★[Haikyuu One Shots]★[2020]★

Kenma Kozume × Reader

NTAnime_world
Tudom sokat késtem ezzel a kéréssel, de a suli nagyon elveszi az időmet :c Remélen azért tetszik, még ha nem is lett olyan hosszú.❤️

17 évesen az ember nem nagyon tudja mit kezdjen az életével. Sajnos én is ezzel a kérdéssel küzdöttem. A Nekoma High-ban vagyok végzős de még nem tudom, hogy mit kezdjek a jövőmmel.

Reggel iskolába indultam mint a hét, öt napján. Kezemben lévő telefonomon az álláshirdetéseket böngésztem.

-Hmm...Pénzügyi segítő? Nem, nem az életem a matek. Fuvaros? Nem, nincs jogsim. -dünnyögtem magamban. Belemerültem az olvasásba így szerencsétlenségemre neki mentem egyik osztálytársamnak, Kozume Kenmának.

-Oh, bocsi Kenma. -hajoltam meg a fiú előtt. Ő is telefonját nyomkodta.
-Umm...Bocsi [Név]. -nézett rám egy pillanatra, de aztán rögtön visszatért a kezében lévő eszköz bizergálásához.
-Mit nézel ennyire? -léptem kíváncsian a fiú mellé.

A Nekoma menedzereként már egy ideje ismertem a fiút. Nem volt valami beszédes de elég jóba lettünk. Mikor Kuroo elment lehangolt volt, ezért mistanában lettünk leginkább beszélő viszonyban. A barátságunk egyre szorosabb lett, így pechemre beleszerettem a fiúba.

-Valami munkát. Egy új videójátérka gyűjtök. -szeme köztem, és a telefonja között ingázott.
-Ha találsz valamit, szólj nekem is. -indultunk meg egymás mellett az osztálytermünk felé. Egy bólintást kaptam válaszul.

*Órák után*

-[Név]! -hallottam meg Kenma hangját mögöttem. Nem volt túl hangos, de nála ez már hangosnak számított. Ritkán szokta felemelni a hangját.
-Oh, Kenma. Mit szeretnél? -fordultam vissza a fiúhoz.
-Nézd mit találtam. -mutatta felém telefonját. Kezembe vettem a tárgyat és olvasni kezdtem a képernyőt.
-Felszolgálói állás, fiataloknak. - szemeim felcsillantak és a pudingfejűre emeltem tekintetem. -Jelentkezzünk! Még az edzéssel sem ütközik! -lett nagy mosoly arcomon.
-Biztos vagy benne? -nézett bele [sz.sz] szemembe. Hevesen bólogattam. Megragadtam a fiú csuklóját, és elindultunk a kávézó felé.

*Felvétel után*

Mind a kettőnket felvettek. Hangulatos hely. Boldog voltam, hogy itt dolgozhatok és még Kenma is itt van. Életem legjobb döntése volt.

Mivel ez egy ilyen szobalány kávézó, ezért nekem egy szobalány ruhát kellet felvennem. Kenmának meg egy sima felszolgáló ruhát. Jöttem ki az öltözőből, mikor vele találtam szembe magam.

-H...Hello Kenma. -szökött pír az arcomra, amint megláttam a fiút. Nagyon ritkán hordok szoknyát, eddig egyedül csak az iskolai egyenruha miatt hordtam. Kenma arca még pirosabb lett mint az enyém. Szemét teljesen végig vezette rajtam, ami miatt még nagyobb zavarba jöttem.

Pár lépéssel közelebb jött hozzám. Megfogta kezem, és mélyen szemeimbe nézett. Abban a pillanatban a lélegzetem is elált. Halkan kezdett el beszélni ami már suttogásnak hallatszott.

-Hmm...Nem vagyok biztos benne, hogy akarom, hogy mások is láthassanak ebbe a ruhában. -szívem hevesen dobogni kezdett. Arca egyre közeledett felém. -Kuroo elmondta. -suttogta ajkaimra.

Gyengéden illesztette össze párnácskáinkat. Lágyan mozgatta ajkait. Nyelve alsó ajkamhoz ért, ezzem bejutást kérve. Hamar megadtam neki, ezzel nyelveink lassú táncba kezdtek.

A levegő hiánya választott el minket. Homlokát enyémnek döntötte és halvány mosoly terült el pír áztatott arcán.
-De Kuroot ezért még kinyírom. -nevettem fel halkan.

A pillanatot a főnökünk törte meg.
-Siessetek, kéna a segítség. -egyszerre indultunk meg kifelé. Ujjainkat -mégha pár másodpercre is- összekulcsoltuk.

A nap többi része nagyon jól telt. Végül a pudingfejűnél töltöttem az estét, nagyrészt videójátékozással.

Kis pudingfejű kiscicám❤️

Nem lett hosszú rész, de remélem tetszett😅

[Ha hiba van benne bocsii]