszik mellém. Innen már tisztán láttam az arcát; vörös, kisírt szemeit, melyek a könnyektől puffattá válltak. Luke egyik kezével átölelte a derekam, a fejét pedig a mellkasomra hajtotta. Hallottam, ahogy egyenletlenül szuszog. Jobbommal a fiú hátát simogattam megnyugatásképp.
-Szeretnél beszélni róla?-kérdeztem halkan.
-Meghalt....Henry... a kutyám..-sóhajtotta elfúló hangon.
-Nagyon sajnálom, részvétem.
-Köszönöm.- suttogta vissza.Ezután már nem beszéltünk, mivel elaludt. Egy ideig még felvoltam, bele-bele túrtam gyengén a nyugodtan alvó fiú szőke hajába. Éreztem, ahogy egyszer-kétszer jobba. Hozzám bújt, majd a másik pillanatban egy kicsit eltolt magától.Vajon mit álmodhat? Úgy tűnik nagyon szerette azt a kutyát, és az elvesztés rendkívül fáj neki. Felfogja tudni dolgozni? Nem hiszem, hogy holnapra túllép rajta, de reméljük a legjobbakat.
***
-Hey Luke, ideje lenne felkelni. A hasadra süt a nap.- végig simítottam enyhén borostás arcán, mire lomhán elmosolyodott, de a szemeit még mindig nem nyitotta ki.Luke velem szemben feküdt, mikor felébredtem, csak a kezünk ért össze. Mikor végre megláttam a tenger kék szíű szempárt, engem is mosolygásra késztetett.
-Nagyon szívesen kelnék erre minden reggel.-becsuktam a szemem, majd néhány pillanat múlva újra kinyitottam őket. A fiú még mindig engem mustrált a szemeivel, amivel talán még zavarba is hozott volna, ha olyan pirulós típus lennék. És szerencsére nem vagyok. Mekkora királyság már nem?-Maradjunk még egy kicsiiiiiiit.-kérlelt.
-Nem lehet, mindjárt indul tovább a turnébusz, majd ott aludhatsz. Rendben?
-5 perc.-alkudozott.
-Lehetetlen vagy-nevettem rá.
-Te pedig csodaszép.
-Luke, ugye tudod hogy hazudni bűn?-kérdeztem kacéran.-Ezért bünetetés jár!-megfogtam egy párnát és nekidobtam, mire ő ugyan ezt tette a sajátjával.
-LUCAS ROBERT HEMMINGS ELÉG LESZ. Már minden tele van tollal!- nevettem. Ő is nevetett. Nagyon cuki a nevetése. -őltöznöm kell hogy időben kész legyek.-néztem rá komolyan. Leszállatam az ágyról, és a bőröndömben keztem el turkálni valami viselhető ruha után.Miután kiválasztottam egy fekete magasított derekú rövidnadrágot egy fehér toppal, a hajamat keztem kifésülni. Feltettem egy kis szepilla spirált és késznek nyilvánítottam magam. Mikor a fekvő szőkeségre pillantottam, felállt az ágyról és szó nélkül megölelt. Karjait a derekam köré fonta, én pedig a nyakába csimpaszkodtam. Egy szót suttogott a fülembe:
-Köszönöm.
-Luke. Ezen nincs mit köszönni. Ez természetes. És csak hogy tudd...-elhúzódtam tőle és felhúztama pólóm alját.
-Tényleg nyoma maradt.-képedt el.
-Mondtam neked, hogy ne szorongass, de te csak azért is makacskodtál.-nevettem el magam.
-Teljesen megérte makacsnak lenni.-rámkacsintott, majd otthagyott a szoba közepén.
Luke szemszöge
Az a tény, hogy Clary ott előttem pakolta ki a bőröndjéből a cuccait, teljesen megőrjített. Azok a formás hátsók! Állj le Luke. És tartsd a merevedésed a gatyádban. Kimentem reggelizni a konyhába. Láttam a fiúkat, hogy a turnébuszba pakolnak be. A tál műznim után és is felszaladtam az emeletre, magamra húztam egy szaggatott csőfarmert és egy lábujjas papucsot. Felkaptam az útitáskáp és behajintottam a többiekéhez. Fél óra múlva elindultunk. Clary is éppen a bőröndjét csúsztatta be az egyik ülés alá, nekem pedig megakadt a szemem a fenekén. És a formás lábain. Szólnom kell neki, hogy legközelebb egy olyan ruhát vagyen fel, ami nem emeli ki a domborulatait. Mert kezdem kényetlenül érezni magam a nadrágomban. Ismét.
