★[Haikyuu One Shots]★[2020]★

Tsutomu Goshiki × Reader

 Shiratorizawa. Itt kezdődött minden. Az iskola amibe mindenki a röplabda miatt jelentkezik. Én mindig is messzire elkerültem ezt a helyet, de az élet még is idesodort amit mostmár nem is bánok.

A szüleim sokat utaznak a munkájuk miatt. Sokszor hagynak otthon hetekre is, de a mostani más volt. Egy évre akartak elmenni és mivel nem hagyhattak otthon egy 16 éves lányt, ezért inkább nagypapámhoz küldtek Japán-ba. Tudtam, hogy így a Shiratorizawa nevű középiskolában fogom kezdeni az 1. évemet. A röplabda közel áll a szívemhez ezért nem bántam, hogy édes drága felmenőm a fiú röplabdacsapat edzője.

Reggel korán indultunk el. Fülemben zene szólt miközben az elhaladó tájat kémleltem. Szememet lecsuktam és próbáltam felkészülni az eljövő egy évre. Órák múlva meg is érkeztünk.

Az iskola hatalmas volt. Néztem a diákokat kik éppen szüneten voltak.                                                      -Wow...- apukám teljesen elámult. De nem ő volt az egyetlen. A bejárat felé vettük az irányt, majd az igazgatói irodába igyekeztünk. Egy kedves férfi fogadott minket. A szüleim beszélgetni kezdtek vele.

-Akkor szerintünk csak erről az egy évről lenne szó. -magyarázkodtak mind a ketten.                       
-Rendben van. De remélem az-az egy év is jól fog eltelni [Név] számára
-[Név] kedvesem. -fordult oda hozzám anyukám. -Kérlek keresd meg a röplabda csarnokot és köszönj Tanji Washijō-nak. -bólintottam, felkaptam táskám ami eddig jobb oldalamon hevert. Az odafele úton jobban megnézhettem az iskolát és az oda járó diákokat.

Megérkeztem a nagy teremhez. Már távolról hallottam a labdák pattanását és a cipők fülsüketítő csikorgását. Belépve rögtön megláttam akihez érkeztem. 

-Nagypapa!- köszöntem olyan hangosan, hogy rögtön mindenki felém kapta tekintetét. Az öregemberhez futottam és szorosan átöleltem. Még ha nem is kedveltem annyira sokat hozzá tett a mostani röplabdatudásomhoz, ami miatt nagyon tisztelem
-Te itt? - kérdezte miután befejeztem az ölelgetést
-Igen. Anyuék hamarabb utaznak el egy nappal. - arcomon látszódott, hogy nem vagyok-e miatt a legboldogabb de már megbarátkoztam a gondolattal. Közben mindenki kezdett közelebb jönni hozzánk.                                                                                                                                                                                   -Rendben, akkor be is mutatlak a csapatnak. Mutatkozzatok be az unokámnak fiúk, és mindenki normálisan viselkedjen vele. -mindenki bemutatkozott. Voltak furcsa kinézetű emberek de egyet kifejezetten megkedveltem.

Fekete haja és barna szemeit rögtön édesnek találtam. Érdekesre vágott frufruja még cukibbá tette kinézetét. Viselkedése gyerekes, de vannak céljai amiért küzd. Szóval az egész személye megfogott a fiúnak. Valójában az elején nem értettem miért érzem egyre furcsábban magam a közelében, de próbáltam nem foglalkozni a dologgal.

//////

Ez egy hónapja történt. Azóta mindenkivel egyre jobb lett a kapcsolatom, kivéve Wakatoshi kunnal de szerintem ő egyedül csak Tendou-val volt beszélő viszonyba. Nem hiába kezdtem el shippelni a két fiút. Az egészbe előszeretettel kapcsolódott be Semi is, aki végre visszavághatott a sok „Semi-Semi" -zés után Tendou-nak. Szóval lehet mondani minden jól alakul.

Bent gyakoroltam edzés után Shirabu-val mivel kikönyörögtem tőle, hogy adjon fel nekem.           
-Naa gyerünk már, nem lehetsz ennyire fáradt. -húztam szeretettel a feladó agyát.                             
-Ha te is edzenél velünk akkor te is elfáradnál. De mivel jó fej vagyok, feladok párat. -szorosan magamhoz öleltem. Az egy hónap alatt megszokták, hogy nálam a „szeretet" jele az ölelés formájában mutatkozik meg. Bár Goshiki-nál egyre jobban éreztem, hogy arcom egyre melegebb lesz mikor átölelem izmos testét. Az meg rá tesz egy lapáttal, hogy legtöbbször derekamnál ölel vissza.

