Hannah Sanctus és a Kristályok Szövetsége

2. fejezet 2. rész | Wingardium Leviosa 2. |

- Ez a pálca nem más, mint a Szivárványpálca - mondta Ollivander, de Hannah csak értetlenül pislogott rá. - Egy nagyon különleges szivárványkristály van benne, olyan, amit varázspálcába ezelőtt még soha nem használtak - sőt, senki nem is látott még. A fája cseresznyefa, de amint bele lett rakva a kristályt, mintha átlátszóvá vált volna. - Hannahnak ebben a pillanatban bevillant pár részlet egy könyvből, amit még pár éve olvasott. Abban írták le ezeket az adatokat, amiket az idős pálcakészítő egy perccel ezelőtt mondott el. Mire a lány befejezte az elmélkedést, Ollivander folytatta:

- Tíz és háromnegyed hüvelykes pálca, és tudod mik a legkülönlegesebb tulajdonságai? - kérdezte a varázsló Hannaht.

- Ez a pálca erősebb a Bodzapálcánál - mondta a lány.

- Pontosan! És mi következik ebből? - kérdezett újat Ollivander.

- Nem tudom - hát igen, az eszével és a memóriájával minden rendben volt, de a logikája az nem egyszer hagyta már cserben.

- A Bodza pálca a legenda szerint a Haláltól van. - hangsúlyozta ki a legenda szót - Azt, hogy ez mennyire igaz, senki nem tudja. Viszont a tényen, miszerint a Bodzapálca egyike a legerősebb pálcáknak, nem változtat. Ezt a varázspálcát hitték a legerősebbnek, ami igaz is volt egészen addig, amíg meg nem lettek alkotva a Kristálypálcák - magyarázta a mágus, azonban Hannah megint csak értetlenül pislogott rá.

- Kristálypálcák? Több ilyen varázspálca is van?

- Igen van, de ezt neked nem igazán kéne tudnod.

- Rendben, akkor nem tudok semmit mostantól - mondta Hannah beleegyezésképp.

- Na de nem is ez a lényeg. Csak viszonyításképpen, ha a Bodza pálca a második legerősebb pálca a világon, és azzal könnyűszerrel lehet győzni például párbajokban, a Kristálypálcák bármelyike elég erős ahhoz, hogy egy egyszerű pajzsbűbájjal ki lehessen védeni a gyilkos átkot - fejtette ki az idős varázsló. Hannah egy kicsit megijedt. Vajon miért pont őt választotta egy ilyen nagy képességű pálca? Nem nagyon szeretett volna olyan élethelyzetbe kerülni, hogy ki kelljen védenie egy gyilkos átkot. Hirtelen megborzongott. Eszébe jutottak a szülei, hogy hogyan haltak meg. Bár nem látta személyesen, ráadásul még kicsi is volt, sokszor kérdezett rá, hogy mi történt valójában.

Lassan kezdett összeállni a fejében a kép. Itt van a kezében a világ egy fantasztikus varázspálcáinak egyike. Egy olyan varázseszköz, amit a legtöbb ember még csak nem is láthat egész életében. És ez a pálca történetesen őt választotta. Kifizette, megköszönte Ollivandernek a segítséget, majd egy fülig érő vigyorral az arcán indult volna ki, ha a pálcakészítő nem szól utána:

- Hannah, és még valami!

- Igen?

- Ha kérhetném, ne sok embernek beszélj a pálcádról. Épp elég, ha a tanórákon látják majd.

- Rendben, nem fogok! Viszontlátásra, Mr. Ollivander! - mondta, majd kiszökdelt az üzletből. Körbenézett az emberekkel teli úton, majd hamarosan meg is találta azt, akit keresett; Hagrid jó pár, messziről beazonosíthatatlan dologgal a karján állt és nézelődött, valószínűleg Hannaht kereste. A lány elindult a vadőr felé, aki időközben megpillantotta útitársát. Összetalálkoztak, majd lehúzódtak egy bolt kirakata mellé, ugyanis Hannaht nem egy ember lökte fel majdnem. Pár pillanattal később már Hagrid tartott 'termékbemutatót', valamint faggatni kezdte a lányt:

-Á, szervusz Hannah, megvan a pálcád?

- Igen, megvan - válaszolt a lány szűkszavúan. Bízott Hagridban, de Ollivander megkérte, hogy ne nagyon mutogassa a varázseszközt, ezért inkább terelte a témát - Mik vannak nálad?

