Percy Jackson történetek

Mindig Melleted

Egy fiatal fiú oldalra fordult az ágyában, ami valószínűleg 100. alkalommal történt aznap este.
A világoskék lepedők összekuszálódtak a lábai és a dereka körül, az éjszakai ingét pedig izzadás áztatta el. Hollófürtjeit a szokásosnál jobban összezavarták, és a szeme alatt sötét karikák huzodtak. Ez a fiú nem volt más, mint Percy Jackson, Poseidon fia. Éjfél elmúlt, és a fiú felsóhajtott, amikor rájött erre a tényre. Az órájára pillantott ami az éjjeliszekrény lett elhelyezve. Újra megpróbálta lehunyni a szemét, remélve, hogy végre alhat, és közben érezte, hogy az egész nap érzett ismerős égő érzés még egyszer megrohamozza a szemét. Felnyögött, a hátára fordult, és azonnal elkapta a nedves, bordatörő köhögés, valamint a szédülés hulláma. Összerándult, amikor a köhögés irritálta torokfájását. Egész nap nem érezte jól magát, bár jól teljesített a vívó óráján, mivel egy 14 éves, gátlás nélküli lány alapvetően csak a fenekét ostorozta. Estére rosszabbodott a helyzet. A köhögés újabb sorozata ismét utat tört magának a mellkasából, és irritációtól és fájdalomtól felnyögött, amikor a köhögés véget ért. Nem hozott gyógyszert a halandó világból. Megkönnyebbülten, halkan felsóhajtott, amikor néhány könny kicsordult a szeméből, ami enyhítette az ingerlékeny égést. Kétségbeesetten kívánta, hogy itt legyen az anyja, vigyázzon rá, mint mindig. Kék cukorkát hozott neki, amikor beteg volt, és hagyta, hogy egész nap a tévé előtt pihenjen, és filmeket nézzen. Még apját is hiányolta; bár soha nem hangoztatná nyíltan ezeket a vágyakat senkinek, még Grovernek sem. Aztán hirtelen halk csoszogás hallatszott a kabinjából.

- Perseus. - morcos hang szólalt meg, de furcsa módon aggályos volt. Percy elmosolyodott, és megfordult a másik oldalán, hogy tiszta képet kapjon Poseidonról. Látta apja, zöld szemeit, fekete haját, lebarnult bőrét. Apja külseje szinte pontosan olyan, mint az övé. A tenger istene halkan felnevetett, és a kis matrac szélére térdelt. Végigfuttatta érdes kezét Percy haján, a homloka aggodalom miatt gyűrődött össze. Percy lehunyta a szemét az ismerős érzésre, és nyugodtabbnak érezte magát, mint azt egész éjszaka érezte.

-Apa, mit csinálsz? Nem kellene itt lenned ... Tudod Zeus törvényét...- Poseidon mosolygott Percyre az utolsó mondata után.

-Zeust elkárhozztatják a törvényei. Minden haragját elviselném, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jól vagy-e, amikor senki más nem vigyáz rád.

-De jól vagyok! Csak ...- Percy mondatát ekkor egy sor gonosz köhögés szakította félbe. Poseidon szemöldöke nézeteltérés miatt felhúzódott, amikor Percyt saját hazugsága köhögési rohamán keresztül mutata meg magát. Amint végzett, elővigyázatosan felnézett apjára, szégyellős mosollyal, és ideges módon, vigyorogva vakargatni kezdte a tarkóját.

-Sokkal rosszabbul hangzik, mint amilyen! Esküszöm!- Poszeidón kuncogott fia makacs kísérletei miatt, hogy leplezzék betegségét. - 14 leszek nem sokára, jól vagyok.

-Nem, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan rossz, mint amilyennek hangzik. - Poszeidon nem is reagált Percy utolsó mondatára. - Nincs szükség arra, hogy bizonyítsa  nekem, fiam. Tudom, hogy erős és bátor vagy, és azt is, hogy arany szíved van.
Soha nem kell rejtegetned előlem semmit, bár nem hiszem, hogy ezt megtehetnéd, hiszen amilyen gyakran csak tudok figyelek rád. Örökké szeretni foglak, és mindent megteszek a biztonságod érdekében. - Percy rámosolygott az apjára, és szóra nyitotta a száját, de félbeszakította, amikor meghallotta, hogy a mennydörgés dühös hangja dübörög a távolban, és néhány másodperc múlva fényvillanás halad át az égen.

- Ah, látom, hogy Zeusz sokat használ abból a csinos mestercsavarból, amelyet vissza vittél neki. - Percy idegesen pillantott az apjára.

- Tudja, hogy megsérted a törvényét, nem igaz? Nagyon őrültnek tűnik - Poseidon kuncogott, és hátrapillantott az ég felé.

