Vágyak Háborúja

~Előszó~

A jó megjelenés szerves része az életünknek, az emberek egy gyűrött póló miatt is meg tudnak vetni. Vagy már lenéznek, ha nem a legdrágább telefont fogod a kezedbe. Az embereknek elég pár másodperc ahhoz, hogy meg vessenek, de az, hogy felnézzenek rád, ahhoz több év kemény munkát kell lerakni.

A másik fontos része az életünknek az a tanulmány, ami jelen esetben nekem nemsokára az egyetem. Az egyetem meghatároz minket és megszabja a jövőnket. Olyan világot élünk , ahol az embert jobban érdekli milyen telefonod, kocsid van, minthogy a keresztneved.

Gyerekkorom óta arra nevelnek a szüleim főleg anyám, hogy tanuljak építsem a jövőm, amibe nem fér bele a bulizás, se a fiúk. Én ezek szerint nevelkedtem és mind idáig nem éreztem hiányt az életembe. Talán a felnövésem miatt lett más a véleményem, vagy csak meguntam a tökéletes Madyt játszani. De egy valami biztos, amint megjelent Chris az életembe az idáig nehezen épített kártya váram seperc alatt összedőlt. Chris a legelső találkozásunk óta feje tetejére állította életem , és erre semelyik tankönyvem nem készített fel.

Sokszor kérdem magamtól: Talán másképp tettem volna , ha sejtem, hogy belezavarodok?

Őszintén nem tudom, bár örülnék, ha tudnék rá választ adni. Mellette néha a mennyekbe néha a pokolba érzem magam, de egy biztos beleestem ebbe a fiúba.

__________________________________________

Az utca alap morajaként szolgált az autók nesze, de alig éreztem hangosabbnak szívem dobbanásánál. Pici topánkámba lépdeltem megint a ház felé, ahonann már sokszor jöttem ki sírva, de vissza húzz a szívem. Itt vagyok lám megint egy új eséllyel a kezembe amit szívem lakójának szánok. Rúzsom megigazítva panel ház bejárati ajtajánál, zakatoló szívemmel a második emeletre mentem.

Beléptem az ajtón szemben a tetkós fiú szemezett velem, zöld szeme lágy volt és szívmelengető, mégis ijesztő.
Karomat nyaka köré fonom és csókot lehellek homlokára. Kezét a csípőmön és fenekemen közt tartja miközben mélyen beszívja a levegőt.
- Bejöhetek?- hangom halk volt és ideges, bármennyire nyugtatta lelkem közelsége, aggódtam az érzései iránt.

-Meddig játszuk ezt? Megbántalak, de te mindig vissza jösz hozzám?!- búgja a nyak hajlatomba és csókot hint oda.
-Ez egy örök macska egér játék- emelem fel a fejét és csókba hívom amit örömmel fogad, és nyelvünk hosszad táncot jár, nyelvemmet megbizsergeti mentás íze. Még közelebb húzom magamhoz a fiút amennyire csak lehet.

Örökre övé leszek.