Hannah Sanctus és a Kristályok Szövetsége

4. fejezet 1. rész | Éjszaka a kastélyban |

Két héttel, sok furcsa dologgal és Hannah számára unalmas tanórával később a két lány - de főleg Stephanie - olyan fáradt volt, hogy csak na! Viszont volt egy kis öröm az ürömben,  ugyanis kétfős csapatuk három tagra bővült; Hannahnak anyai ágon volt egy másod-unokatestvére, a nála két évvel idősebb, hollóhátas Anastaisa Jackson, akinél pedig az Évszázadok legkülönlegesebb varázspálcái című könyvben olvasható hegyikristály pálca volt. Sokan úgy tartották, hogy az eredménytelen bemutató után megsemmisítették, de Ollivander megtartotta, mert tudta, hogy meg fogja találni a gazdáját. Így is lett. Igaz, Hannah régebben is látta varázsolni Anastaisat, de nem tulajdonított neki nagy figyelmet, főleg, hogy a pálca markolatát nem sűrűn látta.

 Aztán aznap, mikor Hannah visszaért az Abszol úti bevásárlásból, és teljes extázisában felkereste az unokanővérét, akkor Ana megmutatta neki a varázspálcáját. Utána Hannah bemutatta a lányt Fannynak, így már három kristálypálcát találtak meg a hatból. 

 Hajnali két óra volt, Hannah pedig idegesen sétált fel-alá a Mardekár klubhelyisége előtt. Negyed óra múlva lejött Stephanie, kezében egy meggyújtott mécsessel.

- Fortem, te magadnál vagy! - rivallt rá félhangosan Hannah - Fénnyel a kezedben jössz le! Mi van, ha valaki meglát?! Akkor hogy magyarázod ki magad? Ó helló, ja izé, csak az éjszaka kellős közepén a konyha felé tartok egy griffendéles lánnyal, nincs ebben semmi különös, aludj jól!

- Sanctus most komolyan! - vágott vissza hasonló stílusban Fanny - A tó alatt vagyunk, éjszaka! Tudod te, milyen sötét van ott? Ha hasra esek lopódzás közben, arra feltételezhetően többen ébrednek fel, mint egy lámpás fényére! Jó, szerintem menjünk, nem akarok egész éjszaka veszekedni, és éhes vagyok.

- Rendben, de azt hagyd itt!

- Miért?

- Azért, mert Pringle itt járkál a folyosókon, és csoda, hogy eddig még nem vett észre minket. Minél ügyesebben megyünk, annál jobb.

- Várj.

- Igen?

- Nem ábrándítasz ki minket?

- Kérdésedben a válasz - kacsintott Hannah.

- Miért?

- Mert abban nincsen semmi izgalom.

- Jól van, menjünk. - szólt Stephanie szemforgatva - Griffendéles.

Fanny a szivárványos után futott, majd a két lány elindult, neki a kastély legkülönfélébb szegleteinek.

***

 Nem telt bele húsz percbe sem, máris történnie kellett valaminek. A lányok éppen egy kevésbé kivilágított folyosószakaszon sétáltak, amikor a rossz fényviszonyoknak köszönhetően Fanny belerúgott egy tökéletesen szörnyű helyre felállított mellszoborba. Az alattomos gipszöntvény még csak meg sem ingott, nem úgy, mint Stephanie. A lány próbálta elfojtani magában a szitokszavakat, viszont azok nagyon kikívánkoztak, amelynek eredményeképp a lány egy sziszegéshez hasonló hangot hallatott.

- Ne most játssz kígyósat, kérlek! - jegyezte meg Hannah, aki jól mulatott barátnője szenvedésén.

- Bunkó - érkezett a felelet, utána pedig csönd, amely nagyjából három másodpercig tartott, majd következett a röhögőgörcs, egészen addig, ameddig valaki más hangját is meghallották.

- Ne, ez biztos, hogy Pringle! Lőttek az egész estének! - bosszankodott Stephanie.

- Shhh, talán nem vesz észre minket. Egyébként is, ez egy lányhang volt - próbálta menteni a menthetetlent Hannah. Hirtelen lépteket hallottak. Az alak közeledett, ez biztos volt.