-Talán, de nem hiszem, hogy bármit megtesz azért, hogy elzavarjon. Csak indulatokat kavar, amiben nagyon jó. Én továbbra is kitartok azon meggyőződésem mellett, hogy a színház isteneként jobban járt volna. - kacsintott Percy-re, Percy pedig örömmel nevetett, amikor apja tréfálkozott Olümposz hatalmas urával.

Poseidon nehéz kezét Percy homlokára tette, és rémülten elfintorodott az erős hőségtől, amelyet a tenyerén érzett. Újra dörgés és villámlás következett, de ezúttal közelebb.

- Szeretnék adni neked valamit. - szólt az isten.
Percy tágra nyílt szemmel pillantott az apjára. Eddig csak 1 dolgot kapott tőle. Árapályt.
Poseidon a zsebébe nyúlt és elővett egy világoszöld ceruzát, és fia kezébe tette. Percy kíváncsian forgatta, hiszen már rég megtanulta, hogy ne ítéljen meg egy könyvet a borítója alapján, amikor toll formájában Árapályt kapta.

- Mi az apa? - Poseidon nevetett a fia kérdésén.

- Azt hittem, hogy a halandó iskolákban legalább megtanították, hogyan lehet azonosítani egy ceruzát Percy. - Percy lesütötte a szemét.

- Természetesen tudom, hogy néz ki egy ceruza! Csak tudni akarom, milyen rejtélyes erőkkel bír ez a ceruza. Túl jól ismerlek, apa, nem adnál nekem egy közönséges ceruzát. - Poseidon elmosolyodott fia őszinteségén.

-A ceruza tudja, hogy te vagy a tenger fia, és parancsra ez pajzssá válik. Csak annyit kell tennie, hogy megidézed. - Poseidon kivette Percy kezéből a ceruzát, hogy megmutassa neki, és felállt az ágyról.

- Aspido! - kiáltotta Poszeidón az íróeszközhöz, az ártalmatlan kinézetű ceruza azonnal széles, bronzpajzssá változott. Percy felült az ágyból, hogy közelebbről megnézhesse. Percy csodálkozva látta a faragványokat, az elülső részét díszítő ezüst háromágú szigony közepén volt. Körülötte Percy eddigi kalandjai lettek vésve. De ezek az ábrák mozogtak is. Percy látta ahogy megjekenik a feje fölött a szigony, ahogy küldetésen van Annabethtel és Groverrel. Gyorsan változtak és mind mozogtak. Ámulva nézte. Az aljára, a pajsz szélén apró aláírás volt ógörögül: Poszeidon.

- Ezt nekem készítetted, apa? - Percy felnézett az apjára. Poseidon büszkén vigyorgott ügyes munkáján.

- Természetesen rajtam kívül senki más nem készíthetett ilyen remek minőségű pajzsot. Még Athéné sem, Miss Hisztéria. - Percy elmosolyodott apja sértésén. Annabeth hiszti rohamot kapott volna, ha tudja hogy hívja az apja az anyját.

- Aspido. - A gyönyörű pajzs visszatért ceruza formájába, amelyet Poseidon visszaadott Percynek.

-Ez a pajzs megvéd téged mindenektől. Magas esés, láva, golyók, kardok és még ... - de Percy félbeszakította.

-Villám.- Poseidon mosolygott fia gyors válaszán, majd lehajolt, hogy még egyszer összeborzolja a haját.

- Ott a pont fiam. Ki hitte volna, hogy ilyen okos gyereket csinálhatok ... - Percy kissé lesütötte a szemét apja anyja iránt érzett vonzalmára, de ennek ellenére elmosolyodott.

- Tudod, hogy anya segített, igaz? - Poszeidónból nevetés tört ki.

-Ismét igazad van. Szerencsém, hogy találtam egy olyan kedves nőt, mint az édesanyád. Á, ő...- Poseidon visszaemlékezett Sally Jacksonra és szépségére, de oldalra pillantott a fiára, kissé megbetegedettnek tűnt az anyja és az apja gondolatára. Tehát Poseidon úgy döntött, hogy akkor és ott befejezi a beszélgetést. - De ez a történet egy másik időre szól. Most Percy, jót tenne egy kis alvás neked.

Poseidon odahúzott egy széket Percy ágyához, és még egyszer elkezdte simogatni a fia haját, elmosolyodott azokon az emlékeken, amikor először látta a fiát csak egy apró csecsemőként.

-Mindig tudd, hogy melletted leszek Percy, még akkor is, ha nem láthatsz. A fiam vagy, és senki sem érdemelne ilyen látványos pajzsot.  Zeusz nem árthat neked amig melletted van a pajzsom. - Percy ellazult, és érezte, hogy a szemei ​​leragadnak. Hamar álmomba merült. Poszeidon csak nézte egy ideig. Percy különleges volt. Az isten szíve majd megszakadt amikor fel kellett állnia és ott hagynia őt. Félt. Nem akarta elvesziteni. De hitt benne hogy a fia - akármit is mond a profecia - túléli.

1130 words