Dem jól tudta, mit jelent az a szimbólum a fiú hátán. Azon felül, hogy démoni mivoltáról árulkodott, azt is egyértelművé tette számára, hogy nem is egy akármilyen démonnal, hanem egy Elit démonnal van dolga. Az alapján, amennyire ismerte a rangsorolási rendszerüket, legalábbis meggyőződése volt, hogy a jel elég magas rangra utal az „emberies" démonok között. Dem tekintete ezután, a fiú hátába szúrt tőrön állapodott meg.
Így már érthető volt, hogy az hogyan került ilyen helyzetbe. Nem egy senkiről volt szó. Valakinél valószínűleg kihúzhatta a gyufát, bár az sem kizárt, hogy ez épp fordítva történt, csak végül számára sült el rosszul. Ezeknél a démonoknál sosem lehet tudni...
Nehéz döntés előtt állt. Mivel egy Elit démonról volt szó, tudta, hogy nem okos dolog beleavatkozni a helyzetbe, ám a kíváncsisága nem hagyta nyugodni. Mi van, ha valaki más találja meg? Mi van, ha az a valaki azzal, hogy szabadjára engedi, valami még soha nem látott rontást hoz a világra? Mi van, ha épp ő fogja ezt tenni? Egy ilyen döntést nem hamarkodhatott el...
A következő pillanatban már mindkét kezével a tőrt markolta. Nagy erővel rántott rajta egyet, azonban a tőr nem mozdult. Még egyszer megpróbálta, de a következő próba is siker nélkül zárult. Ezután mély levegőt vett. Az ezt követő próba már jóval elszántabb volt, de még ez sem vezetett sikerre. Némi idővel és temérdek káromkodással később, testileg és szellemileg is a célra hangolódva, az erőlködés helyett mély koncentrációba merült, majd egyszerre egy villámcsapásszerű, görcsös fájdalom hasított végig az egész testében. Talán valóban belé is csapott egy, ezt akkor már nem tudta megállapítani; minden erejével azon volt, hogy felülkerekedjen a rettenetes fájdalmon. Minden egyes porcikája egyszerre kiáltott fel, s ezzel együtt, mintha az idő is megállt volna. Az elmúlni nem akaró pillanat örökre belevésődött a férfi emlékezetébe. Ám amilyen váratlanul jött, úgy is ért véget.
Csend volt. A környezete lassan ismét realizálódni kezdett körülötte, s eközben egy kellemes illat ütötte meg az orrát; finom fű és virágillat. Érezte, hogy süt rá a nap, és a levegő is valahogy könnyebb volt, mint korábban. Kinyitotta a szemét. Az első dolog, ami a szeme elé került, az nem volt más, mint a tőr, ami még mindig a fiú hátában foglalt helyet, és ő még mindig, akaratlanul is szorította azt. Azonban ahogyan látótere kitágult, úgy a szeme is elkerekedett. Nem a gödörben, de ami még fontosabb, már nem is a sivatag aranyló porának tengerében találta magát; ennél egy számára sokkal lét idegenebb helyen volt. Ez nem volt más, mint egy kertvárosi szomszédság. Egy barátságos kis utca, színes házak, melyek előtt ezer színben pompáztak a virágok, és fehér kerítések voltak mindenütt, amíg a szem ellát. Némelyik udvarban biciklik hada hevert egymás hegyén-hátán, a vizes fű illata terjengett a levegőben, a kerti locsolók hangos zaja pedig folyamatosan ott zakatolt az ember fülében. De nem volt bántó ez hang, sőt, meg volt a maga kellemes ritmusa. Ez volt a csendes, kertvárosi élet, maga a földi megnyugvás – a társadalmi együttlét eme mérsékelten belterjes formájával járó egyéb atrocitásokat leszámítva. De ami még biztosabb, hogy őt miden szépségének és ismerősségének ellenére minden zsigerében taszította ez az édeskés idill. De hát, ha valakit a száraz sivatag nevel és edz a mindennapokban, ez talán érthető.
Ha valaki látott már horrorfilmet, az azt is tudja, hogy az ilyen környékeken mindig akad egy ház, egy nagy, rémisztő, az előkertjében időtlen idők óta egy leszúrt eladó táblával díszelgő monstrum, mely egyben a város rettegett mítoszainak első számú alanya is. Ez a ház rendre elütött a város egyhangú, de barátságos összképétől, ami könnyen kiszúrhatóvá tette.
Dem akkor éppen ez előtt a ház előtt térdepelt. Ázott, korhadt deszkákból álló falaival, nyikorgó kerítésével, elszáradt gyepével mintha csak egy horrorfilm díszlete jelent volna meg előtte; egyedül, talán csak a viharfelhők hiányoztak. A ház régi építésű volt, egyszerű, nem túl giccses – leszámítva a homlokzatot, amely egy fából készült címerrel, azon pedig egy főnix, egy kentaur, és egy baziliszkusz robusztus, fenyegető alakjával volt díszítve.
ESTÁS LEYENDO
Motel a sivatagi úton - Desert cry
Acción"Miután a porfelhő elült, Dem pár lépést hátrált, le se véve a szemét a vele szemben álló fiúról, aki látszatra nem tűnt ugyan veszélyesnek, de kisugárzása hamar fenyegetővé vált. Kezét a háta mögé rejtve, lassan elkezdett egy láncot előcsúsztatni a...