***

Még négy lépés...
Három...
Kettő... és az ismeretlen befordult arra a folyosóra, ahol a lányok bujkáltak. Lassú, kimért lépteiből Hannah arra következtetett, hogy ő sem teljesen szabályosan tartózkodott itt. Az még nem is rossz - gondolkodott magában a lány. - Ha diák, akkor lehet, hogy nem árul be minket.

- Szerinted elment? - kérdezte Fanny.

- Igen, úgy hallom - jött a válasz. Pechükre, de nem volt igaza.

- Van itt valaki? - suttogott az idegen, és elmormolt egy Lumos-t. A pálca fényénél viszont ragyogóan láthatta a két alakot, akik a faragott kőfalba próbáltak meg beolvadni, sikertelenül. - Hannah? - pillantotta meg háztársát a lány - Te vagy az? - Hannah szívéről egy kéttonnás kő esett le. Gwen egy igazi vagány csaj, aki minden őrültségben benne van, így már szinte biztos, hogy megússzák.

- Szia, Gwenna! Mi járatban? - tette fel a lehető legbugyutább kérdést Hannah. Köztudott, hogy aki éjszaka kóborol a kastélyban, az vagy bátor, vagy éhes. Esetleg mindkettő.

- A konyha felé tartok, viszont nem tudom, hogy lehet bejutni. Téged hogy hívnak? Nem láttalak még - mutatott a szőkére.

- Stephanie vagyok, Stephanie Fortem. Nem köpsz be minket? - szólalt meg a lány, és levette fejéről a vázát, ami alatt elbújt.

- Gwenna Sword, szolgálatodra. Dehogy, csak segítsetek nasit szerezni, és bármit is terveztek, el lesz nézve!

- Mi is arrafelé igyekeztünk, kisebb-nagyobb sikerrel - szólt közbe a szivárványos, egy mérges pillantást vetve Fannyra. Hannah kimászott egy mellszobor mögül, Stephanie pedig elhagyta az oszlopot, ami eddig a láthatatlanságot nyújtotta neki - vagy legalábbis azt hitte.

***

A három lány már visszafelé sétált a konyháról, megpakolva temérdek finomsággal, amikor Hannah úgy érezte, illene felajánlania, hogy a megszerzett zsákmányt az ő kis odújában fogyasszák el. Ez aztán így is történt, viszont azzal nem számoltak, hogy azon a folyosórészen, ahová mentek nincsenek ablakok és semmi más sem, ami világíthatna nekik. Az egyetlen megoldás az volt, hogy előveszik a pálcáikat, és azt használják fel erre a célra. Egy pillanatba sem telt bele, hogy Gwenna leejtse a pálcáját. Hannah segítőkészen utána nyúlt, hogy felvegye, viszont arra, amit utána látott, nem volt felkészülve. A varázspálca markolatán egy ragyogó rubin fénylett.

 Hannah és Fanny elvonszolták Gwent a lakosztályig, majd kifaggatták mindenről. A színes hajú túlbuzgóságában még a dédanyja nevét is megkérdezte tőle. A két tapasztaltabb előkerítette Anát a Hollóhátból, aki nem volt túl boldog attól, hogy az éjszaka közepén keltették fel. De azért hajlandó volt eljönni a kastély másik oldalába.

Ugyanúgy összeérintették a pálcákat, melyek ezúttal sokkal jobban szikráztak, mint mikor még csak fele ennyi volt meg. Hannah leltárt tartott;

- Szivárvány, Hegyikristály, Smaragd, Rubin. Akkor mi maradt?

- A zafír és a citrin - felelt Stephanie a költői kérdésre.

- Pontosan. Gwenna? - szólította meg a legújabb tagot Hannah.

- Igen?

- Tudod mit jelent ez?

- Mármint micsoda? - értetlenkedett Gwen.

- Ez az egész. A pálcád, meg hogy beavattunk - Hannah kezdett fellelkesülni.

- Fogalmam sincs.

- Azt, hogy ez egy szövetség. A Kristályok Szövetsége - színpadias mondatát egyetértő bólogatás követte, és Hannah ekkor megértette; ez egy küldetés, amit be kell teljesíteniük.

Sziasztok! Drámai befejezés, mi? Remélem az lett belőle, mert úgy terveztem. Egyre több ember lesz a szövetség tagja, de vajon mi történik, ha az összes pálcát összeérintik? Nos, a válaszra még várni kell... *az ujjain számol* kb. három-négy fejezetet.

Phoebe