Hannah Sanctus és a Kristályok Szövetsége

2. fejezet 1. rész | Wingardium Leviosa 1. |

Hannah Sanctus Roxfortba költözése óta több mint tíz év telt el, nemsokára már az első évet kezdte. A lánynak saját, a klubhelyiségekhez hasonló kisebb lakosztálya volt, de az ideje nagy részét vagy valamelyik háznál, vagy kviddicsezéssel töltötte. Ahogy nőtt, úgy egyre több vele született dologra fény derült, például hogy a legtöbb varázslatot képes volt ilyen fiatalon, pálca nélkül végrehajtani, - a főbenjáró és más erősebb átkokat azért nem gyakoroltattak vele - valamint az is kiderült, hogy a lánynak nincsen állandó hajszíne. Bár azt említettem, hogy nem metamorfmágus, ami igaz is, de eléggé hasonlít hozzá. Hannah reggelente a szivárvány minden színében pompázó hajjal ébred, ez azonban egy nap alatt bármilyenre változhat. Annyiban különbözik a metamorfmágiától, hogy a lány nem maga koordinálja, hanem azok az események, amik aznap történnek vele, - példának okáért, ha rossz dolog, szomorúság éri, akkor a kék és a zöld árnyalatai maradnak, és a piros, valamint az egyéb vidám színek eltűnnek. Ha fordított a helyzet, nyílván fordítva történik mindez - és a szemszínét nem tudja változtatni.

1971. augusztus 12-e egy nagyon különleges nap volt Hannahnak. Nem csak azért, mert aznap volt a lány születésnapja, hanem mert végre elmehetett az Abszol útra vásárolni. Hagriddal mentek, ami a lány számára csak a hab volt a torta tetején, hiszen köztudottan imádta a vadőrt. Nála jobban talán csak McGalagony professzort szerette. A kis páros belépett a Foltozott Üstbe. Hannah ott furcsábbnál furcsább alakokkal találkozott, páran még sugdolózni is kezdtek:
- Hé, figyelj! Nézd, ott! Az nem az a szivárványos csaj? - kérdezte egy nem túl bizalomgerjesztő, eléggé ittas állapotban lévő fazon a hasonlóan érdekes külsejű szomszédjának.
- De, asszem, az az - válaszolt vissza, majd eldőlt az asztalon.
Hagrid beszélt egy keveset a kocsmárossal, majd elindultak az Abszol utat rejtő téglafalhoz. Hagrid koppintott a téglákon, a fal szétnyílt, Hannah pedig igyekezett elkapni az állát, ami leesett.

A Roxfortnak mágikus aurája volt mindig is, ezt tudjuk. Egy embernek, aki ott élt csecsemőkorától fogva, nem kéne, hogy ennyire elkápráztassa a varázslóutca. Ezt is tudjuk. Úgy tűnt azonban, Hannah ezt nem tudta, vagy csak nem érdekelte, ugyanis a lányból nem igazán lehetett egy ép–kéz-láb mondatot kicsikarni;
- Nos, Hannah, hová menjünk elsőnek? - kérdezte Hagrid.
- Oda - válaszolt a lány, azonban nem nézett, és nem is mutatott egyetlen üzlet felé sem, így csak találgatni lehetett, valójában mit is szeretett volna. Megrázta a fejét, jelezve, hogy tudata visszatért az egyszerű földi halandók közé - Bocsánat, mit is kérdeztél?
- Semmit, nem lényeges. Szerintem menj el Ollivanderhez a pálcádért, én nemsokára jövök, rendben?
- Rendben! - mondta Hannah egy cinkos mosoly kíséretében. Azzal el is indult a pálcabolt felé.
- Jó reggelt, Mr. Ollivander - köszönt a lány.
- Áh, Hannah Sanctus, ha nem tévedek, ugye?
- Igen, én vagyok - válaszolt, de mire rövid mondatának végére ért, az idős varázsló már el is tűnt a polcok között. Hamarosan visszatért egy egyszerű kis dobozkával.
- Szilvafa, unikornisszőr, kilenc hüvelyk, nem rugalmas - vázolta az adatokat, majd az izgatott lány kezébe adta a varázseszközt. Hannah suhintott egyet, mire vagy száz pálcás doboz repült ki a helyéről. Ollivander elvette a varázspálcát a lánytól, és éppen nyúlt volna a sajátjáért, a lány azonban megelőzte:
- Vingardium Leviosa! - kiáltotta. A szikrák, amik a lány kezéből jöttek elérték a dobozokat, mire azok engedtek az irányításnak. Szép lassan mindegyik visszalebegett eredeti helyére.
- Ezt hogy csinálta? - kérdezte Ollivander, miközben a szemét törölgette, hátha hallucinál.
- Így születtem - válaszolt a lány, miközben halkan nevetett. Nagyon szerette az emberek reakcióját látni, miközben ilyen varázslatokat hajt végre. A varázsló visszament a polcok közé, majd egy következő dobozt adott a lánynak.
- Vadgesztenyefa, tizenkét hüvelyk, sárkányszívizomhúr, enyhén rugalmas. Hannah suhintott egyet, és bár a dobozok a helyükön maradtak, az ablak megadta magát. Az ifjú boszorkány egy suhintással, valamint egy Reparo-val elintézte a dolgot. Egy órával és két hatalmas kupac kipróbált pálcával később ott tartottak, hogy ugyan Hannahnak még mindig nem volt pálcája, de az életkedve és a türelme is fogytán volt (utóbbi kettőt az jelezte, hogy a pulton könyökölve támasztotta a fejét, miközben egy vázát táncoltatott a Reggeli Próféta egyik számával. Ez eleinte érdekes és vicces volt, de miután a két elvarázsolt tárgy már legalább fél órája lassúzott, Hannah eléggé megunta. A következő elfoglaltsága az volt, hogy megszámolta az eddig kipróbált pálcákat. Éppen a harminchetediknél tartott, mikor Ollivander újból visszatért, ezúttal egy ízlésesen aranyozott dobozzal a kezében. Hannah már várta a szokásos szöveget a pálca tulajdonságairól, így mikor az idős mágus nem szólt semmit, csak átadta a dobozt, eléggé kérdőn nézett rá, ami a pálcaboltosnak is feltűnt:
- Na, gyerünk, csak próbáld ki. Kíváncsi vagyok erre - mondta a férfi. Hannah megrántotta a vállát, és kinyitotta a dobozt. Olyan pálcát azonban még életében nem látott, mint az volt. Gyorsan kikapta a dobozából, majd suhintott vele. Hirtelen olyan melegség áradt szét a testében, amilyet még életében nem tapasztalt. Ollivander elkezdett magában hümmögni, közben hol a pálcára, hol a lányra nézett, ami Hannahnak is feltűnt:
- Valami baj van, uram?
- Nem, nincsen. Csak, tudod Hannah, ez egy nagyon különleges varázseszköz. 

Sziasztok! Visszatért közétek a köcsög, aki megint a legjobb résznél fejezte be😂. Na, de komolyra fordítva a szót, EZ LETT ÉLETEM LEGHOSSZABB RÉSZE! Több, mint 800 szó, és szerintem elég érdekes is. Valószínűleg holnap folytatom, de nem ígérek semmit! Szép estét mindenkinek!

Phoebe