A vadőr felemelt egy kalitkát, amiben egy gyönyörű hóbagoly ült békésen.

- Ő az enyém? - kérdezte meglepetten.

- Persze, hiszen ki másé lenne. Mi lesz a neve?

- Hím vagy nőstény?

- Nőstény.

- Hmm... Nem tudom. Legyen, mondjuk - gondolkozott, szemét végig a meseszép állaton tartva - Angel.

- Nagyon szép név. Na de, hol is tartottam? Ó igen! Ezek az elsőéves könyvek, bár nem mintha nagy szükséged lenne rájuk - mosolyodott el Hagrid, majd folytatta - az üvegfiolaszettet, a teleszkópot, az ónüstöt és a rézmérleget már beszereztem, így csak a talárok és az egyéb ruhák maradtak. - ért a lista végére - Valamint, tekintve, hogy ma van a tizenegyedik születésnapod, van egy kis meglepetésem, de szó szerint - mondta, majd egy kicsi, rácsos ketreckét vett elő. A ketrecben egy valóban aprócska, fekete-fehér kölyök nyuszi volt, aki hirtelen felriadt. Hannah elérzékenyülten törölt ki egy könnycseppet a szeméből, mindig is a nyuszik voltak a gyengéi - kisfiú, két hónapos. Találj ki neki valami nevet.

- Hát, rendben! Mi legyen a neved te kis aranyos? - gügyögött a nyuszinak, aki odaugrott a rácshoz. Nem sokkal később Hannaht éktelen röhögőgörcs kapta el.

- Mi olyan vicces? - kérdezte Hagrid.

- Kitaláltam a tökéletes nevet - nevetett még mindig a lány.

- És, mi az?

- Sir Mock - innentől a vadőr sem bírta ki nevetés nélkül.

Nem sokkal később már Madam Malkin Talárszabászatánál álltak. Hannah bement, és szerencséjére nem volt előtte senki, ami iskolakezdés előtt eléggé szokatlan. Nagyjából fél órával és megannyi tűszúrással később a lány három talárral a kezében jött ki.

- Na, akkor minden megvan? - kérdezte Hagrid.

- Szerintem igen, de nálad van a lista - emlékeztette Hannah.

- Ja, tényleg! - csapott a homlokára, majd előszedte a szükséges felszereléseket tartalmazó kis pergament - Aszongya', ez megvan, ez is, ezt összeszedtem, a pálcád megvan, ugye?

- Meg.

- Akkor mehetünk is!

- Hova megyünk? - értetlenkedett a lány.

- Jaa persze! Elfelejtettem - csapott megint a homlokára lapátkezével. - Dumbledore professzor úgy döntött, vegyél ki egy szobát a Foltozott Üstben, és ugyanúgy utazz a Roxfort Expresszen, mint minden diák.

- Ó értem, rendben. És mondd meg Dumbledore professzornak, hogy köszönöm!

- Átadom. Akkor én megyek is. A szobát gondolom, elintézed egyedül is - mondta, majd elindult vissza.

- Ez csak természetes - biccentett, és ő is a kocsma felé vette az irányt. Bent megbeszélte Tommal, a kocsmárossal a foglalást, és felköltözött a szobájába. Nem volt túl nagy, de acélnak megfelelt, és Hannah már előre tudta, hogy úgyis az Abszol úton fogja tölteni napjait.

Sziasztok! Na végre ezzel is megvolnék, átjavítottam és újraírtan, szerintem így sokkal jobb.

Végül pedig pár tény a sztoriról (a legtöbb Stephanie-hoz kötődik)

1. A Sanctus név latinul szivárványt és szellemet is jelent

2. Stephanie vezetékneve eredetileg Crallew lett volna, de a hasonlóság miatt Carrowék nevével elvetettem az ötletet.

3. Stephanie szülei kapcsán rengeteg logikai bakit írtam meg: eredetileg Andromeda lett volna az édesanyja, Ted a nevelőapja és Nymphadora a féltestvére.

4. Stephanie édesanyja, Cassiopeia Black testvére Orion Blacknek, így Sirius/Regulus és Fanny unokatestvérek

+1 funfact. A hetedik kötet epilógusát előbb tudtam, mint az első tetőpontját

Ennyi lettem volna mára, nem ígérem a következő rész időpontját, mert úgysem tudom betartani😊

Phoebe