Hannah Sanctus és a Kristályok Szövetsége

3. fejezet 1. rész |A Roxfort expressz|

Az a két hét, ami az iskola kezdetéig hátra volt nagyon hamar eltelt. Hannah általában egy tankönyvvel kiült Florean Fortescue Fagylaltszalonjának teraszára három gombóc fagyival.
Mire egyet pislogott, már a King's Crossnál a kilences és a tízes vágánynál állt a peronon. Bár hitt abban, hogy nem lesz ütközés, azért a szemét becsukva futott a falnak. Hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor már a másik oldalon állt. Hannah végigmérte lila szemeivel a gyönyörű piros vonatot, mikor hirtelen megszólalt a Roxfort Expressz sípja, jelezve, hogy hamarosan indulnak. Hannah felszállt, majd keresett egy üres kupét, de a folyosón a nagy igyekezetben neki futott egy szőke lány:

- Jaj, nagyon sajnálom, ne haragudj - mondta, miközben még mindig a földön ült.

- Semmi baj, ugyan, én sajnálom - felelt barátságosan Hannah, miközben kezet nyújtott, hogy felsegítse. A lány most felnézett rá, miközben elfogadta a segítséget.

- Te vagy Hannah Sanctus? - kérdezte félénken, mintha Hannah olyan ijesztő lenne.

- Igen, én vagyok. Találtál már kupét magadnak? - kérdezett Hannah.

- Nem, még keresek.

- Akkor gyere, nem akarok unatkozni - ajánlotta Hannah, mire a lány elindult utána.
Nem sokkal később találtak is egy üres fülkét. Beültek, majd Hannah beszélgetést kezdeményezett:

- Szóval, hogy hívnak? Mert, hogy te ismersz engem, de én nem téged.

- Stephanie vagyok. Stephanie Fortem.

- Örvendek Stephanie, engem már minden bizonyára ismersz. Hogy szólíthatlak?

- Stephanie, Fanny vagy Steph. Amelyik tetszik.

- Rendben, akkor Fanny. De várjunk csak, Fortem, Fortem... Valahol hallottam már ezt a nevet. Ki az apád?

- Alexander Fortem - felelt kényszeresen Stephanie - utálom.

- Hallottam már róla, de nem sok jót.

- Most éppen az Azkabanban van, de nem bánom - rántotta meg üres tekintettel vállát a szőke lány. Hannah tudta, hogy valami másról kell kérdezni, mert ez a beszélgetés kezdett nem jó irányba haladni.

- Fanny, te melyik házba szeretnél kerülni - próbált terelni Hannah. Újabb vállrángatás. Hannah lassan úgy érezte, nem tud jót kérdezni.

- Anyám Black, apám Fortem. Úgyis a Mardekár lesz.

- Én nem tudom. Igazából amióta az eszemet tudom, tudni akartam a házamat, de sosem tehettem a fejemre a Teszlek Süveget.

- Szóval, te tényleg Roxfortban laksz? - élénkült fel egy kicsit Fanny.

- Hát, igen.

- És valóban olyan szép a kastély, ahogy azt mondják?

- Gyönyörű szép, én imádom.

Nem sokkal később megérkezett a büfés boszorkány, akitől Hannah és Fanny rengeteg édességet vásároltak. Egy ideig csak csöndben ültek, míg végül a szőke lány szólalt meg először;

- Hannah?

- Igen?

- Igaz, hogy te tényleg tudsz pálca nélkül varázsolni? - kérdezte, mire Hannah elmosolyodott.

- Invito csokibéka! - kiáltotta, és az édesség a tenyerébe repült. Stephanie csodálkozva nézett rá.

- Ez... Ez nagyon király! Mikor tanuljuk?

- Ha jól emlékszem negyedikben. Vagy ötödikben? De ha gondolod, megtaníthatom majd - ajánlotta Hannah - te tudsz valamilyen varázslatot?

- Hát, próbáltam már párat, de nem nagyon jöttek össze.

- Akkor tanítsak neked pár olyat, amik bűbájtanon az első napokban lesznek? Nagyon menő lesz úgy beülni az órára, hogy már kívülről fújod őket!

- Megtennéd?

- Persze! Na, vedd elő a pálcád! - Adta ki a feladatot Hannah, azonban arra nem számított, hogy milyen pálcával találja szembe magát. A pálca gyönyörűen volt faragva, fentről lefelé apró ékkövek díszítették. A végén viszont egy ragyogó zöld kristály volt, hasonlóan Hannahéhoz.

- De hiszen ez a... a Smaragd-pálca! - lepődött meg a lány.

