Huszonnegyedik fejezet.

77 8 0
                                    

Majd elaludtak mindketten egymásra dölve...

Eközben Csónakoséknál:
Csónakos elment mosdóba.
-Angi beszélhetünk? Kérdezte a Pásztor.
-Persze mond csak.Mondta Angi.
-Nagyon sajnálom ami történt és magam okolom hogy nem álítottam le őket hisz láttam mitcsináltak veletek...Mondta búsan a Pásztor.
-Jaj ezért ne magad okold légyszi! Nem a te hibád.
-Oké..
Majd Csónakos pont ekkor jött ki.
-Hát ti?
-Csak mondtam neki hogy sajnálom ami történt és hogy nem álítottam le őket.
-Én meg mondtam neki hogy ez nem az ő hibája.
-Igen nem a te hibád hanem az enyém! Mondta Csónakos.
-Baba ezt hogy érted? Kérdezte Angi.
-Mindig elengedtem őket és nem álítottam le őket. És nem elején még nem voltam melletted.
-Jaj istenem!Ne okoljátok magatokat,ez senkinek se a hibája. És Csónakos erőszakkal nem megyünk sokra tudod.
-Igen de megérdemelték volna! Egy nőre sose emelünk kezet.
-Hidd el az életbe vissza kapják kamatostúl! Létezik a karma.Mondta egyetértően a Pásztor.
-Igazad van!Mondták egyszerre Csónakos és Angi.
-Viszont szerintem ideje aludni! Mondta Csónakos.
Mind a hárman a nappaliba aludtak hogy ha baj lenne ott legyenek egymássnál.Csónakos és Angi össze ölelkezve aludtak el.

Eközben Hannáéknál:

-MI NEE! Ordította Hanna majd felkelt a rémálomból és elkezdte kapkodni a levegőt.
-Minden rendbe Hanna?Kérdezte álmos hangon Boka.
-I-i-igen aludjál csak...
Majd Boka vissza aludt de Hanna nem tudot az álom miatt.

A Pál utcai fiúk életeWhere stories live. Discover now