★[Haikyuu One Shots]★[2020]★

Suna Rintarō × Reader

-És ez itt a tornaterem. -érkeztünk meg az udvaron lévő nagy csarnok elé. Kita-hoz az unokatestvéremhez költöztem és ez azzal jár, hogy egy iskolába fogok járni vele.

Az anyukám meghalt mikor születtem, ezért nem is ismertem. Apukám korházba került, és végül itt kötöttem ki. Sose szeretett, engem hibáztatott anyukám haláláért, ezért már kisebb koromban is sokat voltam Kitáéknál.

Bármi is történt a múltamban, sose voltam egy csöndes lány. Ha tanács kellet, bárkinek tudtam segíteni ezért több barátom is van, akiket sajnos ott kellet hagynom a költözés miatt.

A torneteremből zaj hallatszott ki, mintha valakik veszekedtek volna. Beléptünk a terembe. Két fiú verekedett, gondolom ők lehetnek a Miya ikrek. Mellettük még három fiú állt, az egyik megpróbálta nyugtatni őket a másik csak nézte a harmadik fényképezte a jelenetet.

-És ez az I...-Kita szemei háromszorosára nyíltak és izmai is megfeszültek. - TI MEG MI A FRANCOT CSINÁLTOK? -kezdett el kiabálni, ami nem volt megszokott tőle. Mindenki felénk emelte tekintetét.

A helyzet miatt, nevetésben törtem ki.
-Inarizaki? Inkább óvoda. -nevettem tovább.
-Van benne valami. -vonta meg a vállát a barna hajú srác, aki telefonját nyomkodta. Közelebb jött hozzánk, persze távolságot tarva az épp felrobbani készülő unokatesvéremtől.

-A nevem Suna Rintarō. -az egy és fél fejjel magasabb srác szeme köztem és a mellettem álló kapitány között járt.
-Szia, én [Teljes Név] vagyok, Kita unokatestvére. -néztem fel szemeibe. Nem láttam semmilyen konkrét érzelmet az arcán, de már most szimpatikusnak találtam a fiút.

*Pár hónappal később*

-Add már vissza~ -nyavajogtam az idősebb Miya ikernek. -Tsumu ha nem adod vissza esküszöm nem éled meg a döntőt! -eggyik kezem hasán volt, másikkal a telefon felé nyúltam. Az arcunk hirtelen túlságosan is közel került egymáshoz, csak bámoltunk egymás szemeibe, és konkrétan teljesen lefagytunk.

A kínos helyzetet egy ismerős hang törte meg.
-Ti meg mit csináltok? -lépett közelebb hozzánk Suna. Megfordultam és a fiúra néztem. Közelebb jött és már dühösen kapta ki Atsumu kezéből a tárgyat. Hiretel csuklómra fogott és elkezdett húzni fel a lépcsőn a szobám felé.

-Hey...S-Suna?! -próbáltam kezem kihúzni erős szorításából. Hirtelen kicsapta a szobám ajtaját. Az ajtót becsukva éppen szabad kezét fejem mellé helyezte. Szívem hevesen dobogott, ahogy forró lehelletét éreztem a nyakamon.
-S-Suna?...Jól vagy? -arcomba vér szökött, ahogy halkan beszélni kezdett.

-Van valami köztetek? -hangja komoly volt, az egész testem beleborzongott.
-N..Nem. De miért is érdekel? -köszörültem meg torkomat.
-Figyelj [Név] tudom, nem nagyon mutattam ki, de nagyon khmm... Tudod...-Uhmm... Kedvellek. -szívem mintha ki akart volna pattani a helyéről. Gyengéden rászorított  csuklómra.
-É...én is kedvellek. -kezdtem el a földet pásztázni.

Megfogtam a kezét és másik kezemet arcára simítottam. Sose láttam ilyen sebezhetőnek, a szívem majd meghasadt. Arcát belesimította kezembe, ami felmelegítette az egész testem. Homlokát lassan az enyémnek döntötte. Kezét amit melletten támasztott, az arcán lévő kezemre helyezte.

Derekam köré fonta másik kezét, közelebb vona magához. Lassan ajkaimra hajolt és mély csókba vont. Tele volt érzelemmel. Levegő hiánya miatt pihegve váltunk el egymástól.

-Tudod, hogy ezt csak te tudod kihozni belőlem. -ölelt át. Arcom teljesen mellkasának nyomódott.
-Tetszik ez az aranyos Suna. -motyogtam. Felemeltem a fejem és újabb csókba hívtam a fiút.

Tudom, tudom ez sem lett valami hosszú és talán kapkodtam is. De nagyon régen hoztam utoljára több részt. °^°;

Nagyon imádom Sunát💞✨

[Ha hiba van benne bocsii]