- Igen az. Honnan tudtad? - kérdezte, mire Hannah elővette a saját pálcáját. Fanny egy szótlanul ült, szemével hol az egyik, hol a másik pálcát nézte, majd egy idő után megszólalt;

- Így már sok minden világos. - tűnődött el, majd vidámabb hangsúlyra váltott - Na, akkor mutatsz varázslatokat?

- Természetesen! - mondta Hannah. A lányok egyszerre emelték fel a pálcájukat, mire a két varázseszköz végén egy-egy apró szikra jelent meg. A szikrák egy ideig világítottak, majd mikor a két pálcát távolabb vitték egymástól, azok eltűntek. A két lány egy ideig kidülledt szemekkel bámult egymásra, utána Hannah hangosan kezdett el gondolkodni;

- Ha a Kristálypálcákat közel tartjuk egymáshoz, egy kapocs jön létre köztük, amiről fogalmunk sincs, hogy mit csinál, ami azt jelenti, - tartott egy kisebb hatásszünetet - hogy ki kell deríteni, hány ilyen pálca van, és fel kell kutatni őket. Nem? - hadarta el a végét.

- De, azt hiszem - felelt nem egészen magabiztosan.

- Segítesz? - a kérdés meglepte Fannyt.

- Mi? Mármint hogy mi keressük meg? Hannah ez őrültség, inkább szóljunk Dumbledorenak!

- Jaj, ugyan! Valahol biztos megtaláljuk!

- És ha nincsen leírva? Vagy ha nem minden pálca Ollivandernél van? Vagy a Föld másik felén van a többi? Vagy ha... - kezdte volna, de Hannah félbeszakította.

- Jaj, már! Nem azt mondtam, hogy elgyalogolunk az Antarktiszra! Csak keressünk valami erről szóló könyvet. Benne vagy? - nyújtotta tenyerét a lánynak. A két pálca, mondhatni életre kelt. Hannah pálcája felemelkedett, és először fehéres, majd színes szikrákat kezdett szórni, ebbe kapcsolódott bele Fannyé, amelyből levélzöld fény áradt ki.

- Legyen! - csapott bele Hannah jobb kezébe. Végül úgy döntöttek, hogy az első roxfortos hetükön majd összeegyeztetnek egy könyvtárlátogatást, addig pedig hanyagolják a dolgot. Így tanulta meg Stephanie az első pár hét összes tudnivalóját.

Ezután az állatokról volt szó. Kiderült, hogy Fannynak van egy gyöngybaglya, Pearl. Az út hamar eltelt, főleg miután Stephanie is feloldódott, így percekkel később - legalábbis nekik csak annyinak tűnt - meg is érkeztek a roxsmortsi vasútállomáshoz. A vonatról leszállva Hagrid várta őket:

- Elsősök! Ide hozzám! - kiáltott az óriás. A sok talárba öltözött kisgólya szaporán felsorakozott mögé. Sétáltak egy kicsit, aztán megérkeztek a csónakokhoz. Hannah, Stephanie, egy vörös hajú elsős kislány és egy fekete hajú kisfiú ültek egy csónakban. Kevés siklás után meglátták a száztornyú Roxfortot. Az iskola így este még szebb volt, mint egyébként. Kiszálltak a csónakokból, és Hagrid odavezette a kis csoportot egy smaragdzöld talárba öltözött, szigorú tekintetű idősebb nőhöz:

- McGalagony professzor, meghoztam az elsősöket!

- Rendben Hagrid, köszönöm - mondta McGalagony. A következő mondata azonban a gólyáknak szólt - Most bekísérem magukat a Nagyterembe, ahol várják majd a beosztási ceremóniát. A Roxfortban a Griffendél, a Mardekár, a Hugrabug és a Hollóhát ház működik, e házak valamelyikébe fogják beosztani önöket. Megkérek mindenkit - nézett szigorúan két vihorászó gyerek felé - hogy a beosztásuk teljes ideje alatt maradjanak csendben. Mehetünk - azzal megfordult, és elindult az elsősökkel.

A gólyák megálltak a négy asztal előtt. McGalagony kihozott egy háromlábú széket, rajta egy réges-régi, kopott fejfedővel. A süvegnek egy szakadása szétnyílt, majd dalolni kezdett.

Sziasztok! Elkezdtem jobban tördelni a fejezeteket, és igaz, hogy így nem lesz olyan hosszú, de nem érdekel. Egy könyvet sem a borítója, sem a terjedelme alapján nem szabad elítélni. Szerintem holnap este felkerülnek még a maradék részek is, és akkor visszakapjátok a Miért? - et (bár nem tudom, hogy ennek rajtam kívül ki örül XD [laptopon nem tudok emojikat írni :(] )

Phoebe