Talán negyedik labdát üthettem el, mikor az ajtóban megjelent Ő. Kezében lévő törölközővel törölgette arcát

-Ti még itt? -jött közelebb hozzánk. A kezében levő tárgyat lehelyezte a padra.                                     
-Igen, [Név] megkért, hogy adjak fel neki párat. -végig a fekete hajút figyeltem. A transz állapotból Shirabu zökentett ki. -Hé, itt vagy? -megráztam fejemet és éreztem, hogy arcom halvány rózsaszín árnyalatot vesz fel.                                                                                                                          -Ja, igen igen! - kínosan felnevettem és egyik kezemet tarkómra helyeztem. -Csak kicsit elbambultam. -a szőkehajú arcán halvány mosoly jelent meg 
-Khmm...Én szerintem megyek. - kicsit oldalba lökött amivel jelezte, hogy most vagy soha. Szúrós pillantással néztem az elhaladó fiúra.                                                                                                                
-Akkor...- törte meg a csöndet Goshiki. -Hazakísérhetlek?...Persze csak ha nem zavarok meg...- kezdett el magyarázkodni amin egy jót kuncogtam
-Persze, és nem zavarsz. -mosolyogtam rá az egyik legkedvesebb mosolyommal. Elindultam a táskám felé míg ő felvette pulcsiját ami eddig karjában pihent. Megérkezdtem és egymás mellett indultunk el a hazafelé vezető útra. 

Szívem egyre hevesebben dobogott, amikor ujjaink néha-néha találkoztak.  Az út egy ideig csöndben telt. Tudtam mivel kezdeményezhetnék hosszú beszélgetést, ezért feltettem a kérdést ami miatt néha viccelődnek szegény fiún.                                                                                                                  

-Ugye jól tudom, hogy a Shiratorizawa ásza szeretnél lenni?! -érdeklődve néztem a fiúra akinek a mondatom után mintha valami felcsillant volna a szemében
-Igen! Nagyon szeretnék az lenni, igazából próbálok jobb lenni mint Wakatoshi, hogy kiérdemelhessem az ász  címet. -hangja tele volt elszántsággal és boldogsággal
-Szerintem most is megérdemelnéd...- hangom kicsit bizonytalan lett, bár tényleg így gondoltam
-TÉNYLEG? -felém fordult és kezeivel közrefogta arcomat. Szívem mintha ki akart volna ugrani a torkomon keresztül. Éreztem, hogy arcom pipacs vörössé válik. Barna szemeit az én [sz.sz] (pl.: zöldjeimbe) fúrta. Mire leesett neki mit is csinált, arca olyanná vált mint az enyém. tekintetét elkapta, és kezeivel elengette arcomat.   

-Sajnálom, én...-úgy éreztem majdnem elájulok
-Semmi baj. -mosolyogtam rá. Lassan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. -Csak nagyon jól esett amit mondtál. -egyik kezét tarkójára helyezte és az utat kezdte el kémlelni. -És köszi, hogy így gondolod. -egyszerűen olyan édes volt, hogy legszívesebben agyon ölelgettem volna. -És el kell mondanom  valamit...-hangja halk volt ami tőle nem volt megszokott.

-Hmm...? -kíváncsian tekinettem fel a fiúra, akinek tekintete köztem és a föld között ingázott.       
-Az egy hónap alatt nagyon megkedveltelek, és az lenne a kérdésem, hogy nincs-e kedved eljönni valahova velem?! -ahogy eljutott az agyamig, hogy mit is mondott mintha meg állt volna az idő. Reflex szerűen öleltem át a fiút. Arca még vörösebb lett mint amilyen eddig volt. 

Felnéztem rá és arcomról le se lehetett vakarni, hogy mennyire is boldog vagyok.                              -Persze, hogy van! -kezeit arcomra helyezte. Lassan közelebb húzott magához. Ajkainkat csak pár centi választotta el egymástól.

-Erre a válaszra vártam. -ajkainkat összetapasztotta. Lassan csókolt. Olyan varázslatos volt a pillanat, hogy legszívesebben megállítottam volna, hogy abban a helyzetben maradhassunk.
Alsó ajkamat megnyalva könyörgött bejutásért számba, amit másodpercek alatt megadtam neki. Fekete tincseibe túrtam, míg ő átkarolta derekam. A levegő hiánya miatt pihegve válltunk el egymástól. 

Szorosan a fiúhoz bújtam, hogy elrejtsem pirosló arcomat. Ő is szorosabban ölelt át, fejét az enyémre döntötte.

-Akkor holnap elmegyünk valahova. -ujjainkat összekulcsolta és elindult egyenesen.                         
-R..rendben. -szívem hevesen kalapált ahogy lassan a hazafelé vezető útra tértünk.

Lehet el akartam kerülni ezt az iskolát de akkor soha nem találkozok vele. Mert minden rosszban meg kell találni a jót.

Meghalok ezért a fiúért. ❤️ Kifejezetten élveztem ennek a résznek a megírását (bár a többinek is). 🥺

Remélem tetszett

[Ha hiba van benne bocsii]